A csodálatos telefonkagyló

A csodálatos telefonkagyló akár egy mese címe is lehetne, de ez most egy könyvajánló poszt, hiszen a varázserejű telefonkagylóról már írtak mesét, sőt könyvet is. Milos Macourek Matyi és Sári az iskolában című kötetében a két címszereplő segített megtalálni egy idős úrnak a szemüvegét, aki hálája jeléül nekik ajándékozott – egy telefonkagylót. A két iskolás gyerek első pillanatban természetesen nem értette, mihez kezdhetne az eszközzel, ám hamarosan kiderült, fantasztikus szerkezet került a birtokukba, amelyik a legelképesztőbb kívánságaikat is teljesíti…

Te mit kívánnál, ha kapnál egy ilyen csodálatos masinát? Biztosan nem azt, hogy a szomszéd kutyából emberfiút csináljon, hogy aztán elkísérhessen benneteket az iskolai kirándulásra, mint ahogy azt sem, hogy ellátogathass a jégkorszakba megtudni, sütötték vagy főzték-e a mamutot. Matyi és Sári azonban többek között ezekre az ötletekre használta a telefonkagylót.

Már a borító is vidám hangulatot ígér – a könyv pedig be is váltja várakozásunkat

Az elbeszélő pontosan úgy mesél nekünk, ahogyan azt egy élénk fantáziával rendelkező gyerek tenné az ő észjárásával. S nem csak a tartalom, hanem a szöveg stílusa is pontosan ezt tükrözi, a hosszú, egyetlen lendülettel letolt, sokszorosan összetett mondatok, amelyek rendszerint az és kötőszóval kezdődnek – mintha egy lelkesen hadaró gyereket hallgatnánk.

Olvass tovább →

Pihe-puha könyvet a babának

Mi az: puha, zörög és lapozgatni lehet? Természetesen a babakönyvről van szó. Habár valódi, hagyományos könyvet általában nem szokás csecsemő kezébe adni (nem véletlenül), azért van arra mód, hogy már az első hónapokban lehetővé tegyük a kicsi számára a könyvekkel való barátkozást. A pihe-puha babakönyvek remek ajándékok és játékok lehetnek az első életévben. Jellemzően színesek, különféle anyagokból készülnek, hogy minél izgalmasabb legyen a tapintásuk, és rendszerint zörejeket is lehet velük kelteni – maguknak az anyagoknak vagy a bennük elrejtett, apró eszközöknek köszönhetően. Lehet gyűrögetni, csócsálni, forgatni, rázni, zajt kelteni vele, és persze lehet lapozgatni is őket. Ügyesebb kezű szülők, nagyszülők akár maguk is készíthetnek ilyet, de bababoltokban vásárolhatunk is.

A fiam állatos babakönyvei – már rég használaton kívül

Szöveg természetesen még nincs benne, de akár mi magunk is kerekíthetünk a képek köré mesét. A legkisebbeknek ugyanakkor az is elég lehet, ha utánozzuk a képen látható tárgy vagy élőlény (például járművek vagy állatok) hangját. A sztori még nem különösebben érdekli őket. 🙂

A kötet  többféle textilből készült, így tapintásra is érdekes

A textil babakönyv utáni a következő lépcsőfok nálunk a vastag kartonból készült kis fűzött könyvecske volt, amely használtan került hozzánk (ezért kicsit megviseltebb az állapota).

Ez a kötetecske kicsit megviseltebb, használtan került hozzánk – de így is  szerettük

Szöveg még ebben sem található, de minden oldalon egy-egy állat mosolygott ránk, így a közös nézegetéskor elmondtam az adott állat nevét, vagy megpróbáltam utánozni a hangját.

