Nyár, játék, kalandok és palacsinta

Mihez kezdhetünk olyan hűvös, esős nyári napokon, mint amilyenek mostanában köszöntöttek ránk? Természetesen olvassunk! Vagy olvassunk fel a gyerekeknek valami igazán nyárias kalandot! Az elmúlt hetekben a kiskamasz korosztálynak ajánlottam ehhez könyvet, de természetesen az óvodások sem maradhatnak ki. Mert természetesen nekik is van táborozós kötet. 🙂

Vadadi Adrienn A Palacsinta tábor című művét még évekkel ezelőtt olvastam fel a fiamnak, de adós maradtam az ajánlóval, pedig a gyerekem élvezte a nyári ovis meséket (ez az alcím), én pedig kedvesnek és szerethetőnek találtam ezt a könyvet. Pásztohy Panka bájos, színes rajzai pedig életre keltik a szereplőket, a hangulatos környezetet és persze az eseményeket.

A borító kedves és vidám, jól illik a kötet hangulatához

A történet szerint a – Vadadi Adrienn ovis sorozatából jól ismert (itt és itt már írtam a szériáról) – óvó néni egyhetes napközis tábort szervez a saját, patak menti házában. Segítője tizenhat éves unokaöccse, a résztvevők pedig a többi kötetnek köszönhetően már jó ismerőseinkké vált gyerekek, Dani, Peti, Lea, Dorci és a többiek. A nagyok már iskolakezdés előtt állnak (ezeket a történeteket egyébként az ősszel suliba lépők is jó eséllyel szeretni fogják még!), de vannak középsős és kiscsoportos táborozók is.

Olvass tovább →

Pöttyös Panni is iskolás lett

Pöttyös Panni, Tamara, Boros Jutka és a rosszcsont Kockás Péter gyerekkori kedvenceim voltak, s habár nem kimondottan az iskolakezdés a témája, a fiam sulis korszakára készülve eszembe jutott a Pöttyös Panni naplója című könyv. Gyerekkoromban sokat olvastam ezt a Szepes Mária-kötetet, amely azóta is ott található a könyvespolcomon, s amely úgy kezdődik, hogy Tamara visszautazik a Szovjetunióba(!), Panni és Péterke pedig nélküle, viszont ugyanabban osztályban kezdik meg az iskolát. Panni naplót vezet kalandjairól, amelyet a terv szerint a tanév végén elküld Tamarának.

Sokszor forgattam ezt a kötetet gyerekkoromban, látszik is rajta

A könyv elején olvashatunk Panniék első iskolai napjáról, és ez a rész az, amiért elővettem és olvasni kezdtem a gyermekemnek ezt a művet. Maguk a naplóbeli kalandok már egyáltalán nem kapcsolódnak az iskolához, ezért úgy gondoltam, ezt csak akkor olvasom fel a fiamnak, ha érdeklődést mutat. Az eleje viszont tetszett neki, s kíváncsi volt a folytatásra, így hát végigolvastuk a könyvet, és jókat kuncogott Kockás Peti aktuális csínytevésén, például azon, amikor a lyukas esernyővel beállt a zuhany alá és elázott, vagy amikor olimpiát rendezett az udvaron, és véletlenül betörte a pinceablakot. Emlékeim szerint gyerekkoromban – Pöttyös Pannihoz hasonló kislányként – elborzadva olvastam Peti állandó rosszalkodását, felnőttkori énem viszont sokkal elnézőbb vele szemben, csak egy eleven és kreatív gyereket látok benne. Sokkal izgalmasabb a személyisége, mint a lányoké, Pöttyös Pannié és különösen a még haloványabb Boros Jutkáé.

Olvass tovább →

Mire jó az írás, olvasás, számolás?

Nem az iskolának, az életnek tanulunk – hallottam sokszor a latin eredetű mondást gyerekkoromban, iskolásként. S néha (gyakran?) nehéz volt elképzelni, mi mindenre lesz majd jó az a tudás, amire a suliban szert teszek. Nos… mindent természetesen nem használok, sok mindent el is felejtettem, de azért vannak olyan dolgok, amelyek segítségemre vannak. Például az írás és az olvasás. 🙂

Pöszke nem várja az iskolát, nem is szeret beszélni róla, de amikor elsős barátjával, Danival mirejót kezd játszani, kiderül, mennyi mindenre használható az a tudás, amelyet az iskolapadban ülve szívnak magukba a gyerekek. S apránként megbarátkozik a gondolattal, hogy ősztől ő is iskolás lesz.

A két főszereplő, Pöszke és Dani a borítón

Érdekes játék a gyerekek szemével nézni, mire lehet jó az iskolában szerzett tudás, miért érdemes megtanulni olvasni, számolni, írni. Janikovszky Éva pedig nagy mestere volt annak, hogy betekintést engedjen a gyerekek lelkébe és fejébe, sőt eszünkbe juttatja azt is, hogyan gondolkodtunk mi magunk is gyerekként. Amikor az óvodakezdésre készültünk, nem hagyhattuk ki a Már óvodás vagyok című könyvét, s most, az iskola küszöbén ugyanígy alapműnek bizonyult számunkra a Már iskolás vagyok, amelyben az előző kötetben megismert gyerekekkel találkozunk újra – csak kicsit idősebb életkorban.

