Mesenaptárral várjuk az ünnepet

Ismét elsuhant egy esztendő, már decemberbe léptünk, s ahogy 2017 óta minden évben, ezúttal is készült adventi naptár a gyermekünknek. Mint azt a blogot régóta követők már megszokhatták, idén is folytatásos mese lapjai kerültek a kalendárium zsebeibe.

Évek óta jól ellátja a feladatát ez a naptár

Ebben az évben két gyerekről – egy fiúról és egy lányról – írtam, akik ikertestvérek. Nagymamájukat nem sokkal karácsony előtt baleset éri, s ez teljesen felforgatja az ünnepi menetrendet a családban. Az ikrek nehezen emésztik meg, hogy elmarad a közös mézeskalácssütés, s nagyi nem tudja elkészíteni különlegesen finom kekszét sem. Közeleg a szenteste, de a gyerekeknek egyáltalán nincs karácsonyi hangulatuk. Vajon megmenthető még az ünnep ebben a családban? S az ikrek mit tehetnek érte? Erről szól az idei adventi mese. Talán nem árulok el nagy meglepetést, hogy a vége persze jó lesz, hiszen december 24-én kinek van kedve ünneprontó befejezést olvasni?

A történetet november elején kezdtem írni, bár már szeptember közepe-vége óta törtem a fejem az ötleten. Nehezen érkezett az ihlet, ám az elmúlt hónap legelején egyszer csak felvillantak a képzeletbeli lámpák a fejemben, és munkához láttam. S idén először fordult elő, hogy december elsejére teljesen készen is lettem, így az összes tasakba bekerülhettek a lapok – minden napra egy A/5 méretű oldal. (Korábban a hiányzó részeket valamikor december folyamán csempésztem be a naptárba, az első esztendőben pedig estéről estére írtam az éppen következő epizódot.)

Olvass tovább →

Elkészült a mesekönyvem!

Fontos mérföldkőhöz értem: elkészült az első mesekönyvem! Főhőse Lófri, a kíváncsi kölyökcica, aki elindul felfedezni, mi van a kerítésen túl, megpróbálja kihalászni a szép, színes labdát a medencéből, szájtátva csodálja a szivárványt az égen és egy üvegdarabban. Közben sok érdekes dolgot megtapasztal a világról és önmagáról, néha kalamajkába keveredik, de Lófrit nem kell félteni. Bátorsága és találékonysága átsegíti a nehezebb helyzeteken is.

A kíváncsi kiscica felfedezi a világot című kötet három történetet tartalmaz, az első, eredeti verziója olvasható is a blogon itt. A könyvbe ennek sokszor átírt, szerkesztett változata került, valamint további két mese. A különleges illusztrációkat egy fiatal képzőművész, Bécsi Bella készítette (akit egyébként óvodás kora óta ismerek 🙂 ).

Fiúknak és lányoknak egyaránt ajánlom a könyvet

A kötet célcsoportja elsősorban a 2-5 éves korosztály, de a kezdő olvasó kisiskolásoknak is ajánlom gyakorlásra a történetek egyszerűsége és a nagy betűméret miatt. Bevallom, a célom az volt, hogy a saját fiam, akinek néhány éve kitaláltam ezeket a meséket, és aki mostanra már iskolás lett, is gyakorolhassa az olvasást ebből a kötetből. (Másrészt így a könyv is tovább használható, harmadrészt az esetleg már gyengébben látó nagyszülők is fel tudják olvasni az unokáiknak.)

Olvass tovább →

Te mit kívánnál egy kvantumügynöktől?

Elképzelted már valaha, milyen lenne, ha egy szép (vagy kevésbé szép) napon reggel kinyitnád a házad ajtaját, és odakint a megszokott látvány helyett egy trópusi őserdő fogadna? Vagy szürke homoksivatag? És emiatt aztán nem kellene iskolába vagy munkába menni…

Talán már nem jutnak eszedbe ilyen gondolatok… úgy tízéves korod óta. Pedig milyen jó lenne kicsit álmodozni.

Kertész Erzsi Mindig másnap című könyve éppen ezt a varázslatot adhatja meg a felnőtt olvasónak, sőt a gyereknek is. A kötetet a szüleimtől kapta a fiam néhány hónapja, és édesanyám olvasta fel neki – azóta többször is. (Igen, a felolvasás a nagyszülőknél sem marad el, a nagymamák boldogan vállalják a feladatot.) Én így csak részleteket hallottam belőle egyszer-egyszer, viszont feltűnt a vidám hangulat. Néha anyukám is elnevette magát a szövegen, a gyermekem pedig nagy figyelemmel és láthatóan szintén remekül szórakozva – kacarászva – fülelt. Őszintén megmondom, kíváncsi lettem, és amikor legutóbb a végére értek, kölcsönkértem a könyvet. Elolvastam. Ezúttal csak magamnak, magamban. Én is jól mulattam rajta – előfordult, hogy hangosan felnevettem –, noha nyilvánvalóan nem én vagyok a célcsoport. Ráadásul a sztorit nem csak a fiam találta érdekesnek és izgalmasnak, hanem én is. Szóval nem csodáltam, hogy ez az alkotás sikert aratott.