Remek alkalmat kínál a könyvekkel és az állatokkal való ismerkedésre is

Olvass tovább →

Szabó Magda életéről olvastunk

Virág helyett gyerekkönyvet kaptam a névnapomra: A lány, aki szavakkal varázsolt című kötetben található mese azonban valójában nagyon is igaz történet, Szabó Magda életének fő állomásait mutatja be a fiatal olvasóknak. Mivel Szabó Magda a kedvenceim közé tartozik, s debreceniként különösen büszke vagyok a munkásságára, ennek az ajándéknak jobban örültem, mintha egy hatalmas virágcsokorral leptek volna meg. Már abban a pillanatban kíváncsi lettem erre a könyvre, amikor először hallottam róla. Természetesen aztán a fiamon is teszteltem. 🙂

A rajzok egyenrangú társai a szövegnek ebben a bájos kötetben

A Kertész Edina által írt mese úgy tárja elénk a népszerű írónő életét, mely átíveli a viharos huszadik századot, hogy a történet egy mai kisiskolás számára is befogadható legyen. A szöveg kedves, a történet könnyen követhető, a nehéz pillanatokból csak annyit villant fel, amennyi feltétlenül szükséges, de nem terheli a gyerekeket olyan részletekkel, amelyek megemésztéséhez jó eséllyel több történelmi ismeret és élettapasztalat kell. Takács Viktória rajzai rendkívül bájosak, betekintést engednek a száz évvel ezelőtti életbe. A képek ugyanakkor nem csupán kiegészítői, hanem egyenrangú társai a szövegnek.

A kötet végén egy színes, látványos idővonal összegzi Szabó Magda életének fordulópontjait és könyveinek megjelenési dátumát; ezt még az életművet viszonylag jól ismerőként is hasznosnak és szemléletesnek találtam.

Olvass tovább →

Karácsonyozzunk a múltban!

Vajon hogyan ünnepelhették a karácsonyt a régi korok gyermekei? Nekik is volt karácsonyfájuk? Ha ez a kérdés már nálatok is felvetődött, akkor biztos szívesen olvassátok majd Wéber Anikó könyvét, a Hanga régi karácsonyait. Az én fiam karácsonyi ajándékként kapta, és az ünnep utáni időszakban került rá sor.

Hanga nem egy kislány, ahogy a gyermekem elsőre gondolta, hanem egy hópehely (igaz, hópehelylány). A kötet elején újoncként érkezik a földre, első útja a modern Budapestre vezeti, majd egy idősebb társa felvilágosítja, hogyan tud más korokba is eljutni. Amikor elolvad, visszakerül a felhőre, majd újra leszállhat egy újabb havazás alkalmával, Hanga pedig kihasználja a lehetőséget, hogy megismerkedjen a múlttal.

A borító már sejteti a múltba (is) kalauzoló kötet hangulatát

Hangának köszönhetően bekukkanthatunk Ferenc József és Erzsébet királyné gödöllői kastélyába, Andrássy Gyula gróf birtokára, Szendrey Júlia otthonába és egy kis faluba is. Hanga mindenhol összebarátkozik a gyerekekkel, és nekünk is megmutatja az adott kor és hely karácsonyi szokásait – mert ezekben a történetekben mindig az ünnepre érkezik meg. (Bár ennyiszer lenne most is fehér karácsonyunk!)

Olvass tovább →

A viking múltba utaztunk

Mennyit tudsz a vikingekről? Én azt hittem magamról, hogy valamennyit. Aztán rájöttem, hogy szinte semmit. Mindezt egy gyerekeknek készült könyvnek köszönhetően.

