Kiruccanás a krimik világába

Nem tudom, említettem-e már, hogy bár elsősorban gyerekeknek szeretek írni, de olykor szívesen kipróbálok más műfajokat is. Most olyasmi következik a blogon, ami még nem fordult elő: felnőtteknek szóló olvasmányt ajánlok. 🙂

Írói gyakorlatnak indult egy szép nyári estén, s néhány hónappal később e-könyv lett belőle. Írótársakkal közösen, egymásnak adva a történet fonalát kriminovellákat írtunk, s kilenc rövid, nyomozós sztori született belőle. Izgalmas kihívás és remek mulatság volt. Jómagam még soha nem írtam korábban bűnügyi történetet, sőt bevallom, ilyen jellegű filmeket és filmsorozatokat sem szoktam nézni… Megküzdöttem a feladattal, de néha ki kell lépni a komfortzónából, mert így lehet fejlődni és a kreativitást fejleszteni. Annyira belejöttem a dologba, hogy pár hét múlva önállóan is írtam egy kriminovellát, szintén írói gyakorlatként.

Könnyed szórakozás a bűnügyi történetek kedvelőinek

Szerkesztőnk, Nádasi Krisz gondolt egyet, és e-könyvbe rendezte a koprodukcióban alkotott novellákat. Hogy kereken tíz írást tartalmazzon a kiadvány, elkérte az utóbb született írásomat is. 🙂 Ebben a blogcikkben megírta, hogyan jött létre a kötet, és hol kapható. Többek között a Bookline-nál, a Líránál és a Librinél is megrendelhető.

Fogadjátok szeretettel, olvassátok, nyomozzatok velünk, és szórakozzatok olyan jól, mint mi megírás és aztán olvasás-hallgatás közben! 🙂

Olvass tovább →

Klasszikusok mai gyerekeknek?

Milyen jelző jut eszedbe a klasszikus könyv kifejezésről? Nem lepődnék meg, ha ezeket mondanád: nehézkes, kötelező, bonyolult, sőt elavult. S még esetleg azt is hozzátennéd, hogy annyi izgalmas, könnyen olvasható gyerekkönyv és ifjúsági regény létezik, nem szívesen traktálod a gyereket régi, nehezen emészthető olvasmányokkal, nehogy elveszítse a kedvét.

Nálunk megvan a helye a klasszikusnak és a modernnek. Nem mondok le arról, hogy a gyermekemet megismertessem régen született, alapművé nemesedett történetekkel. Ezeket jellemzően én olvasom fel esti mese gyanánt. Ilyenkor egyébként gyakran magam is rácsodálkozom, hogy a klasszikus nem véletlenül vált klasszikussá. Szuper történetek, csodálatos karakterek köszönnek vissza az oldalakról. A cselekmény általában kevésbé pörgős, mint a mai alkotásokban, de unatkozni nem szoktunk. Tényleg nem. Viszont sokszor kimondottan jólesik kicsit lassítani, lassulni, pláne az esti alvás előtt.

Így, hogy én olvasom fel a könyveket, a gyermekemnek lehetősége van megkérdezni, ami nem világos számára: egy ma már ismeretlen szokás vagy archaikus szó, érdeklődhet arról a századokkal ezelőtti korszakról, amelyikről a kötet szól. (Például A koppányi aga testamentumánál.) Ezzel szinte észrevétlenül bővül a szókincse és az ismeretei tárháza. S én is ellenőrizhetem, mindent megért-e, amit hall. Így kevésbé ijesztő egy régi, vaskos mű, ellenben remek közös szórakozás és minőségi együtt töltött idő. 🙂

Esténként mostanában a Nemo kapitányt olvassuk – együtt

Olvass tovább →

Kaland és szerelem a török korban

Amikor néhány hete a kollégáimnak említettem, hogy esténként A koppányi aga testamentumát olvasom fel a tíz és fél éves fiamnak – esti mese gyanánt –, elképedt szörnyülködés volt a reakció. Vajon miért gondolják úgy az emberek, hogy a klasszikusok csak unalmas és nehéz olvasmányok lehetnek?

Fekete István regényéről ugyanis sok minden elmondható, de épp ez a két dolog – hogy unalmas és nehezen emészthető lenne – egyáltalán nem. Pár hónapja ajándékba kapta a gyermekem ezt a kötetet, és ő kérte ősszel, hogy olvassuk el (vagyis olvassam fel neki). Én pedig természetesen örömmel eleget tettem e kérésnek. Már csak azért is, mert jómagam is kíváncsi voltam a könyvre, hiszen még soha nem olvastam, csak az évtizedekkel ezelőtt készült filmet láttam, azt sem mostanában. (Gyerekkoromban Fekete István művei közül a Tüskevárral és annak folytatásával, a Téli berekkel találkoztam könyv formájában; annak ellenére is kedveltem és többször olvastam őket, hogy tízéves lányként kissé fiúsnak találtam. 🙂 )

