Belépés Rumini kalandos világába

Berg Judit Rumini című kötete néhány éve már a könyvespolcomon van; tulajdonképpen magamnak vettem, mert kíváncsi voltam rá. 🙂 Ha már megvettem, természetesen el is olvastam – s azóta vártam, hogy majd a gyermekemnek is felolvassam, mert egyértelműnek tűnt, hogy tetszeni fog neki.

Nyáron elérkezett ez a pillanat, és egyik este – miután az előzőleg olvasott könyvet befejeztük – én magam javasoltam lefekvés előtti olvasmánynak. A fiam megörült az ismeretlen történetnek, és kíváncsian várta, miről szól majd a mese.

Berg Judit népszerű alkotása nálunk is sikert aratott

A hajósinasnak felcsapott kisegér kalandjait – a terjedelemből adódóan – több estén át, nagyjából két hétig követtük, és valahányszor felfüggesztettük az olvasást – ez rendszerint fejezetek végén következett be –, a fiam hangosan sajnálkozott rajta, s a történet vége felé haladva egyszer meg is jegyezte: „Mindig olyan izgalmas!” Ennél nagyobb dicséret talán nem is kell.

Akárcsak a – szintén Berg Judit írta – Lengemesék esetében, ezúttal is azt vettem észre, hogy a gyermekem nagyon izgul a főszereplőért, és szinte minden idegszálával a mesére figyel felolvasás közben. Teljes kikapcsolás volt számára, tökéletesen beleélte magát a történetbe!

Én is élveztem a felolvasást, s egyáltalán nem untam másodszor sem – noha nem a célcsoportba tartozom.

A mi kiadásunkban – melyet 2017-ben adott közre a Pagony Kiadó – nincs minden oldalpáron grafika, de ez már egyáltalán nem zavarja a hétéves fiamat. Ahol volt rajz, ott megnézte, ahol nem, ott csak a hallott szövegre összpontosított. Nagy Zoltán illusztrációi egyébként nagyon plasztikusan segítenek elképzelni Rumini világát. A borítón szereplő képeket amúgy akkor kezdte el jobban megnézegetni a gyerekem, amikor körülbelül a könyv harmadánál jártunk, és engem kérdezgetve próbálta kitalálni, milyen jelenetek szerepelnek rajta. Természetesen nem akartam elárulni neki a folytatást, hiszen akkor elrontom a későbbi szórakozását, így csak tereltem. 🙂

A Ruminiről már sok mindent leírtak nálam hozzáértőbb szakemberek, így hosszas elemzésbe nem szeretnék bocsátkozni, csupán címszavakban említem, ami eszembe jut róla: kaland, barátság, bátorság, emberi tulajdonságokkal felruházott állatszereplők, izgalom, remekül megírt történet, igényes stílus és nyelvhasználat.

Nagy ovisoknak, kisiskolásoknak és akár kiskamaszoknak is ajánlom, ha szeretik a kalandos meséket és nem bánják a hosszabb terjedelmet (illetve tudják már követni a hosszabb, olykor több szálon futó cselekményt).

A történetből mára egész sorozat lett, a többi kötet még nincs meg, de valószínű, hogy az előttünk álló években azokat is elolvassuk majd. Akár már a fiam is önállóan.