Olvass tovább →

Élettel teli iskolai történetek elsősökről

Milyen tantárgyakat tanulnak az elsősök? Hogyan telik egy napjuk? Milyen feladatokat oldanak meg? Mi lesz, ha egy osztálytársuk megbetegszik a suliban? Ezekre és még egy sor hasonló kérdésre választ kaphatnak az iskolakezdésre készülő gyerekek Vadadi Adrienn Leszel a padtársam? című könyvéből. A kötetben a szerző óvodás sorozatának (mi is olvastuk például a Leszel a barátom?, Három szülinapi torta, Ákos óvodába megy című részeit) jól ismert szereplőit kísérhetjük el az első sulis hónapokra.

A gyerekek mindannyian más személyiségek: Eszti sokat tud, de nagyképű, Lea fontoskodó, Maja félénk, Peti laza és nagyfiús. Sokfélék, és ebből érdekes szituációk alakulnak ki. Mint a való életben. Közben a mesét hallgató gyerekek képet kaphatnak az iskolai rendről (ha mondani szeretnél valamit, jelentkezni kell), mindennapokról (mi történik a szünetekben), az iskolai feladatokról (postás játék szavakat tartalmazó cédulákkal) és a tananyagról (egészséges ételek). A tanító néni pedig nagyon kedves és türelmes, ugyanakkor határozott; kiváló érzékkel igyekszik közösséggé kovácsolni az osztályt. Csak azt sajnálom kicsit, hogy nincs neve, igazi keresztneve – bár ez nem lepett meg, hiszen Vadadi Adrienn ovis könyveiben az óvónő is csupán óvó néni volt, keresztnév nélkül. Valószínűleg szerették volna a személyét ezzel kicsit háttérbe húzni, bennem ugyanakkor okozott hiányérzetet.

Lea és Peti együtt jártak oviba, a suliban pedig padtársak

Az iskolai légkör barátságos, támogató, szeretetteljes, a könyv kiválóan alkalmas arra, hogy kedvet csináljon az iskolához. Talán kissé idealizált is, de ez egyáltalán nem baj, hiszen senki sem akarja már a kezdés előtt elvenni a gyerek kedvét az iskolától.

Olvass tovább →

Retró iskola medveboccsal

Vackor gyerekkori kedvencem volt, óvodai kalandjait diafilmen számtalanszor megnéztem, hallgattam. A diafilm még megvan, de sajnos a sok használat miatt már elég rossz állapotban. Viszont férjem és sógornőm mesekönyvei közül előkerült a Vackor az első bében, aminek nagyon megörültem, és bár természetesen már olvastuk korábban a fiammal, most, az iskolára készülve kihagyhatatlannak bizonyult, újra elővettem.

A fiam is szereti Vackort, hiszen ki ne szeretne egy aranyos medvebocsot? Nála azért nem akkora favorit Kormos István verses meséje, mint egykor nálam… Viszont így is szívesen és örömmel hallgatta végig Vackor iskolai történeteit.

A mi kötetünk 1981-es kiadás, Reich Károly jól ismert rajzaival

A mesebeli környezet és iskola már nagyon retró – még nekem is –, de ezzel együtt is érdekes lehet annak, aki még nem jár iskolába, de már kíváncsian várja. Az ismétlődő fordulatokat, amelyek ebben a versben megírt mesében sűrűn előfordulnak, még a hétéves gyerekem is kedveli, és a könyv befejezése óta néha ötletszerűen idézi, hogy: „Hóha hó, fára mászni vóna jó!”

Olvass tovább →

Kóstoló az iskolából

Nagy változás előtt állunk: ősztől iskolás lesz a fiam. Mint ahogy annak idején az óvodára, az iskolára is többek között ilyen témájú olvasmányokkal, mesékkel készülünk. Remélem, segítenek neki megválaszolni a kérdéseit, félelmeit. Mert – bár várja, hogy iskolás legyen – azért érezhetően tart is az ismeretlentől. (Mint mindannyian.)

Már az otthoni polcon is van egy-két iskolai témájú mesekönyv, s legutóbb (még márciusban) a könyvtárból is kölcsönöztünk.

A Scolar Kiadó Mit? Miért? Hogyan? sorozatát nagyon szerettük az elmúlt években, több kötet is megtalálható a fiam könyvespolcán. Az Iskolás leszek című részét a könyvtárból hoztuk ki. (Szerencsére kifogástalan állapotban van, a kihajtható fülek is teljesen épek.)

A kihajtogatható fülek e kötetben is további információkat rejtenek

Olvass tovább →

6 könyv az iskolakezdésre

6 könyv iskolakezdésre

Szeptembertől iskolás lesz a fiam. Kíváncsian és lelkesen várja (még nem tudja, mivel jár…), ugyanakkor érzek egy kis szorongást is benne (mert még nem tudja, mivel jár…). Az ismeretlentől mindenki tart.

Mint mindig, ezúttal is igyekszem könnyebbé tenni a dolgát azzal, hogy minél több információt adok át neki. Válaszolok a kérdéseire, elmesélem, hogyan zajlik egy iskolai nap, mi az, hogy órarend, és milyen volt, amikor én iskolába jártam. És természetesen most már iskolai témájú könyveket is olvasunk – az ismerkedés eme módja sokat segített akkor is, amikor az óvodakezdésre készültünk.

Olvass tovább →