Most már a gyerek is olvas – de mit?

Nem könnyű kérdés, mit adjunk a kisiskolás, a betűkkel még nem olyan régóta barátkozó gyerek kezébe, hogy szívesen olvasson. Hiszen fontos, hogy ne menjen el a kedve az egésztől már a kezdeti lépéseknél. Első lépésként elővehetjük a régi böngészőket, kicsiknek szánt könyveket, de mi a helyzet, ha ezeket már átolvasta, vagy esetleg unalmasnak, pláne cikinek találja? Az életkorának megfelelő kötetek valószínűleg még túl nehéz feladatnak bizonyulnak ahhoz, hogy elsős-másodikosként maga olvassa őket. Egyszerű, ugyanakkor izgalmas, érdekes történeteket kell tehát keresnünk, amelyikkel ő maga is elboldogul, és sikerélménye lesz.

Kipróbáltuk a Pagony Kiadó sorozatát, mely Most én olvasok! címmel pontosan a kisiskolás korosztály számára született azzal a céllal, hogy megszerettessék velük a könyvek birodalmát. Mostanra viszonylag széles kínálatból szemezgethetünk, gyermekünk érdeklődésének megfelelően. Én is beszereztem néhány kötetet. A nagybetűs szinten – mint a neve is mutatja – csupa nagy betűvel szedett szöveget olvashatnak a gyerekek, oldalanként alig egy-két mondattal. Az első szinten már normál szedéssel, de ugyancsak meglehetősen kevés szöveg várja őket, majd kötetenként nehezedik a feladat – egészen a negyedik szintig.

Különböző szerzők és témák – bátran válogathatunk

Olvass tovább →

Miért van böngésző az iskolás polcán?

Mit keresnek a három év alatti kicsiknek szóló könyvek, böngészők egy elsős – immár a nyolcadik életévét töltő – gyerek könyvespolcán?

Nos, nem (csak) azért, mert sajnálom elajándékozni/eladni őket. Nem is azért, hogy ne legyen üres a polc a szobájában – éppen ellenkező a helyzet, tele vannak a polcok; ha új játékot vagy könyvet kap, mindig rendezkedni kell kicsit, hogy minden elférjen. S nem is az unokámnak szeretném eltenni őket. 🙂

Elárulom a megoldást: azért táboroznak még ezek a könyvek a fiam polcán, mert remekül lehet a segítségükkel gyakorolni az olvasást. Hiszen kevés szöveget tartalmaznak, és azok általában nagy betűvel vannak szedve. A mondatok egyszerűek, nélkülözik a nehezen érthető, bonyolult szavakat és szerkezeteket. Vagyis nem csupán egy három év alatti kisgyermeknek ideálisak, hanem egy kezdő, az önálló olvasás világába most érkező kisiskolásnak is remek gyakorlóterepet kínálnak.

Ezek az egyszerű szövegű könyvek remek terepei a gyakorlásnak

Olvass tovább →

Pöttyös Panni is iskolás lett

Pöttyös Panni, Tamara, Boros Jutka és a rosszcsont Kockás Péter gyerekkori kedvenceim voltak, s habár nem kimondottan az iskolakezdés a témája, a fiam sulis korszakára készülve eszembe jutott a Pöttyös Panni naplója című könyv. Gyerekkoromban sokat olvastam ezt a Szepes Mária-kötetet, amely azóta is ott található a könyvespolcomon, s amely úgy kezdődik, hogy Tamara visszautazik a Szovjetunióba(!), Panni és Péterke pedig nélküle, viszont ugyanabban osztályban kezdik meg az iskolát. Panni naplót vezet kalandjairól, amelyet a terv szerint a tanév végén elküld Tamarának.

Sokszor forgattam ezt a kötetet gyerekkoromban, látszik is rajta

A könyv elején olvashatunk Panniék első iskolai napjáról, és ez a rész az, amiért elővettem és olvasni kezdtem a gyermekemnek ezt a művet. Maguk a naplóbeli kalandok már egyáltalán nem kapcsolódnak az iskolához, ezért úgy gondoltam, ezt csak akkor olvasom fel a fiamnak, ha érdeklődést mutat. Az eleje viszont tetszett neki, s kíváncsi volt a folytatásra, így hát végigolvastuk a könyvet, és jókat kuncogott Kockás Peti aktuális csínytevésén, például azon, amikor a lyukas esernyővel beállt a zuhany alá és elázott, vagy amikor olimpiát rendezett az udvaron, és véletlenül betörte a pinceablakot. Emlékeim szerint gyerekkoromban – Pöttyös Pannihoz hasonló kislányként – elborzadva olvastam Peti állandó rosszalkodását, felnőttkori énem viszont sokkal elnézőbb vele szemben, csak egy eleven és kreatív gyereket látok benne. Sokkal izgalmasabb a személyisége, mint a lányoké, Pöttyös Pannié és különösen a még haloványabb Boros Jutkáé.

