A rabló, aki belopta magát a szívünkbe

Rumcájsz kedves, régi ismerőse azoknak, akik a nyolcvanas években voltak gyerekek – mint jómagam is.  A cseh gyerekirodalom eme gyöngyszemére sokan rajzfilmhősként emlékeznek, de könyv formájában is megjelentek a kalandjai, magyarul is. Ezt a kötetet vettem le néhány hete a polcomról, hogy a fiamnak is bemutassam a szerethető rablót, családját és az ellenszenves jicini uraságokat. 🙂

Nekem a második, 1983-as kiadás van meg, a fordítás korábban, még a hetvenes években – talán még a rajzfilm Magyarországra érkezése előtt? – született. Mindenesetre Rumcájsz neve a könyvben Csirizár, Csibészkéé pedig Csipisz (Manka egyaránt Manka a kötetben és a rajzfilmben is), a Rumcajsz kalandjai felirat pedig a borító tetején olvasható, a mesekötet címe Csirizár és Csipisz. Így a fiam az utóbbi neveken ismerte meg a rablót és kisfiát.

Nekem az 1983-as kiadás van meg, szerencsére igen jó állapotban

Bár a főszereplő rabló, nem kell bűnügyi sztorikra gondolni annak, aki nem ismeri e történeteket. Csirizár-Rumcájsz afféle Robin Hoodként él az erdőben, segít azoknak, akiknek segítségre van szüksége, és megleckézteti a kapzsi és rossz szándékú uraságokat, boltosokat, ha olyasmit tesznek, amit nem kellene… Ebben a mesekönyvben a negatívnak tűnő szereplők a pozitívak, és a jónak látszók a negatívak, de ez tulajdonképpen villámgyorsan kiderül az olvasó számára. Remekül megmutatja, hogy érdemes mindig a felszín alá nézni…

Olvass tovább →

A bárányfelhők leckéje

A szikrázóan kék égen csupán néhány bárányfelhő úszkált. Két kis – egymásra nagyon hasonlító – felhőcske pedig szorosan egymás mellett haladt. Testvérek voltak: Csuszi és Zebi.

Ezen a csodaszép napon önfeledten élvezték a jó időt, miközben a tájat szemlélték. Késő tavasz volt, a fák, bokrok zöld ruhát öltöttek, és színes virágok pompáztak mindenfelé. Csuszi és Zebi gyönyörködve nézegették az alattuk elterülő erdőket, mezőket, réteket, szépen gondozott kerteket.

Az egyik falu határában egy kisfiúra lettek figyelmesek. A gyerek kavicsokat szedegetett a földről, majd a kövekkel a közeli állatokat vette célba. Megpróbálta eltalálni a tölgyfán éneklő rigót, s miután az ijedten elrepült, egy verebet igyekezett megdobni. Szerencsére a veréb is idejében fel tudott röppenni. Egy arra kóborló macskát szintén megcélzott a fiú, de elvétette – a cica rémülten menekült. Miután több állatot nem látott a közelben, a gyerek a virágokat szemelte ki újabb célpontnak. Mivel – az állatokkal ellentétben – a növények nem tudtak elugrani, de még csak elhajolni sem, néhány virágnak letört a feje.

Csuszi és Zebi bosszúsan néztek össze, nem tetszett nekik a fiú viselkedése. Sajnálták az állatokat és a tönkrement virágokat is.

Olvass tovább →