A borító egyszerűen jelzi a regényben felidézett korszakot

A koppányi aga testamentuma a török korszakban játszódik, izgalmas kalandokban nincs hiány. Pörgős, fordulatos, meglepően modern regényről van szó, egyetlen percig sem unatkoztunk – egyikünk sem. A regény nyelvezete is huszadik századi, a párbeszédek stílusa pedig csak annyiban archaikus, hogy felidézze az ötszáz évvel ezelőtti kort, de ne nehezítse a ma emberének a cselekmény követését. Egy-két ismeretlen szóba – például egy-egy eszköz megnevezésébe – természetesen belefutottunk, de ezek csak rövid magyarázataim erejéig akasztották meg az olvasást. A leírások színesek, szagosak, a Balaton déli vidékét rajzolják elénk, s eszünkbe sem jutott ráunni, igaz, emlékezetem szerint sehol sem túlságosan hosszúak.

Olvass tovább →

Karácsonyi meglepetés Lófri cicával

Hogy álltok a karácsonyi bevásárlással? Van még híja? Ha 2-5 éves gyereknek, netán a betűkkel ismerkedő elsősnek keresel meglepetést a fa alá, van egy tuti tippem! A kíváncsi kiscica felfedezi a világot című mesekönyvem még kapható! Online itt tudod megrendelni, személyesen pedig Debrecenben, az Egymalom Antikváriumban (Péterfia utca 29.) vásárolhatod meg.

A tavalyi esztendőhöz hasonlóan idén is ajándék könyvjelzőt és színezőt talál a csomagban – e bejegyzés megjelenésétől kezdve – az első három online megrendelő, tehát érdemes minél hamarabb a tettek mezejére lépni.

Lófri cica kalandjaival kapcsolatban további – jó – hír, hogy a könyv ára a két évvel ezelőtti megjelenés óta nem emelkedett, jelenleg is 3290 forintért (plusz a szállítás költsége) lehet megrendelni. Ezért három szépen illusztrált, kedves történetet olvashattok – régen a kisfiamnak írtam őket, de teljesen uniszex mesék, a visszajelzések alapján a kislányok is szeretik. 🙂 A szöveg kellemesen nagy betűmérettel került a lapokra, így a gyengébben látó nagyszülők vagy a kisiskolások is könnyebben el- vagy felolvashatják.

Ha szeretnéd, hogy a kötet karácsonyig megérkezzen hozzátok, akkor legkésőbb december 14-én éjfélig add le a megrendelésed. Természetesen az is megkapja a kötetet, aki december 14-e után rendeli meg, de már csak karácsony után számítson rá. Az online rendelésről további információk itt olvashatók.

Mindenkinek mesés ünnepi készülődést kívánok – minél kevesebb tolongással, bosszankodással és minél több örömteli pillanattal!

Ha kilőtted magad az űrbe…

A legutóbbi klasszikusok után ezúttal jöjjön egy ízig-vérig mai meseregény! Pörgős, fordulatos, kalandokkal teli, ráadásul az űrben játszódik! Laboda Kornél nevét – bevallom – nem ismertem (azóta utánanéztem, ez a második kötete, az írás mellett rendező, színész és dramaturg), a fülszöveg alapján választottam ki a Gavarin és az álomantenna című könyvét ajándékba a fiamnak, mert a leírás szerint úgy indul, hogy a főhős nem szereti az iskolát, ezért inkább elhúz a világegyetembe… és ez melyik tízévesnek ne lenne szimpatikus kezdés?

Az persze érdekes kérdés, és fel is vetődött a fiamban, akivel együtt olvastuk a könyvet, hogyan épít egy gyerek a szobájából űrhajót. Bennem további kételyek is felmerültek, hiszen például Gavarin – akinek neve feltehetően nem véletlenül emlékeztet Gagarinéra, az első űrhajóséra – meglepően sok emberrel találkozott odafent, hosszú idő után sem hiányzott neki a családja (szinte eszébe sem jutottak), de az is meglepett, hogy a pilótakekszet fizetőeszközként lehetett használni az űrben… 🙂 Tény, hogy el kell szakadnunk a valóságtól, de ha ez sikerül – az első pár rész erre elegendő –, akkor fantasztikus utazásban és izgalmas kalandok sorában vehetünk részt.

