A kis piros autó reménykedett benne, hogy már nem lesz újabb akadály előtte, és végre kiér a rengetegből, de tévedett. Az út kis idő múlva egyenesen egy békésen csordogáló patakba vezetett, majd annak a túlsó partján bukkant fel újra. A kis piros autó ismét megtorpant. Hiszen ő nem terepjáró, nem tud átkelni a vízen! Kerekével óvatosan belepöccintett egy kavicsot a patakba, hogy lássa, milyen mély a víz. A kavics jókora csobbanással csapódott a mederbe. Ez bizony mélyebb lehet, mint amin át tud gurulni. A kis piros autó elmélyülten töprengett. Hogyan oldja meg ezt a helyzetet? Ha esetleg nekifut, talán át tudja ugratni, nem túl széles ez a patak – vetődött fel benne az ötlet.

Mivel jobb gondolata nem támadt, és visszafordulni sem volt kedve, úgy döntött, megpróbálja átugrani a vizet. Képes vagyok rá – biztatta magát. Tolatott, majd nagy lendületet vett, szinte kilőtt. Felgyorsított, és nekirugaszkodott a pataknak. Felemelkedett, átrepült felette, épp a túloldalon folytatódó úton érve földet. A kis piros autó nagyot huppant, de átjutott az újabb akadályon, és karcolás nélkül megúszta a mutatványt. Mehetett tovább.

Ment is. S ahogy haladt, mintha világosodott volna. Aztán még világosabb lett. Ritkult a növényzet, közeledett az erdő vége. Hopp, kint is volt a kis piros autó! Megkönnyebbülve hajtott előre, s kíváncsi volt, vajon hová lyukad ki. Hamarosan táblát látott az út mellett, mely a keresett tavat reklámozta. A felirat szerint innen csupán egy kilométer. Az már nem sok – ujjongott magában a kis piros autó.

Pár perc múlva tényleg megpillantotta a vizet, amelyhez kis földút vezetett, még egy portásfülkének tűnő bódé is állt a tó bejáratánál. A kis piros autó boldogan kanyarodott le. A tó valóban varázslatosan szép helyen feküdt, s a kis piros autó nagyon kellemes napot töltött el a partján, pihenve és élvezve a gyönyörű tájat. Úgy érezte, a csodálatos környezet és a nyugalom kárpótolja a viszontagságos utazásért.

Amikor délután indulni készült, megállt a portásfülkének látszó bódénál, hogy megkérdezze, van-e más út is errefelé, nem csak a sűrű, sötét rengetegen át.

– Hogyne lenne – vágta rá a bent ülő férfi, és ugyancsak elcsodálkozott azon, hogy a kis piros autó abból az irányból érkezett. – Nagyon régen nem jár arra senki, mert rossz az út. Régebben tábla is figyelmeztetett az útelágazásnál, de azt egy nagy vihar kidöntötte, és sajnos nem pótolták, így néha csak betéved valaki. Most forduljon emerre – mutatta kezével a helyes irányt –, és kicsit hosszabb útvonalon, de könnyebben hazajut.

A kis piros autó megköszönte a tájékoztatást, és a jelzett irány felé indult. Az út talán valóban hosszabb, de jóval könnyebben autózható volt, szép, világos, széles országút vezetett arrafelé, kitűnő minőségű burkolattal.

A kis piros autó fáradtan gurult be a garázsába, de elégedett volt a napjával. Baj nélkül átjutott a sűrű, sötét rengetegen, ügyesen és bátran leküzdött minden akadályt, s a tó is beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Megérte a nehéz utat is, hiszen ilyen szépséges helyet nem sokat látott még. Talán máskor is elmegy oda. De akkor már a könnyebbik úton.