Szerethető leporelló – akciós áron

A Teknőc Benőt a férjem hozta egyszer a kisfiunknak, valamelyik nagyobb áruházban akadt rá akciós áron. Mindössze háromszáz forintba került a leporelló – igen, a 2010-es évek közepén. A könyvvásárlást általában rám bízza, de ebben az esetben úgy gondolta, ennyi pénzt megér ez a kis kötet – habár némi kockázatot vállalt, mert nem futotta át a boltban a szöveget.

A mesét Szabó Szilvia írta, a rajzokat Radvány Zsuzsa készítette, és az egészet az Alexandra adta ki. És kijelenthetem, megérte azt a háromszáz forintot! Kaptunk érte egy kedves, kétéveseknek teljesen megfelelő történetet aranyos főszereplővel. Szépen megfogalmazott, nyelvi hibáktól mentes szöveget, valamint bájos illusztrációkat. Mindketten – a fiam és én is – megszerettük ezt a leporellót.

A Teknőc Benő kedves olvasmányunkká vált
A Teknőc Benő kedves olvasmányunkká vált

Olvass tovább →

Az öreg autó a szerpentinen

Az öreg autó már nagyon régi járgány volt. Nem is sokat furikázott, legtöbbször csak a garázsban pihent. Néha elgurult a boltba vagy a piacra, és amikor hazaért, általában nagyon fáradtnak érezte magát.

Egyik reggel gyönyörű, napsütéses időre ébredt. De jó lenne kirándulni ebben a szép időben! – gondolta magában, és eszébe jutott, mikor fiatalon szebbnél szebb vidékeken barangolt.

– Milyen csodás lenne újra látni a hegyeket! – sóhajtotta. – Vajon fel tudnék még kapaszkodni az emelkedőn? – töprengett.

S ahogy felidézte magában a vadregényes erdők, a szerpentin és a lélegzetelállító panoráma képét, egyre inkább elfogta a vágy, hogy újra átélhesse mindezt.

– Lesz, ami lesz, én megpróbálom! – döntötte el. – Elmegyek kirándulni!

Olvass tovább →

Egy régi kedvenc apa könyvespolcáról

Nem csak anya, apa könyvespolca is kincsesbánya lehet. Különösen akkor, ha mindannyiunk gyerekkori kedvencét, a kisvakondot is megtaláljuk rajta. 🙂

Zdenek Miler és Eduard Petiska Volt egyszer egy kisvakond című, 1981-es, pozsonyi kiadású kötete két – ma már jól ismert – történetet tartalmaz a kedves kis állatról. Az elsőből megtudhatjuk, hogyan szerzett a vakond nadrágot, a másodikban pedig szoríthatunk neki, hogy sikerüljön autót építeni.

Volt egyszer egy vakond
Volt egyszer egy vakond – 1981-ből

A kisvakonddal először rajzfilmen találkozott a fiam, mégpedig A vakond autója című történettel, amelyik nagyon hasonlít a könyvben lévő sztorihoz, de azért nem teljesen ugyanaz. Járművekért rajongó gyermekem szívébe villámgyorsan belopta magát a csehek mesesztárja, így nem volt kétségem, hogy ez a kötet sikert arat-e nála. Jött, látott, győzött – és heteken át folyamatosan olvastuk. Nemcsak az autós, hanem a nadrágos mesét is nagyon megszerette.

Olvass tovább →

Babber lovag unatkozik

Egy csúnya, esős napon Babber lovag kedvetlenül ténfergett a lakásban. Apa reggel elment dolgozni. Anyának pedig sok dolga volt aznap; mosott, teregetett, ebédet főzött, fürdőszobát takarított. Babber lovag eleinte segített neki, de aztán hamar megunta.

– Játsszunk inkább! – kérte anyát.

– Ne haragudj, de előbb be kell fejeznem a munkát. Ha mindennel készen leszek, játszom veled – ígérte meg az anyukája. – Addig foglald el magad! Tudsz te egyedül is játszani.

Ez igaz is volt, legtöbbször elszórakoztatta magát Babber. Felpattant a hintalóra, megküzdött a képzeletbeli sárkánnyal, vagy képeskönyveket nézegetett, esetleg a kisautóit tologatta. Most azonban semmihez nem volt kedve. Bármibe fogott, pillanatok alatt megunta. Így járt a rajzolgatással, a kirakóval, még a lovagosdi sem kötötte le sokáig.

Olvass tovább →

Egy régi kedvenc anya könyvespolcáról

Gyerekkorom egyik kedvenc könyve volt A sün, akit meg lehetett simogatni. Sokat forgattam iskolásként is, amikor már önállóan olvastam. Aranyosak a mesék, kedvesek a rajzok, szerethetőek a figurák. Ma is ott van a könyvespolcomon. Nem meglepő módon vannak lapok, amelyek már kijárnak belőle…

A sün, akit meg lehetett simogatni
A sün, akit meg lehetett simogatni – az enyémen már meglátszanak az évek és a gyakori lapozgatás. 1983-as kiadás

Olvass tovább →

Babber lovag és a hajmosás

Babber lovag nem szeretett hajat mosni. Pontosabban nem szerette, amikor a szülei a haját mosták. Sőt kimondottan utálta. Minden alkalommal ordított, ahogy a torkán kifért. Hiába próbált az anyukája és az apukája a lelkére beszélni, hogy nem fáj ez, meg a felnőttek is megmossák a sajátjukat, a szép szó nem ért semmit. Babber ugyanúgy sírt és kiabált legközelebb is.

