Az olvasás ebben a furcsa, nehéz esztendőben is az életünk része maradt; ugyanúgy felolvasok a gyermekemnek, és nagyjából ugyanannyit , mint korábban.

Néhány dolog azonban megváltozott idén. Például nem járunk könyvtárba… sajnos. Március elején voltunk utoljára, illetve én nyáron – amikor lehetőség nyílt rá – visszavittem a nálunk lévő köteteket, de nem hoztam újakat (akkoriban nem is lehetett bemenni és válogatni). Bár a könyvtárban nem szokott tömeg lenni, ebben az évben igyekeztünk nélkülözni a megspórolható utakat, s az otthoni könyvkészletből meg tudtuk oldani, hogy mindig legyen olvasnivaló. A fiam gyakran emel le korábban olvasott és általa kedvelt köteteket a polcról, ezeket nem egyszer, hanem sokszor – de mindenképpen többször – olvassuk. Szerencsés módon rendelkezésünkre állnak a férjem és az én gyerekkori könyveim is, így viszonylag nagy a kínálat, és több – körülbelül négy – polcnyi gyerekkönyv van itthon.

Az újabb könyvek vásárlása is másképpen történik. Idén még nem jártam könyvesboltban, kizárólag a netről rendeltem mesekönyveket. Természetesen vásároltam korábban is online, de azért néha elmentem könyvesboltba is, hogy bele tudjak lapozni egy-egy, távolról szimpatikusnak tűnő könyvbe vagy felfedezzek új kedvenceket. Mindent természetesen nem vettem meg ott helyben, hiszen az drága mulatság lett volna, de felkerültek a képzeletbeli bevásárlólistára, és egy későbbi alkalommal – akár netes rendelés során – ezek közül is válogattam. Most nincs meg ez az élmény, hogy vásárlás előtt kézbe vegyek egy-egy könyvet… Így maradnak a saját megérzéseim, a neten elérhető vélemények, ismerősök ajánlásai, illetve jól bevált szerzők és sorozatok előnyben részesítése.

Mit olvastunk az utóbbi hetekben? Például Lázár Ervin Négyszögletű kerek erdőjét, Maci Laci kalandjait, Fésűs Éva Palacsintás királyát, de egy-két klasszikus verset is, amint a fenti képen látható. Jelenleg Fodor Sándor Csipike, az óriás törpe című kötete van soron. 🙂