Ha advent, akkor mesés naptár

Itt az adventi időszak, és idén már egyáltalán nem kellett azon gondolkodnunk, mi kerüljön a gyermek adventi naptárába: ezúttal is saját „készítésű” mese, huszonnégy részletben. Az utóbbi években ez annyira bevált, hogy nem is volt kérdés, folytatjuk ezt a hagyományt, sőt a fiam már számított arra, hogy ismét mese kerül a kalendáriumba.

Az ötletelést már szeptemberben elkezdtem, októberben elkészült a történet vázlata, novemberben pedig nekiveselkedtem az írásnak. Mivel az elmúlt hónap igen sűrűre sikeredett, november végéig csupán az első felét sikerült megírnom, és azóta is dolgozom rajta, de már csak az utolsó néhány napra való, vagyis a befejezés hiányzik. A még ki nem nyomtatott részleteket utólag csempészem bele a naptárba. 🙂

Két ajtó között kapott helyet az új adventi naptár, két lépésnyire a gyerekszobától

Idén egyébként új kalendáriumunk van: a korábbi filcnaptár helyett ezúttal az Aldiban vettem egy papírzacskós-csipeszelős változatot, amit a közlekedőben, két ajtó közé az üres falra helyezett fel a férjem. A filcnaptárban ugyanis nagyon aprók voltak a zsebek, és egészen kicsire kellett összehajtogatni a lapokat. Mivel később le szeretném fűzni őket a saját magam eszkábálta könyvecskébe, ezért minél kevésbé szerettem volna gyűrni az oldalakat. A papírzacskóba csupán egyszer kell meghajtanom a lapot, hogy beleférjen, ez még vállalható kompromisszum. 🙂 Elképzelésem szerint később is tudjuk használni ezt a naptárt, semmiképpen nem egyszer használatosra tervezem. (Akár önmagában a kinyomtatott papírlapot is kicsipeszelhetném, de akkor elmaradna a bontogatás öröme, másrészt lebuknék, hogy még nincs kész mind a huszonnégy rész. 🙂 )

Minden napra A/5-ös méretben nyomtatom ki a történet folytatását, mert ilyen méretű a mappa, amelybe le szoktam fűzni a meséket. Az aznapi részt esténként olvassuk el, lefekvés előtt, amikor amúgy is olvasni szoktunk. Az elején mindig felelevenítjük, hol hagytuk abba, de a fiam sokszor már jobban emlékszik rá, mint én. 🙂 S szerencsére mindig érdeklődve várja, hogyan folytatódik a mese.

Ezúttal két gyerekről, egy fiúról és egy lányról írtam, akik egy különös országban laknak, és az adventi időszakban nyomozni kezdenek, mert megtetszik nekik egy aranyszínű karácsonyfadísz, amely elérhetetlennek tűnik számukra s mindazoknak, akik ott élnek…

A történet vége legyen meglepetés, karácsony körül – ahogy lenni szokott – a blogon is olvasható lesz a mese nagyobb részletekben. 🙂