A borító modern és vagány, ugyanakkor kicsit sejtelmes

Már a bevezető vidám hangvétele előre jelezte, remek szórakozásra számíthatunk, és ebben nem is csalódtunk. Ilyen laza és könnyed hangnemben jellemzően a férfi szerzők tudnak írni – irigylem is tőlük. 🙂 A cselekmény meglehetősen hosszú és szövevényes, de számtalan váratlan fordulatot tartogat számunkra, mindez pedig annyi humorral és olyan tempóval van tálalva, hogy egyetlen percig sem unatkoztunk. Nekem talán kicsit sok is volt az esemény, így amikor Topáz Tina a történet végén újra felbukkant, erősen vissza kellett gondolnom, pontosan milyen körülmények között találkoztunk vele először, pedig minden nap elővettük ezt a kötetet. Persze az is lehet, hogy az én memóriám fakult meg túlságosan, a célkorosztálynak egészen biztosan jobb az emlékezőtehetsége, mint nekem.

Olvass tovább →

Egy imádnivaló kutya barangolása

Ha kutya van egy ifjúsági vagy gyerekkönyvben, az már valószínűleg fél siker. Ha még hozzátesszük, hogy a főhős ezúttal egy gyönyörű és okos skót juhászkutya, és ma már klasszikusnak számító regényről van szó, akkor bizonyára sokan rájönnek, mit olvastunk a közelmúltban: Eric Knight Lassie hazatér című kötetét.

Ez a könyv számomra is újdonság volt, most olvastam először. A történetet természetesen ismertem, hiszen több film és tévésorozat is készült belőle, és ezek közül legalább egyet jómagam is láttam, emlékeim szerint valamikor a kilencvenes években. A gyermekem viszont még nem találkozott ezzel a sztorival.

Szeretet, hűség, kitartás – ezek az értékek fémjelzik a történetet

Az elbeszélés tempója természetesen nem olyan pörgős, mint a kétezres években született alkotásoké – ezt már megszokhattuk a huszadik században írt regények esetében –, mégsem találtuk sem vontatottnak, sem unalmasnak egyik részét sem. Pedig – ha belegondolok – maga a cselekmény két-három mondatban összefoglalható; ebből kerekített Eric Knight csaknem kétszáz oldalas regényt. Elképesztően ügyesen adagolja a (táj)leírásokat, a párbeszédeket, mindig mindenből annyit, amennyi éppen kell ahhoz, hogy az olvasó minden szükséges részletet megismerjen, de ne unatkozzon. Azt hiszem, erre mondják, hogy egyszerű, de nagyszerű.

Olvass tovább →

Időutazás a gyerekkoromba

Mi történik, ha valaki szemüveges lesz egy olyan osztályban, ahol várhatóan kicsúfolják majd a többiek? Természetesen igyekszik eltitkolni. Pontosan ezt tette a negyedikes Évi is, akinek szokatlanul nehezen indult a tanév…

Fehér Klára Mi, szemüvegesek  című kötetét a nyolcvanas években kölcsönöztem ki az iskolai könyvtárból – miután szemüveges lettem. Néhány hónapja a fiamnál is enyhe rövidlátást állapítottak meg, ezért amikor egy akcióban megláttam ezt a regényt, megrendeltem. (Ráadásul az évfolyam is egyezik, ő is negyedikes lett szeptemberben.)

A Ciceró Kiadó gondozásában közreadott könyv a Klasszikusok fiataloknak sorozat részeként jelent meg 2017-ben, és két kisregényt tartalmaz a szerzőtől: a már említetten kívül a Hetedhét tengeren címűt. Ez utóbbi nekem is újdonság volt.

Retró könyvhöz természetesen retró negjelenés illik

A két alkotás a nyolcvanas évek második felében jelent meg először, nem meglepő, hogy erős retró hangulat érezhető mindkettőn. Ma, az időpontkérések univerzumában már elképzelhetetlennek tűnik, hogy az SZTK-ban azonnal megvizsgálják a szemészetre érkező gyereket, és a szemüvege még aznap el is készüljön. (Igen, saját tapasztalat.) 🙂 A papíralapú ellenőrző és a hamisított szülői aláírás is a múlté az elektronikus napló korában. Az alapkérdések azonban ma is megállják a helyüket: szabad-e csúfolni, kiközösíteni valakit, pláne olyan dolog miatt, amiről az illető nem tehet (nevezetesen rosszul lát)? Mi a barátság, kiből lehet barát? Érdemes-e hazudni? S ha már belebonyolódtunk a füllentések hálójába, hogyan hozható helyre a hibánk? E kérdések körül forog a cselekmény a Mi, szemüvegesekben.

Olvass tovább →

Ródliversenyen át színielőadásra

Elmaradtam a könyvajánlókkal, pedig sok szuper klasszikust olvastunk (közösen) az elmúlt hetekben, sőt hónapokban, és ezekről szeretnék írni egy-egy bejegyzést. Úgyhogy figyelem, a következő posztokban régi, de annál jobb könyvek következnek, amelyeket kiskamaszoknak ajánlok, akár önálló, akár közös, családi olvasásra. Az első alkotás pedig nem más, mint Mándy Iván Csutak színre lép című regénye.

