A kislány, aki az égszínkéket szerette

A léggömbárus a vidámpark bejárata előtt kínálta portékáját: szép, színes, ég felé kígyózó lufikat. Volt rózsaszín, kék, sárga, zöld, piros, mesefigurás, gömb és hosszúkás alakú, egyszóval minden gyerek, aki arra járt, tudott választani magának tetszőt.

Egy nap azonban olyan kislány érkezett szüleivel, aki csak csóválta a fejét, amikor megálltak és szemügyre vették a léggömböket.

Olvass tovább →

Mese a nagy, piros kamionról

Volt egyszer egy nagy, piros kamion, amelyik nagyon sokat robogott szerte az utakon sofőrjével. Szállított mindenféle árut; néha hűtőgépeket, máskor kekszet, ősszel pulóvereket, tavasszal felfújható medencéket, az egyik héten csavarhúzókat, a másikon meg virágföldet. A nagy, piros kamion szeretett utazni, és élvezte, hogy mindig más tájakat láthat: hófödte hegyet, szétnyújtózó síkságot, pálmafás tengerpartot, csendes falvakat és nyüzsgő városokat.

Egy nap kényes rakományt kapott a nagy, piros kamion. Olvass tovább →

A nagy zuháré

Élt egyszer egy kedves kis katicabogár. Vidáman teltek napjai: sokat játszott a réten, a virágok, fűszálak között ugrándozva, repkedve. Barátja, a pillangó is gyakran vele tartott, együtt még több mókában volt részük. Szálltak virágról virágra, sokat nevettek, kergetőztek.

Olvass tovább →

Meséből sosem elég

Egyre gyakrabban kéri a kisfiam, hogy meséljek neki fejből. Sokszor a témát is megadja. Ilyenkor többnyire improvizálok, és ha sikerül használhatónak tűnő sztorit kerekítenem, akkor később feljegyzem a vázlatot, majd egy nyugodt időpontban leülök a számítógép elé, és megírom a mesét.  Olvass tovább →