Pihe-puha könyvet a babának

Mi az: puha, zörög és lapozgatni lehet? Természetesen a babakönyvről van szó. Habár valódi, hagyományos könyvet általában nem szokás csecsemő kezébe adni (nem véletlenül), azért van arra mód, hogy már az első hónapokban lehetővé tegyük a kicsi számára a könyvekkel való barátkozást. A pihe-puha babakönyvek remek ajándékok és játékok lehetnek az első életévben. Jellemzően színesek, különféle anyagokból készülnek, hogy minél izgalmasabb legyen a tapintásuk, és rendszerint zörejeket is lehet velük kelteni – maguknak az anyagoknak vagy a bennük elrejtett, apró eszközöknek köszönhetően. Lehet gyűrögetni, csócsálni, forgatni, rázni, zajt kelteni vele, és persze lehet lapozgatni is őket. Ügyesebb kezű szülők, nagyszülők akár maguk is készíthetnek ilyet, de bababoltokban vásárolhatunk is.

A fiam állatos babakönyvei – már rég használaton kívül

Szöveg természetesen még nincs benne, de akár mi magunk is kerekíthetünk a képek köré mesét. A legkisebbeknek ugyanakkor az is elég lehet, ha utánozzuk a képen látható tárgy vagy élőlény (például járművek vagy állatok) hangját. A sztori még nem különösebben érdekli őket. 🙂

A kötet  többféle textilből készült, így tapintásra is érdekes

A textil babakönyv utáni a következő lépcsőfok nálunk a vastag kartonból készült kis fűzött könyvecske volt, amely használtan került hozzánk (ezért kicsit megviseltebb az állapota).

Ez a kötetecske kicsit megviseltebb, használtan került hozzánk – de így is  szerettük

Szöveg még ebben sem található, de minden oldalon egy-egy állat mosolygott ránk, így a közös nézegetéskor elmondtam az adott állat nevét, vagy megpróbáltam utánozni a hangját.

Remek alkalmat kínál a könyvekkel és az állatokkal való ismerkedésre is

Olvass tovább →

A végtelennek tűnő esőzés – 2. rész

– Egy kis nyugalmat kérünk! – szólalt meg Tündérváros polgármestere fennhangon. – Tudom, hogy miért gyűltetek össze itt. Tudom, hogy napok óta szakad az eső. Egy rég elfeledettnek hitt varázslat balul ütött ki a tündériskolában, ezért alakulhatott ki ez a hatalmas, végtelennek tűnő esőfelhő. Már dolgozunk a feloszlatásán, de sajnos a vártnál nehezebben sikerül.

– Tudunk valahogyan segíteni? – kérdezte Manó.

– Akinek varázsereje van, csatlakozhat hozzánk, többen könnyebben megtörjük a varázslatot! – hangzott a válasz.

Néhányan jelentkeztek a tömegből, köztük Manó is. A polgármester átvezette őket a tündériskola óriási aulájába, ahol már rengeteg tündér szorgoskodott. Jókora üstben éppen elkészült valami furcsa színű folyadék. Az üst a tündérek csettintésére lábra kapott, és kisétált az udvarra, ahol mindannyian körbeállták. A tündériskola igazgatója elmondta a varázsigét, majd együtt hangosan ismételgetni kezdték a bűvös erejű szavakat. Kis idő múlva az üstben lévő furcsa folyadék kirepült, majd egész egyszerűen elszállt. Manó és a többiek csodálkozva néztek utána.

Olvass tovább →