Mesenaptárral várjuk az ünnepet

Ismét elsuhant egy esztendő, már decemberbe léptünk, s ahogy 2017 óta minden évben, ezúttal is készült adventi naptár a gyermekünknek. Mint azt a blogot régóta követők már megszokhatták, idén is folytatásos mese lapjai kerültek a kalendárium zsebeibe.

Évek óta jól ellátja a feladatát ez a naptár

Ebben az évben két gyerekről – egy fiúról és egy lányról – írtam, akik ikertestvérek. Nagymamájukat nem sokkal karácsony előtt baleset éri, s ez teljesen felforgatja az ünnepi menetrendet a családban. Az ikrek nehezen emésztik meg, hogy elmarad a közös mézeskalácssütés, s nagyi nem tudja elkészíteni különlegesen finom kekszét sem. Közeleg a szenteste, de a gyerekeknek egyáltalán nincs karácsonyi hangulatuk. Vajon megmenthető még az ünnep ebben a családban? S az ikrek mit tehetnek érte? Erről szól az idei adventi mese. Talán nem árulok el nagy meglepetést, hogy a vége persze jó lesz, hiszen december 24-én kinek van kedve ünneprontó befejezést olvasni?

A történetet november elején kezdtem írni, bár már szeptember közepe-vége óta törtem a fejem az ötleten. Nehezen érkezett az ihlet, ám az elmúlt hónap legelején egyszer csak felvillantak a képzeletbeli lámpák a fejemben, és munkához láttam. S idén először fordult elő, hogy december elsejére teljesen készen is lettem, így az összes tasakba bekerülhettek a lapok – minden napra egy A/5 méretű oldal. (Korábban a hiányzó részeket valamikor december folyamán csempésztem be a naptárba, az első esztendőben pedig estéről estére írtam az éppen következő epizódot.)

Olvass tovább →

Ha karácsony, akkor adventi mese!

Örömmel jelenthetem, hogy a folytatásos mesét rejtő adventi naptárnak idén is sikere volt nálunk, így alighanem jövőre is kalandos történet lapul majd a kalendáriumban. Természetesen ebben az esztendőben sem sikerült a december elsejei kezdésre elkészülnöm az írással, de aztán egy szabad délutánon befejeztem és kinyomtattam a hiányzó oldalakat, majd belecsempésztem a naptárként szolgáló papírtasakokba.

Huszonnégy helyett végül huszonöt oldalas lett a mese – az időszűke miatt pontosabb tervezésre, szerkesztésre nem maradt lehetőségem –, így az utolsó napra két lap került a naptárba, de nem hiszem, hogy a gyerkőc protestálna majd miatta…

Ebben az évben síelős, havas, manós-tündéres, kívánságteljesítős történetet írtam, szándékosan kihagyva az idei eseményekre való utalást – épp elegendőek ezek a valóságban, ne erről szóljon a karácsonyváró mesénk is. A fiam szereti a történetet, egyik este azt mondta, olyan izgalmas, alig várja a folytatást. Ez éppen elég dicséret nekem, hogy motiváljon, pontosan ezért készülnek évről évre ezek a mesék, sokszor az év végi hajrában küzdve az idővel, pontosabban annak hiányával – hogy örömmel hallgassa. 🙂

Ahogyan szoktam, ezúttal is karácsony körül elérhetővé teszem az idei adventi történetünket – folytatásokban, de nagyobb etapokban: nem huszonnégy, hanem öt napra elosztva. A címe Legyen fehér a karácsony! Ezzel kívánok minden kedves olvasónak szép, meghitt ünnepvárást és boldog karácsonyt.

Kalandos mese a naptárban és a blogon

Már hagyomány nálunk, hogy a gyermekünk adventi naptára folytatásos karácsonyi mesét rejt – nem volt ez idén sem másképp. Szerencsére ebben az esztendőben is örömet okozott az ajándékozásnak ez a módja, a fiam estéről estére várja, hogyan folytatódik a két gyerek, Marci és Panna története a mesebeli Fakóföldön. Még néhány nap, és a mese végére érünk, amikor kiderül, Panna és Marci karácsonyi álma valóra válik-e. 🙂

A történettel – bevallom – nem sikerült december elsejére elkészülnöm, de néhány nap csúszással a végére értem (és utólag becsempésztem a hiányzó részeket a naptárként szolgáló papírtasakokba 🙂 ).

Ahogy szoktam, karácsonykor a blogon is közzéteszem az adventi mesét. Nagyobb részletekben az Olvass mesét! látogatói is megismerhetik a fakóföldi gyerekek ünnepi kalandját. Ma jelenik meg a történet első része, s a következő napokban több epizódban a folytatás. Ezzel kívánok mindenkinek – kicsiknek és nagyoknak – örömteli készülődést és boldog karácsonyt. 🙂

Ha advent, akkor mesés naptár

Itt az adventi időszak, és idén már egyáltalán nem kellett azon gondolkodnunk, mi kerüljön a gyermek adventi naptárába: ezúttal is saját „készítésű” mese, huszonnégy részletben. Az utóbbi években ez annyira bevált, hogy nem is volt kérdés, folytatjuk ezt a hagyományt, sőt a fiam már számított arra, hogy ismét mese kerül a kalendáriumba.

Az ötletelést már szeptemberben elkezdtem, októberben elkészült a történet vázlata, novemberben pedig nekiveselkedtem az írásnak. Mivel az elmúlt hónap igen sűrűre sikeredett, november végéig csupán az első felét sikerült megírnom, és azóta is dolgozom rajta, de már csak az utolsó néhány napra való, vagyis a befejezés hiányzik. A még ki nem nyomtatott részleteket utólag csempészem bele a naptárba. 🙂

Két ajtó között kapott helyet az új adventi naptár, két lépésnyire a gyerekszobától

Olvass tovább →

Mesés, szép karácsonyt kívánok!

A végéhez közeledik az adventi időszak, holnap tárul fel az adventi naptár utolsó zsebe – ekkor ér véget az ünnepváró időszakunkat végigkísérő mese, melynek folytatásait minden reggel megkapta a kisfiam a kalendáriumban. Örömmel írhatom, hogy az utolsó pillanatban született ötletemnek sikere volt! Még a hajrára is érdeklődéssel várta a gyermekem az aznapi részt, és ügyesen követte a kisebb darabokra szeletelt történetet.

Ahogy ígértem, az ünnepre a blogon is olvashatóvá válik ez a mese – mivel meglehetősen hosszú lett, négy részletben. Ma jelenik meg az első.

Olvass tovább →