Olvass tovább →

Mire jó az írás, olvasás, számolás?

Nem az iskolának, az életnek tanulunk – hallottam sokszor a latin eredetű mondást gyerekkoromban, iskolásként. S néha (gyakran?) nehéz volt elképzelni, mi mindenre lesz majd jó az a tudás, amire a suliban szert teszek. Nos… mindent természetesen nem használok, sok mindent el is felejtettem, de azért vannak olyan dolgok, amelyek segítségemre vannak. Például az írás és az olvasás. 🙂

Pöszke nem várja az iskolát, nem is szeret beszélni róla, de amikor elsős barátjával, Danival mirejót kezd játszani, kiderül, mennyi mindenre használható az a tudás, amelyet az iskolapadban ülve szívnak magukba a gyerekek. S apránként megbarátkozik a gondolattal, hogy ősztől ő is iskolás lesz.

A két főszereplő, Pöszke és Dani a borítón

Érdekes játék a gyerekek szemével nézni, mire lehet jó az iskolában szerzett tudás, miért érdemes megtanulni olvasni, számolni, írni. Janikovszky Éva pedig nagy mestere volt annak, hogy betekintést engedjen a gyerekek lelkébe és fejébe, sőt eszünkbe juttatja azt is, hogyan gondolkodtunk mi magunk is gyerekként. Amikor az óvodakezdésre készültünk, nem hagyhattuk ki a Már óvodás vagyok című könyvét, s most, az iskola küszöbén ugyanígy alapműnek bizonyult számunkra a Már iskolás vagyok, amelyben az előző kötetben megismert gyerekekkel találkozunk újra – csak kicsit idősebb életkorban.

Olvass tovább →

Iskolai kalandozás egy egész tanéven át

Nem minden gyerek egyforma várakozással tekint az iskolakezdésre; van, aki lelkes, más szorong, és legszívesebben az óvodában maradt volna, ismét más kíváncsi, mi történik majd a suliban. Így vannak ezzel a Nagy iskoláskönyvem kis főszereplői is.

A Mesék az iskolakezdéshez alcímet viselő kötetet a könyvtárban találtuk, és mivel a fiamnak tetszettek a grafikák és a téma is, ráadásul viszonylag sok, iskolai témájú mesét tartalmaz, természetesen kikölcsönöztük.

A könyv borítóján a főszereplő gyerekek, két lány és két fiú

A kötetben két kislány és két kisfiú első tanévét kísérhetjük végig kedves, rövid történetek segítségével, már a nyári készülődéstől kezdve. (Ezt a koncepciót egyébként nagyon jónak és hasznosnak találtam.) Többek között ott lehetünk a tanévnyitón és az első napon, betekinthetünk a feladataikba, kiderül, mi az órarend és mit jelent hetesnek lenni, együtt örülünk a félévi és év végi bizonyítványaiknak. Az osztályt nem kerüli el az influenzajárvány sem, s megtudjuk azt is, mi történik, ha a tanító néni beteg. Rengeteg programnak is szemtanúi lehetünk: egyebek mellett a farsangnak, a projekthétnek, az osztálykirándulásnak, igazi színházi előadásnak vagy a rókavadászatnak (ami persze nem igazi vadászat, csupán egy játék). A tanító nénik kedvesek, türelmesek, szeretettel fordulnak a gyerekekhez – minden elsősnek ilyen pedagógusokat kívánok.

Olvass tovább →

Kóstoló az iskolából

Nagy változás előtt állunk: ősztől iskolás lesz a fiam. Mint ahogy annak idején az óvodára, az iskolára is többek között ilyen témájú olvasmányokkal, mesékkel készülünk. Remélem, segítenek neki megválaszolni a kérdéseit, félelmeit. Mert – bár várja, hogy iskolás legyen – azért érezhetően tart is az ismeretlentől. (Mint mindannyian.)

Már az otthoni polcon is van egy-két iskolai témájú mesekönyv, s legutóbb (még márciusban) a könyvtárból is kölcsönöztünk.

A Scolar Kiadó Mit? Miért? Hogyan? sorozatát nagyon szerettük az elmúlt években, több kötet is megtalálható a fiam könyvespolcán. Az Iskolás leszek című részét a könyvtárból hoztuk ki. (Szerencsére kifogástalan állapotban van, a kihajtható fülek is teljesen épek.)

A kihajtogatható fülek e kötetben is további információkat rejtenek

Olvass tovább →