A cím megtévesztő lehet, ez felnőtteknek szóló, igaz történet! Néhány napja levettem a könyvespolcról egy régi kötetet, amelyik még a férjemé és a testvéréé volt. Bálint Ágnes írta, Bródy Vera bábfigurái és rajzai díszítik, Mazsola a címe. A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó adta ki, akkor immáron negyedszer, ezt a példányt 1980-ban nyomtatták. A mese a hatvanas években született, legalábbis a könyvben 1965-ös dátum szerepel. Akkor még a szüleim is gyerekek voltak. 🙂
Címke: kötet
Valami új, valami régi
Úgy kezdődött, hogy a kisfiam valami újat szeretett volna olvasni, mégpedig az én könyvespolcomról. Saját gyerekkori köteteim ugyanis zömmel ezen vannak (egyszerűen ott van számukra elegendő hely), de ez nem akadályoz meg minket abban, hogy időnként innen válasszunk olvasnivalót. Ha azonban a gyermekem újdonságra vágyik, akkor természetesen enyém a választás joga, hiszen én tudom, a régiek közül melyik mese való neki.
Szóval álltam a polc előtt, és hiába ajánlgattam a már bevált köteteket, három és fél éves kisfiam mindenképpen ismeretlen vizekre szeretett volna evezni. (Ez egyébként jellemző, ahogy nő, egyre jobban érdeklik az új történetek.) Tekintetemmel pásztázgattam a régi könyveket, és törtem a fejem, melyiket vegyem le. Melyik az, amelyik neki való, és eddig még nem került elő? Hirtelen megláttam egy rongyosra forgatott kötetet. Iskolai olvasmányom volt, de emlékezetem szerint kedves mondókák és mesék vannak benne, vélhetően elégséges képpel illusztrálva – mert képekre azért még szükség van. Gőgös Gúnár Gedeon.
Három kedves leporelló karácsonyra
Közhely, de a könyv tényleg szuper ajándék. Még a legkisebbeknek is. Mi minden alkalomra meglepjük a kisfiunkat egy-egy új kötettel – persze kap mellé játékot is. 🙂
Természetesen már egészen apró gyerekeknek választhatunk lapozgatni- és olvasnivalót – bármilyen apropóból, például karácsonyra is. Mint minden vélemény, ez is szubjektív, de a következő három leporellót bátran merem ajánlani, elsősorban (de persze nem kizárólag) a másfél-két éves korosztálynak.
Hogyan ne vegyünk mesekönyvet?
Kapkodva, rohanva, figyelmetlenül – ez a válaszom a címben feltett kérdésre. A saját káromon tanultam meg, hogyan nem érdemes mesekönyvet venni. 🙂
Azóta mindig rászánom az időt, hogy beleolvassak a kiszemelt kötetbe, vagy rövidebbek esetében akár teljesen végig is olvassam. Legutóbb több mint egy órát töltöttem el a könyvesboltban, két kötet kiválasztása került ennyi időbe. 🙂
Megfizettem a tanulópénzt. Általunk is ismert sorozat egyik részével – kisvakondos könyvvel – jártam úgy, hogy siettem, beledobtam a kosárba, és mentem is. Otthon derült csak ki, hogy a cselekménnyel szemben erős kifogásaim vannak. Rögtönöztem valamit, és azóta is a saját változatomat mesélem a képekhez.
Jóhiszeműen vásároltam, hiszen ebből a sorozatból akkor már volt könyvünk, és az remek kis mese, mindketten nagyon szeretjük. Nem feltételeztem, hogy ugyanennek a szériának egy másik darabja ennyire más szellemben születhetett.
Hogyan vegyünk akkor mesekönyvet?
Egy megunhatatlan sorozat: Maszat
Az első „papíros” könyvek egyike, amelyet a fiammal lapozgatni kezdtünk a második születésnapja körül, Berg Judit egyik kötete, a Maszat épít volt. Mindkettőnk kedvencévé vált, így hamarosan további könyveket vásároltam a Maszat-sorozatból.
Végtelenül egyszerű, ugyanakkor kedves történetek, végtelenül egyszerű, mégis igényes nyelvezettel elmesélve. Olyan sztorik, amelyek bármelyik kisgyerekkel megeshetnek: áramszünet lesz, vonaton utazik, nem tud elaludni, madáretetőt készít, vagy séta közben számolgatja, miből mennyit lát az úton. Elmaradhatatlan társa az okos játékfigura, Hóchóc, aki mindig bölcs tanácsokkal segíti. Maszatnak két kis barátja is van, Misi és Sári, akikkel közösen fedezi fel a világot.