A rabló, aki belopta magát a szívünkbe

Rumcájsz kedves, régi ismerőse azoknak, akik a nyolcvanas években voltak gyerekek – mint jómagam is.  A cseh gyerekirodalom eme gyöngyszemére sokan rajzfilmhősként emlékeznek, de könyv formájában is megjelentek a kalandjai, magyarul is. Ezt a kötetet vettem le néhány hete a polcomról, hogy a fiamnak is bemutassam a szerethető rablót, családját és az ellenszenves jicini uraságokat. 🙂

Nekem a második, 1983-as kiadás van meg, a fordítás korábban, még a hetvenes években – talán még a rajzfilm Magyarországra érkezése előtt? – született. Mindenesetre Rumcájsz neve a könyvben Csirizár, Csibészkéé pedig Csipisz (Manka egyaránt Manka a kötetben és a rajzfilmben is), a Rumcajsz kalandjai felirat pedig a borító tetején olvasható, a mesekötet címe Csirizár és Csipisz. Így a fiam az utóbbi neveken ismerte meg a rablót és kisfiát.

Nekem az 1983-as kiadás van meg, szerencsére igen jó állapotban

Bár a főszereplő rabló, nem kell bűnügyi sztorikra gondolni annak, aki nem ismeri e történeteket. Csirizár-Rumcájsz afféle Robin Hoodként él az erdőben, segít azoknak, akiknek segítségre van szüksége, és megleckézteti a kapzsi és rossz szándékú uraságokat, boltosokat, ha olyasmit tesznek, amit nem kellene… Ebben a mesekönyvben a negatívnak tűnő szereplők a pozitívak, és a jónak látszók a negatívak, de ez tulajdonképpen villámgyorsan kiderül az olvasó számára. Remekül megmutatja, hogy érdemes mindig a felszín alá nézni…

Olvass tovább →

Kedves ismerős a karácsonyfa alatt

Nincs okom panaszra: 2019-ben is rengeteg klassz könyvet olvastunk a gyermekemmel. 🙂 Sokról írtam a blogon, néhánnyal pedig még adós vagyok, mert az utolsó hetekben – novemberben, decemberben – nem jutott rá időm. De ami késik, nem múlik. 🙂

2019 legnagyobb kedvence nálunk egyértelműen Berg Judit Lengemesék sorozata volt. Füttyös Vilkó kalandjait többször is elolvastuk, ami azért nagy szó, mert összesen körülbelül négyszáz oldalról van szó, ami óvodások esetében igen jelentős terjedelem. Sőt egyszer a kiegészítő Lengekalendáriumot is kivettük a könyvtárból, így azzal is megismerkedtünk. Vilkó és társai történetét nagyon élvezte a hatéves fiam, de mi tagadás, én is. (Szerencsére, mert így a felolvasás minden alkalommal jó móka volt mindkettőnknek.)  🙂

Olvass tovább →

Papucs orrán pamutbojt

„Hogy kicsoda Pom Pom? Hogy nem ismeritek? Ó, igazán senki sem ismeri, mert hol ilyen, hol olyan. Bámulatosan tudja változtatni az alakját. Ha akarja, olyan mint a szőrpamacs vagy paróka, vagy egyujjas, kifordított bundakesztyű, vagy szobafestő ecset, vagy papucs orrán pamutbojt.” Van valaki Magyarországon, aki ne fújná kívülről ezt a néhány mondatot? Legalább annyira megy sok-sok év múltán is, mint a Nemzeti dal… vagy még jobban.

Sokan talán csak a tévéből, rajzfilmként ismerik Csukás István felejthetetlen Pom Pom-történeteit, de ezek a mesék könyv alakban is megjelentek.

Pom Pom, Picur, Gombóc Artúr kedves, régi ismerősök – talán a fiamnak is azok lesznek

Olvass tovább →

Két régi manó Csehországból

Egy régi klasszikust olvasgattunk 2018 utolsó heteiben esténként (meg hétvégén délutánonként is): Václav Ctvrtek és Zdenek Smetana Moha és Páfrány című mesekönyvét.

Én magam is érdeklődéssel vártam a történeteket, ugyanis ez a kötet – bár gyerekkoromban is kapható volt – kimaradt eddig az életemből, viszont már sokat hallottam, olvastam róla. Rajzfilm is készült belőle, de bevallom őszintén, egyáltalán nem emlékszem arra sem.

A különlegesen felépített mesékhez sajátos képi világ dukál

Olvass tovább →