Az aranyszínű karácsonyfadísz 5. rész

Kedden iskola után Panna boldog mosollyal szaladt a kerítéshez, amikor meglátta Marcit.

– Képzeld, kiderült, milyen betegsége van anyának – újságolta. – Apa azt mondta, nincs nagy baj, meg fog gyógyulni, most már kapja a kezelést, és ha minden jól megy, még karácsony előtt hazajöhet.

– Szuper, ez nagyon jó hír – mosolygott Marci vissza, és valóban úgy érezte, hogy tiszta szívből együtt tud örülni Pannával. A kislány egyik karácsonyi kívánsága ezzel talán teljesül, az anyukája felépül, és karácsonykor együtt ünnepelhetnek. De vajon mi lesz a másik vágyával, az aranyszínű dísszel? Marci arra gondolt, hogy bár nagyon szeretne ő is bármi színeset a saját fájukra, ha csak egyet találnának, átengedné Pannának. Már egyszerűen annak is örülne, hogy Panna jókedvű és boldog.

A hét során a gyerekek megbeszélték a szüleikkel, hogy ezúttal Marci is elmegy Dédihez Pannáékkal. Azt természetesen nem kötötték a felnőttek orrára, hogy mit szeretnének ott. Néma izgalommal várták a pillanatot, amikor keresgélni kezdhetnek a padláson, de előbb fel kellett jutniuk. Dédi süteménnyel várta őket, és a falatozás után Panna nem tétovázott sokáig, hamar megkérdezte, felmehetnek-e.

– Miért? – ráncolta a homlokát apa.

– Hátha vannak fent régi karácsonyfadíszek – felelte Panna. – Nagyapa mindig azt mondja, tele van a padlás mindenféle ezeréves holmival.

– Annál azért kicsit fiatalabbak – kuncogott Dédi –, de már én magam sem emlékszem, mi minden van ott a dobozokban. Úgy rémlik, még az én szüleim tárgyai is ott lehetnek.

– A padláson hideg és sötét van – vetette ellen apa.

Olvass tovább →

Az utánfutó nagy álma

A kölcsönzőben több utánfutó várt arra, hogy kibéreljék néhány órára. Elvitték, szállítottak vele valamit, aztán visszafuvarozták őket. Nem unatkoztak, hiszen egy nap akár többször is fordultak. A szünetekben pedig megpihenhettek, beszélgethettek. Miről társalognak az utánfutók? Például arról, milyen autó húzta őket, vagy mit pakoltak rájuk.

Egyszer egy egészen fiatal utánfutó érkezett a többiek közé, akik örömmel fogadták az új társat, mivel egyre több teendőjük volt, sokszor már nem is győzték. Az új kolléga levesz egy kis terhet a vállukról. A jövevény csillogott-villogott, nemrég gurult le a gyárban a futószalagról. Lelkesen vetette magát a munkába. Jól is teljesített, néhány nap elteltével azonban furcsának tűnő ötlettel állt elő.

Olvass tovább →

Babber lovag és a darus teherautó

Egy szép tavaszi napon Babber lovag sétálni indult az anyukájával. Útközben láttak hangyákat, egymásba kapaszkodó bogarakat, rügyekkel teli bokrokat, nemsokára zöldbe boruló fűzfát, rendőrautót, szirénázva siető mentőt, utánfutós kocsit, kamiont, felszálló repülőgépet; egyszóval sok érdekeset.

Már hazafelé tartottak, amikor egy üzlet előtt jókora teherautót pillantottak meg. A jármű végén daru magasodott, sötét pólót viselő férfi kezelte a gépet. Hatalmas raklapokat pakoltak le a teherautóról a bolt udvarára. Babber lovag megállt, és elmélyülten szemlélni kezdte a műveletet. A daru felemelte a nehéz csomagokat, majd szép óvatosan a földre helyezte azokat. A szerkezet kezelője hamarosan észrevette Babbert meg anyukáját, és barátságosan odaintegetett nekik.

Olvass tovább →

A vízforraló nagy álma

A vízforraló egy szép nyári napon egyszerűen megunta, hogy állandóan csak vizet forral.

– Bárcsak kenyérpirító lehetnék – sóhajtozott. – Sokkal érdekesebb a munkája, és nem kell minden nap többször elvégeznie ugyanazt, mint nekem. És az a kenyérillat, amely belőle száll! És a minták, amelyeket a szeletek oldalára rajzol! Bárcsak kenyérpirító lehetnék…

Olvass tovább →