Karácsonyi mese 4. rész

Télapó viszont egyáltalán nem ijedt meg a feladattól. Megkérte Antit és Bálintot, hogy hozzák be a szánból a szerszámosládáját. Bálint ismét meglepődött. Nahát, Télapó szerszámokat hord magával!

– Bármikor szüksége lehet rá – magyarázta Anti. – Néha a szánt kell javítani, vagy egy eltört játékot…

Visszafelé Bálint vihette a ládát, Antinak túl nagy lett volna. Kicsit nehéz volt, de Bálint nem bánta: büszkén fogta Télapó szerszámosládáját, megtisztelő feladatnak érezte.

Télapó megköszönte a segítségüket, majd szétcsavarozta az irányítóberendezés borítását. Hosszan nézelődött, kipróbált néhány gombot, hümmögött kicsit, majd újabb eszközöket kért a ládából. Bálint adogathatta neki.

Télapó megigazított pár kábelt, kicserélt egy rossznak látszó, elhasznált drótot, majd ránézett a tündérekre:

– Szerintem ennyi lehetett a baj. Kipróbáljátok, hogy jó-e?

A tündérek lelkesen serénykedni kezdtek a gép körül, kapcsolgatták a gombokat, lámpák villantak fel.

– Valami még nem jó – csóválták a fejüket a tündérek.

Télapó gondterhelt arccal nézegette tovább az irányítóberendezést, majd újra a szerszámaihoz nyúlt. Megerősített néhány csavart, megigazította a kábeleket.

– Innen mintha hiányozna valami – mormogta Télapó elgondolkodva. – Anti, bekukkantanál a gép alá?

Anti elég apró volt, hogy beférjen alá. Bebújt, s hamarosan egy egészen pici csavarral a kezében bukkant fel.

– Ez az! – bólintott Télapó. – Kieshetett a gépből.

Gyorsan visszacsavarozta a helyére a parányi alkatrészt, majd újra a tündérekre nézett:

– Próbáljuk meg újra! – szólt hozzájuk.

A tündéreknek nem kellett kétszer mondani, máris működésbe hozták a gépet.

– Végre! – ujjongtak fel a tündérek. A szerkezet újra tette a dolgát.

Télapó elégedetten bólintott, és visszatette az irányítóberendezés borítását. Ahogy elkészült, a tündérek azonnal a gép köré gyűltek.

– Mindjárt megszüntetjük a havazást ott, ahol már rengeteg hó esett! – kacsintott egyikük Bálintra.

Miközben a tündérek megköszönték Télapó segítségét és munkához láttak, Anti és Bálint kifelé indult. Az előcsarnokban elújságolták a többieknek is, hogy sikerült a javítás, így a várakozó manók és gyerekek szintén kifelé vették az irányt.

Anti és Bálint beültek a szánba, mely – ahogy a manó korábban mondta – valóban megérkezett, míg odabent voltak.

– Most mi fog történni? – kérdezte Bálint.

– Hazaviszlek – felelte Anti. – Megtettük a dolgunk. Ha a tündérek elállítják a havazást, reméljük, apukád is mielőbb hazautazhat hozzátok.

Mielőtt a levegőbe emelkedtek volna, Télapó lépett ki a központ kapuján. Odament kis szánjukhoz.

– Köszönöm, hogy szóltatok és segítettetek – mosolygott rájuk. – Bálint, amiért olyan ügyesen behoztad a szerszámosládámat, és adogattad a szerszámokat, ne lepődj meg, ha találsz valami kis jutalmat a karácsonyfa alatt – kacsintott rá Télapó.

Bálint nagyon büszke volt arra, hogy segédkezhetett a Télapónak. Ha nem kapna érte semmit, akkor is csodálatos élmény maradna, mint ahogy a szánján utazás is.

Elköszöntek egymástól, majd Anti szánja felszállt. Bálint hátradőlt az ülésben, s most érezte csak, mennyire elfáradt a sok utazástól, izgalomtól, kalandtól. De a legfontosabb az volt, hogy a tündérek végre ismét tudták irányítani az időjárást! Elállítják a havazást, és apa hazajöhet…

Bálint lassan elszenderedett a táj fölött suhanva…

Bálint hirtelen felébredt. Csodálkozva nézett körül. Az előbb még Anti szánján repült hazafelé. Most pedig a saját szobájában, a saját ágyán feküdt. A piros ruha helyett ismét a pizsamáját viselte. Körbepillantott, a manót nem látta sehol. Az ablak is zárva volt.

– Anya! – kiáltott Bálint.

A hívására nemsokára megérkezett az anyukája.

– Felébredtél? – kérdezte mosolyogva, miközben felkapcsolta a kislámpát. – Jó nagyot aludtál! Odakint már erősen szürkül.

Anya melléült az ágyra, és magához ölelte.

– Van egy jó hírem! – nevetett Bálintra. – Nemrég hívott apa telefonon. Elállt a havazás, takarítják a kifutópályát, úgy tűnik, nemsokára felszállhatnak a repülőgépek!

– Hurrá! – ujjongott örömében Bálint. – Mikor érkezik meg? – kérdezte.

– Holnap valószínűleg itthon lesz – válaszolta anya. – Együtt ünnepelhetjük a karácsonyt.

Bálintnak ekkor eszébe jutott Anti, a központ, a megjavított irányítóberendezés. Vajon csak álmodta az egészet? Nem tudta eldönteni, tényleg megtörtént-e, vagy csupán fantasztikus álom volt-e…

De nem maradt sok ideje ezen töprengeni. Készültek az ünnepre és apa érkezésére is.

Apa aztán másnap délelőtt – egy nappal karácsony előtt – toppant be. Nagyon fáradt volt, de felkapta és sokáig ölelte Bálintot az előszobában. Leírhatatlanul örültek egymásnak.

Bálint ezúttal nem csak anyától, apától is kapott este, lefekvéskor jóéjtpuszit. Boldogan aludt el… Holnap pedig karácsony…

Talán még sohasem csillogott olyan szépen a feldíszített fa, mint ezen a szentestén. A sok ezüst- és aranypapíros ajándék között Bálint felfigyelt egy zöld szalaggal átkötött piros csomagra. Ő kapta. Játék szerszámosláda volt benne, tele szerszámokkal – éppen olyanokkal, mint amilyeneket Télapónak adogatott…

 

Az előző rész itt olvasható.