Nyaralj hajón – és írj róla naplót!

Olvastatok már hajónaplót? Ha nem, itt az ideje. Ha pedig igen, akkor is, hiszen remek nyári kikapcsolódás lehet! 🙂 Hadd ajánljam Bálint Ágnes klasszikusát, mely nemes egyszerűséggel a Hajónapló címet viseli. Mi még ősszel olvastuk, akkor nem volt időm írni róla, de nyáron egyszerűen kihagyhatatlan!

A kötet – miként az alcím is jelzi – a Szeleburdi család folytatása, ám attól független, önálló mű. Vagyis ha a Szeleburdi családot nem ismeritek, akkor is érdemes kézbe venni a Hajónaplót, tökéletesen érthető és értelmezhető az előzmények nélkül is. Ha pedig olvastátok az első részt, akkor kedves ismerősként üdvözölhetitek majd a régi szereplőket, ám egy teljesen új kaland részeseiként. Természetesen érkeznek új szereplők is – például Dédike, Zsiga, Rezső bácsi és a kutyus, Kópé.

Ezt a regényt én sem ismertem korábban, csak az abból készült filmet. Most, hogy már a könyvet is olvastam, elmondhatom, a kettőnek nem sok köze van egymáshoz. 🙂 Meglehetősen eltér a szereplők sora és a cselekmény is, de ez nem zavart: mintha teljesen ismeretlen sztoriba csöppentem volna.

A vidám, mozgalmas borítót Ritter Ottó tervezte

Az eseményeket – ahogyan a Szeleburdi családban – ezúttal is Faragó Laci naplójából ismerjük meg, az ő szemszögéből látva. Habár ízig-vérig nyári kalandról van szó, a történet februárban indul, mégsem futunk felesleges köröket, hiszen kiderül, hogyan kerül Laci és barátja, Radó a Ramóna fedélzetére nyaralni – ráadásul kettesben! Melyik kiskamaszt ne villanyozna fel egy ilyen üdülés lehetősége? Igazi hajón, felnőttek nélkül!

Olvass tovább →

Nyaralás közben is olvasunk mesét

Találós kérdés: mi az, ami nem hiányozhat a családunk nyaralós pakkjából? Természetesen a mesekönyv. 🙂 A nyár, az utazás, a kalandok nálunk nem ok arra, hogy lemondjunk a mindennapi meséről.

Habár egy kiruccanás felborítja a szokásos napi menetrendet – és ez így is van jól –, akadnak olyan rutinjaink, amelyeket ilyen alkalmakkor sem hagyunk el. A csendes pihenőhöz kiránduláskor már nem ragaszkodunk, hatévesünk anélkül is simán végigpörgi a napot (korábban, amikor még igényelte a napközbeni pihenést, igyekeztünk úgy tervezni a programot, hogy ne maradjon el), ellenben a lefekvés előtti meseolvasáshoz üdülés közben is ragaszkodunk. Nem csak én, a gyermekem is. 🙂

Az utazás órái ugyancsak remek alkalmat kínálnak a mesélésre. Én sajnos kevésbé bírom a mozgó járműben olvasást, viszont mesét fejből is lehet mondani vagy improvizálni, úgyhogy akár így, akár úgy, de kiválóan el lehet vele tölteni a vonatozás/autózás/buszozás/repülés – olykor hosszúnak tűnő – perceit.

Olvass tovább →

A piros virág és a szellő

A hosszú szárú, piros virág magasra emelte fejét a csendes nyári napon. Büszkén nézett szét a réten, tudta, ő a legszebb növény közel s távol. Örömmel fogadta, amikor rászállt egy pillangó, mert tovább emelte pompáját. Nem bánta a méhecskék látogatását sem. Vigyék csak jó messzire virágporát és hírét!

Amikor azonban a szellő suhant mellé, és meglegyintette, hangosan bosszankodni kezdett.

– Menj innen! Ha meghajlítod a száramat, alacsonyabb leszek, és nem látszom ki a rét többi növénye közül! – szólt rá mérgesen.

A szellő megharagudott a goromba megjegyzésért, és megsértődött. Faképnél hagyta a piros virágot, amit a rátarti szépség elégedetten vett tudomásul. Nem tudhatta, hogy a szellő anyukájához, a szélhez és apukájához, az orkánhoz igyekszik – árulkodni. Amikor a szellő elpanaszolta nekik, milyen utálatos volt vele a piros virág, szülei felháborodtak, s együtt keltek útra, hogy elégtételt, legalább egy bocsánatkérést követeljenek a piros virágtól. Amerre jártak, letörtek a fák, porig hajoltak a fűszálak és virágok, reszkettek a növények, menekültek az állatok. Az emberek csodálkoztak, milyen szélvihar kerekedett szinte a semmiből.

Olvass tovább →

Mi volt a karácsonyfa alatt?

Nálatok mi volt a karácsonyfa alatt? Nálunk társasjáték, puzzle, kisautó – mert mégiscsak az a legjobb ajándék 🙂 –, földgömb és természetesen gyerekkönyvek – mert az sem hiányozhat. A gyermekünk minden jelentősebb alkalomra – névnap, születésnap, karácsony, Mikulás – kap könyvet. Így szépen gyarapodik a könyvtára, és mindig örülni is szokott neki.

Idén a Scolar Kiadó kedvelt hajtogatós sorozatának –  Mit? Miért? Hogyan? – egyik kötetét és Berg Judit Lengemesék-szériájának második részét találta a kisfiam a karácsonyfa alatt.

Közös felfedezésre várnak

Olvass tovább →

A fűszál és a katica

Egy egészen apró fűszál bújt ki a földből. Kíváncsian nézett körbe, hogy lássa, hová érkezett. Milyen érdekes itt! – gondolta, ahogy megcsodálta az eget, a földet, szomszédos társait és a közeli fákat.

A fűszál növekedni kezdett, hiszen melegen sütött a nap, a talaj tele volt tápanyaggal, eső is gyakran öntözte. Ahogy egyre magasabb lett, mind többet látott a világból. Már észrevette a közeli virágágyásban pompázó növényeket, a kerítés mögött ugató kutyát és a szorgalmasan dolgozó hangyákat is. Jól, sőt mi több: remekül érezte magát. Még az időnkénti fűnyírás sem zavarta; először ijesztőnek találta, de nem fájt, a vágástól pedig tovább erősödött, és hamar meg is nőtt újra.

Egyszer egy katicabogár baktatott a fűszálhoz. Apró kosárkát szorongatott, és udvariasan köszönt.

Olvass tovább →