De kanyarodjunk vissza a történet elejére! Ősszel olvastuk a gyerekemmel Varró Dániel A szomjas troll című könyvét, amelyben a viking világ és mitológia főszerepet kapott. Magam igyekeztem elmagyarázni a gyerekemnek olvasás közben, mi az a Valhalla, meg egyáltalán kik voltak azok a vikingek. Aztán egyik nap észrevettem egy Facebook cserebere-csoportban a barátnőm posztját, amelyben fiai már nem használt gyerekkönyvei közül kettőt cserére kínált fel. Az egyik kötet a 100 állomás – 100 kaland sorozat Vikingek című kötete volt. (A másik az Indián népmesék.) Mivel első körben nem keltek el a könyvek, szóltam a barátnőmnek, hogy minket érdekelnének. Másnap el is hoztuk őket tőlük, ezúton is még egyszer köszönjük. 🙂

Izgalmas, kevésbé ismert világba nyerhettünk betekintést

Szóval ha már így alakult, belevetettük magunkat a viking világgal való ismerkedésbe. A sorozatnak több témakörben jelentek meg kötetei, mi még egyikkel sem találkoztunk, a Vikingek volt az első.

Olvass tovább →

Vajon ki van a fotón?

A Cvikkedli egyszerre könnyed, bájos, mégis egyedi és tartalmas mese. Ha elárulom azt is, hogy Janikovszky Éva a szerzője, akkor már nem is kérdés, hogyan lehetséges ez – hiszen tőle pontosan ezt szoktuk meg a többi könyvében is.

A Cvikkedli az én polcomon tanyázott, de már felnőttként vásároltam – őszintén szólva nem is emlékszem, hogyan, mikor vagy miért. A Csipike és A szomjas troll közelében található, és amikor ezeket befejeztük, megakadt rajta a szemem, és én javasoltam a gyerekemnek esti (fel)olvasmánynak. A történetet ismertem, ugyanis a könyvecskét már olvastam korábban.

Az is kiderül, ki az ablakban ülő, szomorú hölgy

A kötetben egyetlen hosszabb (de nem nagyon hosszú) mese található, ha több nekifutásra olvassuk fel, akkor érdemes megtalálni azokat a pontokat a szövegben, ahol könnyen letehető, majd hasonlóképpen egyszerűen felvehető a sztori fonala. Főhősünk, az iskolás Dani talál egy régi fotót, amelyen egy szivarozó, cvikkert viselő úriember látható, aki – fényképtől váratlan módon – mozgatja az orrát. Dani nyomozni kezd, de eleinte senki nem tudja a családban, ki a képen szereplő férfi. Dani azonban nem adja fel… és végül nemcsak az derül ki, ki van a fotón, hanem a sorsát is sikerül megnyugtatóan elrendezni.

Olvass tovább →

Ezek voltak a kedvenceink 2020-ban

Bár a 2020-as év sok tekintetben nagyon más volt, mint amire számítottunk, idén is sokat olvastunk a fiammal. Azaz pontosabban sokat olvastam fel a fiamnak, hiszen önállóan még nem megy neki, habár már elkezdte a barátkozást a betűkkel, és látva fejlődését, talán tavasszal már egyedül is megpróbálkozik egy-egy egyszerűbb kötettel. (Persze ha több idő kell neki, mint ahogy most gondolom, az is rendben van.)

Ebben az esztendőben is voltak nagy kedvenceink, ezekből állítottam össze egy rövid, ötös toplistát. Nézzük, mely könyveket olvastuk idén a legszívesebben – természetesen mindegyiket többször is.

Olvass tovább →

Ha karácsony, akkor adventi mese!

Örömmel jelenthetem, hogy a folytatásos mesét rejtő adventi naptárnak idén is sikere volt nálunk, így alighanem jövőre is kalandos történet lapul majd a kalendáriumban. Természetesen ebben az esztendőben sem sikerült a december elsejei kezdésre elkészülnöm az írással, de aztán egy szabad délutánon befejeztem és kinyomtattam a hiányzó oldalakat, majd belecsempésztem a naptárként szolgáló papírtasakokba.