A borító keltette vidám légkör belül is folytatódik

Olvass tovább →

A bordó falevél és az őz 2. rész

Kisvártatva sok-sok madár jelent meg, annyian voltak, hogy egészen szürke lett tőlük az ég. Leszálltak a közeli fákra, bokrokra, sőt a földre is.

– Köszönöm, hogy eljöttetek. A segítségeteket kérem – kezdte Erdővári Manó, és röviden elmondta az őz történetét.

A szárnyasok figyelmesen hallgatták, utána ismét felemelkedtek, és pillanatok alatt eltűntek.

– Most várunk – jegyezte meg Manó, s addig is az őzzel együtt újabb szép falevelek után kezdett kutakodni a földön. Mire megtelt a keze gyönyörű, színes levelekkel, visszaérkezett egy rigó. A madárka lihegve ereszkedett le mellettük.

– Megtaláltam anyukádat – hadarta lelkesen az őznek.

– Hol van? – kapott a szón a fiatal állat.

Olvass tovább →

A bordó falevél és az őz 1. rész

Erdővári Manó ebéd után sétálni indult az őszi erdőben. A meleg napfény jólesően cirógatta az arcát, a színes falevelek kavalkádjával pedig alig bírt betelni. Miközben szemeit a lombkoronára szegezte, lába alatt ropogtak a lehullott, elszáradt falevelek. Mintha nyikorgó, ugyanakkor süppedős szőnyegen járna.

Manó addig forgatta a fejét felfelé, hogy megbotlott egy, a földből kiemelkedő gyökérben. Csaknem orra bukott. Bosszankodva nézett a talajra, ám mérge azonnal elillant, amikor megpillantott egy különlegesen szép, bordó színű falevelet a földön. Manó felemelte, és úgy döntött, hazaviszi. Majd kipréseli, aztán egy képkeretbe helyezve díszíti vele az otthonát.

Kezében szerzeményével indult tovább, amikor zajt hallott. Megreccsentek a talajon heverő levelek – de ezúttal valaki más talpa alatt. Manó megtorpant, körülnézett. Egy fiatal őzet vett észre. Az állat bizonytalanul botorkált, majd megállt, és riadtan pislogott körbe.

Manó szeretett volna segíteni neki. Óvatosan közelebb merészkedett, csakhogy – bármennyire is kicsi volt – az elszáradt levelek alatta is ropogtak. Az őz meghallotta, megijedt. Lábai ugrásra feszültek. Manó látta, hogy elég még egy ugyanilyen hang, és az állat elvágtat. Akkor pedig soha nem éri utol. Így aztán taktikát váltott. Nem ment tovább, hanem odakiáltott neki.

Olvass tovább →

Most már a gyerek is olvas – de mit?

Nem könnyű kérdés, mit adjunk a kisiskolás, a betűkkel még nem olyan régóta barátkozó gyerek kezébe, hogy szívesen olvasson. Hiszen fontos, hogy ne menjen el a kedve az egésztől már a kezdeti lépéseknél. Első lépésként elővehetjük a régi böngészőket, kicsiknek szánt könyveket, de mi a helyzet, ha ezeket már átolvasta, vagy esetleg unalmasnak, pláne cikinek találja? Az életkorának megfelelő kötetek valószínűleg még túl nehéz feladatnak bizonyulnak ahhoz, hogy elsős-másodikosként maga olvassa őket. Egyszerű, ugyanakkor izgalmas, érdekes történeteket kell tehát keresnünk, amelyikkel ő maga is elboldogul, és sikerélménye lesz.

Kipróbáltuk a Pagony Kiadó sorozatát, mely Most én olvasok! címmel pontosan a kisiskolás korosztály számára született azzal a céllal, hogy megszerettessék velük a könyvek birodalmát. Mostanra viszonylag széles kínálatból szemezgethetünk, gyermekünk érdeklődésének megfelelően. Én is beszereztem néhány kötetet. A nagybetűs szinten – mint a neve is mutatja – csupa nagy betűvel szedett szöveget olvashatnak a gyerekek, oldalanként alig egy-két mondattal. Az első szinten már normál szedéssel, de ugyancsak meglehetősen kevés szöveg várja őket, majd kötetenként nehezedik a feladat – egészen a negyedik szintig.