Egyik nap különösen rossz hangulatban volt, és – ha ez egyáltalán lehetséges – még a szokásosnál is nagyobb cirkuszt rendezett. De apa akkor is megmosta a haját. Babber lovag nehezen nyugodott meg utána, még akkor is hüppögött kicsit, amikor nem sokkal később ágyba bújt. Megkapta a jóéjt-puszikat, majd bezáródott az ajtó.

Olvass tovább →

Babber lovag oltást kap

Babber lovaghoz egyik nap így szólt az anyukája:

– Holnap reggel elmegyünk a doktor nénihez, aki oltást ad majd neked: egy injekciós tűvel megszúr.

– Miért? – kérdezte ijedt arccal Babber.

– Hogy ne betegedj meg – válaszolta anya.

– Fájni fog? – aggodalmaskodott Babber lovag.

– Csak kicsit. Inkább kellemetlen lesz, mint fájdalmas. De a lovagoknak meg se kottyan az ilyesmi – felelte az anyukája mosolyogva.

Babber azért szorongva gondolt a másnapra, bár nagyon igyekezett bátor maradni. Hiszen ha a lovagok fittyet hánynak az ilyen csekélységekre, akkor nevéhez hűen neki is így kell tennie!

Olvass tovább →

Anya, mesélj valamiről!

Az utóbbi időben egyre többször mesélek fejből, néha egy-egy régi történetet leporolva, de sokszor újat rögtönözve. A fiam most már nap mint nap kéri, hogy mondjak mesét.

Már egyéves kora előtt is meséltem neki fejből, de akkor még láthatóan nem a történet, hanem a folyamatos beszédem fogta meg inkább a figyelmét. Aztán jött egy időszak egy- és kétéves kora között, amikor a fejből mesélést kevésbé szerette. De ha eljátszottam bábokkal vagy játékfigurákkal, akkor mindjárt érdekessé vált a dolog! Így született például A döngő léptű kiselefánt és az egérke meséje vagy a Teki játszópajtást keres alapötlete.

Olvass tovább →

Peti metrón utazik

Peti már többször járt a szüleivel Budapesten, de még sosem utazott metrón. Ezért egyik alkalommal az anyukája és az apukája úgy döntöttek, metróval mennek el vásárolni.

Lementek az aluljáróba, ahol apa megvette a jegyeket. Peti közben tágra nyílt szemekkel nézte a rengeteg embert, akik mind siettek valahová. Ezután beléptek egy kapun, és mozgólépcsőn indultak még lejjebb, a metróhoz. Ilyen mélységbe már nem sütött le a nap, de sok-sok lámpa világított. A metrómegálló huzatos volt, és a zajokat is szokatlannak találta Peti.

Nem kellett sokat várniuk, néhány perc után megérkezett a metró. Milyen hangos! – gondolta Peti. Az ajtók kinyíltak, sokan kiszálltak, aztán beszállhattak az új utasok – köztük Peti és a szülei. Anya és Peti leültek, apa megállt mellettük, és a mennyezet alatti csőbe kapaszkodott.

– Szíveskedjenek vigyázni, az ajtók záródnak! – mondta egy hang, és az ajtók valóban becsukódtak.

A következő pillanatban elindult a metró. Még jó, hogy apa kapaszkodott, különben könnyen eleshetett volna, ahogy hirtelen meglódult a szerelvény. A metró felgyorsult, és eltűnt a megálló a sok-sok lámpával. Sötét alagútban haladtak. Peti kinézett az ablakon, de csak feketeséget látott, néha tűnt fel csupán egy kis pislákoló fény. A metró zúgva robogott a sötétségben. Peti kicsit ijesztőnek találta, és közelebb bújt anyához, aki szorosabban ölelte.

Olvass tovább →

Babber lovag a szélviharban

Egyik nap nagy szél kerekedett. Szerencsére Babber lovag délelőtt tett egy sétát az anyukájával a környéken. Akkor még nem fújt annyira, épp csak kissé kellemetlen volt. Délután már nem tudtak kimenni, hatalmas szélvihar támadt. Hajlítgatta a fákat, zörgette a száraz faleveleket, rázta a redőnyt az ablakon. Babber lovag riadtan hallgatta a furcsa zajokat, az esti lefekvés előtt pedig még a szokásosnál is jobban bújt anya ölébe.

– Nem kell félni, ez csak a szél – nyugtatta az anyukája. – Nem bánt, csupán nagy zajt csap. Délelőtt találkoztunk is vele kint, csak akkor még nem volt ennyire elemében. Akkor sem ijedtél meg tőle.

Babber lovag visszaemlékezett a sétára. Valóban, érezte a szelet, amely időnként körültáncolta őket. De semmi rossz nem történt, csak összekócolta anya haját. Most mégis rémisztőnek tűntek számára a kintről behallatszó hangok.

Olvass tovább →