Huszonnégy helyett végül huszonöt oldalas lett a mese – az időszűke miatt pontosabb tervezésre, szerkesztésre nem maradt lehetőségem –, így az utolsó napra két lap került a naptárba, de nem hiszem, hogy a gyerkőc protestálna majd miatta…

Ebben az évben síelős, havas, manós-tündéres, kívánságteljesítős történetet írtam, szándékosan kihagyva az idei eseményekre való utalást – épp elegendőek ezek a valóságban, ne erről szóljon a karácsonyváró mesénk is. A fiam szereti a történetet, egyik este azt mondta, olyan izgalmas, alig várja a folytatást. Ez éppen elég dicséret nekem, hogy motiváljon, pontosan ezért készülnek évről évre ezek a mesék, sokszor az év végi hajrában küzdve az idővel, pontosabban annak hiányával – hogy örömmel hallgassa. 🙂

Ahogyan szoktam, ezúttal is karácsony körül elérhetővé teszem az idei adventi történetünket – folytatásokban, de nagyobb etapokban: nem huszonnégy, hanem öt napra elosztva. A címe Legyen fehér a karácsony! Ezzel kívánok minden kedves olvasónak szép, meghitt ünnepvárást és boldog karácsonyt.

Viking kalandorrá változtunk

Amikor ősszel a Csipikét olvastam a fiamnak, egyik alkalommal véletlenül egy másik, hasonló formájú és méretű könyvet vettem le a polcról: Varró Dánieltől A szomjas trollt. Gyorsan vissza is tettem ezt a kötetet, és lekaptam Fodor Sándor meséjét, ám a gyerkőc megjegyezte magának az esetet, és amikor a Csipikét napokkal később befejeztük, azt kérte, hogy ezúttal a véletlenül előhúzott könyvet olvassuk.

Különleges lények, a viking mitológia szereplői bukkannak fel a kötetben

Varró Dániel alkotását úgy másfél éve tulajdonképpen magamnak vásároltam egy ajándékba kapott könyvutalványból, mert nagyon kíváncsi voltam rá, viszont úgy gondoltam, ezt senkinek nem jut eszébe nekem ajándékozni, így megleptem magam vele. Otthon felkerült a könyvespolcra, és – őszintén bevallom – meg is feledkeztem róla, mire időm lett volna elolvasni.

Így aztán kicsit vonakodva emeltem le, amikor a fiam ezt a könyvet kérte esti felolvasásra, ugyanis fogalmam sem volt róla, milyen nehézségű szöveg vár ránk (a minőséget illetően nem voltak kétségeim a költő más alkotásait ismerve). De úgy véltem, próbálkozni lehet, ha nem jön be, félretesszük – ahogy más művek esetében is előfordult már.

Olvass tovább →

Idén is mese kíséri az adventünket

Ezúttal is folytatásos mese kerül(t) a fiam adventi naptárába – akárcsak az utóbbi években. Az ajándékozásnak ez a formája remekül bevált, a gyermekem szereti a karácsonyi hangulatú, estéről estére követhető történetet. Idén már várta is, hogy legyen adventi mese.

A fénykép akár tavalyi is lehetne, de idén készült az adventi naptárunkról: a környezettudatosság, a költséghatékonyság és az egyszerűség jegyében a tavalyi szettet vettem elő. Mivel semmi baja nem volt, a tavalyi ünnep után eltettük, és kiválóan szolgál most is, sőt ha rajtam múlik, jövőre is. A közlekedőben két ajtó közé rögzítette a férjem – ezúton is köszönöm a segítségét. A papírtasakokba egy-egy oldal került az erre a célra írt meséből.

A tavalyi naptár idén is remekül szolgál, minden napra egy oldal kerül bele

Illetve még kerül is, mert nem sikerült befejeznem november 30-ra az írást. Tény, hogy későn is kezdtem el, november derekán, de idén valahogy nehezen jött az ihlet. Aztán egyszer csak egy apró hangulatkép felvillant bennem, és úgy kezdtem írni, hogy fogalmam sem volt, mi lesz belőle. (Ezzel szemben tavaly szeptember-októberben részletes vázlatot készítettem, és ennek segítségével született meg a mese, habár akkor is megcsúsztam a befejezésével.)

Olvass tovább →