A Csutak-sorozatot gyerekkoromban a könyvtárból kölcsönöztem ki, és akkoriban nagyon szerettem. Bár sok konkrétumra nem emlékszem, pár hónapja megleptem az első kötettel a fiamat, nemrég pedig felolvastam neki. Nagy sikert aratott, bár el kell ismernem, számomra is vontatottan, lassan indult a cselekmény, és a Pál utcai fiúk áthallás is zavart kicsit (a gyerekemet nem, mert Molnár Ferenc klasszikusát még nem ismeri). De mindketten kitartottunk, nem adtuk fel, és érdemes volt: egyszer csak beindultak az események.

A modern külső több mint fél évszázados klasszikust rejt

Előbb izgalmas ródliversenyt követhettünk végig, majd egy diákelőadás megszervezése következett, így két nagyobb egységre osztható a cselekmény. Ez önmagában talán nem hangzik túl mozgalmasnak egy háromszáz oldalas könyv esetében, de higgyétek el: nagyjából a harmincadik oldal után egyetlen percet sem unatkoztunk, ráadásul a Pál utcai fiúk utóhatás is teljesen eltűnt. Annyi minden történt, és olyan élők voltak a karakterek, hogy néha alig tudtuk (tudtam 🙂 ) letenni a kötetet. A felolvasást azonban nem könnyítette meg, hogy a regény nem tagolódik fejezetekre, csupán rövidebb-hosszabb epizódokra, mintha filmjelenetek lennének összefűzve.

Olvass tovább →

Nyár, játék, kalandok és palacsinta

Mihez kezdhetünk olyan hűvös, esős nyári napokon, mint amilyenek mostanában köszöntöttek ránk? Természetesen olvassunk! Vagy olvassunk fel a gyerekeknek valami igazán nyárias kalandot! Az elmúlt hetekben a kiskamasz korosztálynak ajánlottam ehhez könyvet, de természetesen az óvodások sem maradhatnak ki. Mert természetesen nekik is van táborozós kötet. 🙂

Vadadi Adrienn A Palacsinta tábor című művét még évekkel ezelőtt olvastam fel a fiamnak, de adós maradtam az ajánlóval, pedig a gyerekem élvezte a nyári ovis meséket (ez az alcím), én pedig kedvesnek és szerethetőnek találtam ezt a könyvet. Pásztohy Panka bájos, színes rajzai pedig életre keltik a szereplőket, a hangulatos környezetet és persze az eseményeket.

A borító kedves és vidám, jól illik a kötet hangulatához

A történet szerint a – Vadadi Adrienn ovis sorozatából jól ismert (itt és itt már írtam a szériáról) – óvó néni egyhetes napközis tábort szervez a saját, patak menti házában. Segítője tizenhat éves unokaöccse, a résztvevők pedig a többi kötetnek köszönhetően már jó ismerőseinkké vált gyerekek, Dani, Peti, Lea, Dorci és a többiek. A nagyok már iskolakezdés előtt állnak (ezeket a történeteket egyébként az ősszel suliba lépők is jó eséllyel szeretni fogják még!), de vannak középsős és kiscsoportos táborozók is.

Olvass tovább →

Pizza, fagyi, rántott hús, hot dog

Nos, megéheztél a címben felsorolt finomságok nevét olvasva? Vajon mi a közös bennük, és egyáltalán mit keresnek egy gyerekkönyves blogon? Türelem, mindjárt kiderül. 🙂

Mindenki tudja – hogy Janikovszky Évát idézzem, már a legkisebbek is –, hogy a pizza olasz étel. Azt viszont sejtettétek, hogy az örök klasszikus rántott hús is Itáliából származik? Én magam inkább osztrák-magyar eredetre tippeltem volna.

És vajon miért viseli a hamburger egy német város – Hamburg – nevét? Csak nem onnan származik? Nem… de hogy honnan, azt nem árulom el. Inkább olvassátok el Kalas Györgyi Sandwich grófja és a nápolyi pizza című könyvét, mely kedvenc ételeink történetét mutatja be.

Már első pillantásra is sugárzik a kötetről a vidám hangulat

Kiderül többek között, hogyan készül a túró, melyik a világ legmérgezőbb hala, milyen kenyerek léteznek szerte a világon, és megismerjük a ténylegesen magyar eredetű étkeket is. A kötet végén néhány receptet is találunk, valamint a borítók belső oldalán térkép segíti a földrajzi tájékozódást és a játékos utazást az ételek világában. Mindezt egy igazán mutatós, nagyon vidám, egyetlen pillanatig sem unalmas ismeretterjesztő könyvben. Horváth Ildi rajzai pedig a szöveghez méltóan szemléletesen és sok humorral ábrázolják a tárgyalt ételeket és történelmi pillanatokat.

Olvass tovább →