Kalandos utazás a Maszat-hegyen túl

Nagy fába vágtuk a fejszét az őszi hónapokban (és igen, kicsi csúszással most írok róla; vannak még tartozásaim tavalyról): Varró Dániel Túl a Maszat-hegyen című művét vettük le esténként a polcról, bevetettük magunkat Muhi Andris és a pacák világába. Az alkotás műfaja verses meseregény, s mi tagadás, nem könnyű olvasmány – még felnőttnek sem feltétlenül. Igazi, kalandos, ugyanakkor szokatlan formában, rendkívül mívesen megírt és meglehetősen hosszú mesében merülhetünk el.

Pár éve olvastam ezt a művet, akkor még csak a magam örömére és kíváncsiságára. Néhány hónapja elérkezettnek láttam az időt, hogy tegyünk egy próbát, s megnézzem, mit szól hozzá a hatéves fiam. A könyvben rejtőző irodalomtörténeti utalásokat nyilván még nem érti meg, de vajon hogyan fogadja magát a történetet és a számára szokatlan nyelvezetet, olykor-olykor elkalandozó cselekményszövést?

Túl a Maszat-hegyen
Kalandos történet, mókás szereplők, mesteri verselés

Olvass tovább →

Gyerekversek modern köntösben

Varró Dániel (gyerek)verseivel alighanem már az is találkozott, aki egyébként egyetlen kortárs költő nevét sem ismeri. A Facebookon többször is össztűzbe került egy-két, újabb tankönyvben megjelentetett költeménye miatt.

Nekünk van itthon gyerekeknek szánt Varró Dániel-verseskötet, az Akinek a kedve dacos címet viseli (Manó Könyvek, 2014). Én magam vásároltam. Én is olvasok fel belőle a fiamnak. És nem én vagyok az egyetlen, magyar szakot végzett anyuka az ismeretségi körömben, aki így tett/tesz.

Friss, modern, játékos, humoros – mondókák apró lázadóknak

Olvass tovább →