Mesekönyvet készítettem – sikert aratott

Egyedi ajándékkal leptem meg a kisfiamat idén tavasszal az ötödik születésnapján: saját gyártású mesekönyvet kapott. A saját gyártást jómagamra értem, vagyis az én meséimből állt össze a kötet, magam nyomtattam otthon, a lapokat pedig lyukasztó segítségével egy gyűrűs könyvbe fűztem le. (Mindezt A5-ös méretben, hogy viszonylag könnyen kezelhető és megfogható legyen. Készítettem belső címlapot is.)

Én voltam a szerkesztő, körülbelül tizenöt történetet válogattam ki a blogon is olvasható mesék közül, figyelembe véve a gyermekem életkorát, érdeklődését, illetve az aktualitásokat. Mivel rajzolni sajnos továbbra sem tudok, illusztráció nem készült, de reménykedtem benne, hogy talán már így is végighallgatja a fiam a felolvasást. Mindenesetre kíváncsian vártam a fogadtatást… (Azért természetesen kapott „rendes”, igazi, bolti mesekönyvet is.)

A dekorálás még várat magára

Olvass tovább →

Aki belelátott a gyerekek fejébe

Ez a cím akár félelmetesen is hangozhat, de semmilyen ijesztő dolog nem következik… 🙂 Egy olyan magyar írónőről szól ez a poszt, akinél jobban talán senki sem örökítette meg a gyerekek észjárását. Janikovszky Éva – merthogy róla van szó – egyes szám első személyben megírt gyerekkönyveit (csak néhány cím: Már megint, Akár hiszed, akár nem, Velem mindig történik valami, Te is tudod?) faltuk kisdiákként. Az iskolai könyvtárból sorra kölcsönöztük ki őket, szinte egymással versenyezve. Imádtam, az osztálytársaim is imádták. Még azok a fiúk is, akik amúgy nem voltak nagy könyvmolyok.

Emlékezetes írás emlékezetes illusztrációkkal

Ezek a kis kötetek kellemes olvasmányok voltak a betűk birodalmába lépő nebulóknak, hiszen viszonylag kevés a szöveg a sok kép mellett, nagyon szórakoztatóak, és könnyen belehelyezkedtünk a főszereplő gyerek lelkivilágába – hiszen „sorstársnak” éreztük. Mert gyerekként tényleg nem értettük, miért kell szót fogadni, milyen válaszokat várnak tőlünk a felnőttek a fura kérdéseikre, és úgy éreztük, mi egészen másmilyen felnőttek leszünk majd…

Olvass tovább →

Egy város, ahol szívesen élnénk…

Létezik egy város, amelynek lakói mókás állatfigurák. Általában vicces nevük van, és emberi módon viselkednek, a világuk is egészen hasonlít a miénkre, valahogy mégis békésebbnek, nyugalmasabbnak tűnik. Gyerekként különösen kedveltem ezt a vidám univerzumot, szívesen nézegettem a képeit. Annak idején a férjem is nagyon szerette Tesz-Vesz Várost – merthogy Richard Scarry örökzöld könyveiről van szó. A kisfiamnak is nagyon bejött.

Tesz-Vesz Város sikerének titka alighanem a rajzok bájosságában keresendő

Olvass tovább →

Meséken és verseken túl…

A meséken és a verseken túl is van olvasnivaló a polcon: jöhetnek és jönnek is az ismeretterjesztő könyvek. Egy kis kitérő következik… de nem először, hiszen az Állatok című kötetről már írtam korábban.  🙂

A Teherautók, markológépek és traktorok című művet tavaly, harmadik születésnapjára kapta a fiam. A kötetet óvodáskortól ajánlják a hátsó borítón lévő felirat szerint, így akár kicsit korainak is tűnhet egy alig hároméves gyereknek, de tudatosan választottuk. Az egyik nagy könyvesboltban ugyanis körülnéztünk – a férjemmel kettesben –, belelapoztunk több ismeretterjesztő alkotásba, és arra jutottunk, hogy ennyi szöveggel és információval már megbirkózik a gyermekünk.

Szép és jó minőségű kiadvány

Olvass tovább →

Tudtad, hogy a hangya a legerősebb?

Kivételesen nem meséről lesz szó ebben a bejegyzésben. A kisfiam első igazi ismeretterjesztő könyvéről szeretnék írni. 🙂 A Kalandos enciklopédia sorozat Állatok című kötetét még másfél éves kora előtt kapta ajándékba. Akkor természetesen kicsi volt hozzá, egy évvel később – körülbelül két és fél éves kora körül – azonban elkezdtük olvasgatni. Nagy kedvencévé vált ez a kötet, hetekig minden alkalommal ezt választotta a polcról, amikor leültünk olvasni. Őszintén bevallom, néha már kicsit untam is, de ez nem szokott szempont lenni. 🙂

A könyvet bájos illusztrációk teszik szerethetővé

Olvass tovább →