Akkor hány óra is van? 1. rész

Peti kinyitotta a szemét, és ránézett a faliórára. A mutatók hat óra húsz percet mutattak. Peti csodálkozott, mert világosság szűrődött be az ablakon a redőny rései között. Hétköznapokon fél hétkor szokott kelni, és mostanában olyankor még sötét volt. Akkor hogyan lehet most mégis világos, amikor még nincs is fél hét? – töprengett el, de egy pillanat múlva eszébe jutott a válasz: vasárnap visszaállították az órákat a téli időszámításra. Reggel világos lesz, délután pedig hamar besötétedik.

Peti úgy döntött, meglepi anyát és apát, a szokásosnál hamarabb kipattan az ágyból. Felöltözött, és kilépett a szobájából. A házban csend honolt. Peti furcsállotta ezt, hiszen apa és anya korábban szoktak ébredni, mint ő. Bekukkantott a hálószobába, s ámulva látta, hogy a szülei még alszanak.

– Keljetek fel, elkésünk! – ugrott az ágyukhoz Peti ijedten.

Apa és anya zavartan próbáltak magukhoz térni, miközben az órát keresték a szemükkel. Anya felkapcsolta az éjjeliszekrényen álló lámpát, s annak fényében jól látták, mennyit mutat az ébresztőóra: öt óra ötvenet.

– Peti, mi ütött beléd? – bosszankodott apa. – Még nagyon korán van. Miért keltél fel? Megbeszéltük tegnap, hogy az óraállítás miatt világosabb van, de azért nem kell hamarabb elkezdeni a napot.

– Az én órámon nem ennyi volt – motyogta Peti zavartan, és visszament a szobájába.

Nem volt kedve visszafeküdni, legózni kezdett, várva a reggelit. A falon lévő óra már hét óra tíz percet mutatott, amikor anya enni hívta. Peti nem értette, miért ilyen későn, ilyenkor általában már a fogát mossa, öltözik, hamarosan indulnak az iskolába… Furcsán kezdődik ez a nap – állapította meg magában, és a konyhába menet bekukkantott a hálószobába. A szülei régimódi vekkere ezúttal hat negyvenötöt mutatott. Az előszobában ketyegő óra pedig hét negyvenet. A konyhai óra szerint még csak fél hét volt. Ahány óra, annyiféle változat! De vajon melyik a jó? És miért mutatnak mást? Hiszen tegnap együtt állították át mindet, mégpedig ugyanarra az időre. Peti homlokát ráncolva ült le a reggelihez.

– Mi a baj, kicsim? – kérdezte anya vidáman.

– Az órák… – kezdte Peti. – Mindegyik mást mutat.

– Hogyhogy? – állt meg anya.

– Nézd meg! – ajánlotta Peti magyarázkodás helyett.

Anya és apa gondterhelten szemlélték az órákat, majd elővették a mobiltelefonjukat. Azon hat óra negyvenhét perc volt.

– Nem késünk el? – aggódott Peti.

– Nem – felelte apa magabiztosan. – A mobil mindig a pontos időt mutatja. Majd este megnézzük, mi van az órákkal.

Apa sajnos tévedett. Peti elkésett az iskolából. Már régen megkezdődött az első óra, amikor megérkezett. Nem ért be idejében anya sem a munkahelyére. A mobilon sem a pontos időt látták, minden óra becsapta őket azon a reggelen.

A mese folytatása holnaptól olvasható a blogon.