Különböző szerzők és témák – bátran válogathatunk

Olvass tovább →

Elek apó csodálatos mesevilága

Igazi tündérmesevilágba kirándultunk a közelmúltban: Benedek Elek-könyvből olvastunk szegény legényekről, királyfikról és királylányokról, sárkányokról, táltosokról, valamint egyéb, csodálatos és klasszikus meseszereplőkről. Elmerültünk a magyar mesevilág hullámaiban, s elmondhatom, a régi történetek a huszonegyedik században is fantasztikus kikapcsolódást nyújtanak. Nekem mindenképpen üdítő volt visszalépni e gyermekkoromból ismert csodavilágba.

A fiam is élvezte ezt a különleges utazást, s végül apránként a kötet összes meséjét felolvastam neki – míg nem végeztünk, nem is kért más esti olvasmányt.  Így aztán megismerkedett többek között a Babszem Jankó, A tizenkét varjú, A kolozsvári bíró és Az ember a legerősebb című, széles körben kedvelt történetekkel.

Királylány és vár – két jellegzetes motívum a kötet meséiből

Olvass tovább →

Micsoda kalandos nyomozás!

Megérkeztünk a puha fedeles, hosszabb, komolyabb – ám ugyanakkor szórakoztató – könyvek világába! Vastag (csaknem háromszáz oldalas), valóban nagyfiús-nagylányos ifjúsági regényt olvastunk az elmúlt hetekben: Kovács Attila írta, a címe pedig Micsoda költözés! Alcímet is kapott: Nyomozás a Pipacs utcában. A történetet én olvastam fel, de mindketten szerettük. 🙂

A történetben két tízéves gyerek – az egyes szám első személyben mesélő fiú, Lali és újdonsült szomszédja, Hédi – kalandokban és izgalmakban bővelkedő megismerkedését, illetve közös nyomozását követhetjük végig. Már a bemutatkozás sem hétköznapi: Lalit egyszerűen kikézbesíti a postás Hédinek. Hogy ez hogyan lehetséges? Kiderül a regényből.

A vidám borító előre jelzi a történet hangulatát

Ízig-vérig mai gyerekekkel találkozunk a könyvben: Lali népes mozaikcsalád tagja, Hédi pedig sokat van egyedül, mert édesanyja gyakran utazik a munkája miatt. Okosak, bátrak, talpraesettek, és használják az eszüket.

Olvass tovább →

Hogyan olvasok fel mostanában?

Én ülve, ölemben az aktuális könyvvel, a fiam pedig mellettem hallgatja – heverészve. 🙂 Érdekes látni ezt a fajta evolúciót: míg totyogóként a lapozgatás volt a kedvence (akkor persze még az ölemben tanyázott, ma már túl nehéz hozzá), később pedig a képek kötötték le a figyelmét, majd az illusztrációk mellett a történet is egyre nagyobb szerepet játszott, addig mára egyértelműen a szöveg vette át az uralmat.

Fekszik mellettem a kanapén vagy az ágyon (attól függően, hol foglalunk éppen helyet), nem nézi a könyvet, csak hallgatja a felolvasást, és a sztori láthatóan a belső mozijában játszódik le. Már nem igényli ehhez a képeket, az ő fantáziájában jelenik meg minden. A végén persze felül, és ránéz a képekre, talán kíváncsiságból, de ha csak szöveg van egy könyvben, ma már – nyolcévesen, az első osztályt befejezve – az sem gond neki.

Olvass tovább →

Sok-sok szeretet és törődés egy mesében

Varázslatosan szép történetet olvastunk a napokban egy beteg kislányról, akiből aztán – leküzdve a nehézségeket – világhírű balerina lett. A szerző, Belláné Tóth Erika saját, édesanyaként szerzett tapasztalatait örökítette meg a mesekönyvben, amely természetesen happy enddel végződik.

A kislány, akinek a fáján madarak ülnek – ez a kissé rejtélyes cím látható a borítón, ám ha elolvassuk a kötetet, mindenre fény derül.

A mese egy cisztás fibrózisos kislányról, Lénáról szól, de fontos szerepet kap benne egy beteg fa, egy csodálatos, kék pillangó és egy varázsló. S természetesen a kislány édesanyja, akinek álmában az előbbiek megjelennek, mutatva a helyes utat a gyógyulás vagy legalábbis az állapotjavulás felé. A könyv nem csak a testi, hanem a lelki egészségre is hangsúlyt helyez: Léna végül megtalálja azt a tevékenységet, amiben kiteljesedhet.

Szép és sok érzékenységgel megírt mesekönyvet vehetünk kezünkbe

Olvass tovább →