Azt mondják, a jó cím már fél siker, és ebben van valami… A palacsintás király már a címével is felkelti a gyerekek érdeklődését, hiszen melyik gyerkőc ne szeretné a palacsintát? Egy palacsintás király csak érdekes lehet.  🙂

A palacsintás királyt, Fésűs Éva meseregényét tavaly olvastuk először, és azóta másodszor is. (Igen, ezzel is megcsúsztam, most írok róla, de jobb későn, mint soha.) Mindketten szerettük, a fiam is meg én is. 🙂 A tizenkét fejezetből álló kötetben klasszikus mesei, sőt népmesei elemek kereteznek egy, a modern korban is helytálló történetet. Dínom-Dánom ország királya, Tóbiás, miután elveszítette feleségét, evésbe fojtja bánatát – kedvence a palacsinta. Főszakácsa, Derelye azonban teljesen saját befolyása alá vonja a finom falatokra vágyó uralkodót. Rokonait fontos tisztségekbe juttatja, s pereputtyával együtt meg is lopják a királyt. Éliás királyfi és az udvari bolond összefognak, hogy megszabaduljanak a főszakácstól és a tolvaj talpnyalóktól. Talán nem árulok el nagy titkot, ha megsúgom, több bonyodalom után végül sikerül nekik, sőt Éliás az igaz szerelmet is megtalálja egy szegény, ám okos lány személyében. És minden jó, ha a vége jó…

A palacsintás király népmesei elemekkel fűszerezve mutat rá örök érvényű igazságokra, ugyanakkor nagy meglepetéseket nem várhatunk tőle. A fejezetek egy-egy este folyamán (f)elolvashatók – csak az utolsó lett kicsit hosszabb –, ráadásként pedig a borító belső oldalán (legalábbis a mi kiadásunkban) megismerhetjük Kökényszemű Katica palacsintatésztájának receptjét, úgyhogy a könyv elolvasása után akár mi magunk is nekiláthatunk a gyerkőccel megsütni azt a palacsintát, amely annyira ízlett Tóbiás királynak.

Nekem különösen tetszettek a szerző névadásai, nagyon szellemes, gyakran beszélő neveket adott szereplőinek: Derelye főszakács, Dagadó herceg, Aprólék hercegnő, Fasírozott generális, Lapocka, Csöröge (ő az udvari bolond).

A történetből mesefilm készült a hetvenes években, jó eséllyel én is láttam gyerekkoromban valamelyik ismétlését, de nem emlékszem rá, így a kötet az újdonság erejével hatott rám (meg persze a gyerekre is). A felolvasás során mindvégig megvolt az az érzésem, mintha egy retró televíziós mesejáték szövegkönyve, forgatókönyve lenne előttem – nem véletlenül. Ez minket nem zavart, de elképzelhető, hogy másoknak ez kevésbé jön be.

Szekeres Erzsébet illusztrációi nem nélkülözik a humort, viszont nem jutnak minden oldalpárra, így olyan gyermekkel érdemes belefogni az olvasásba, aki már nem igényli annyira a rajzokat egy-egy mesekönyvben. S természetesen legyen képes estéről estére követni a cselekményt, hiszen a fejezetek nagyon szorosan összefüggenek egymással.

A Kairosz Kiadó gondozásában 2016-ban megjelent kötetünket meglehetősen nagy betűvel tördelték, így kezdő olvasó kisiskolásoknak is bátran kezébe adhatjuk. A könyvet elsősorban a 6-10 éves korosztálynak ajánlom.