Amikor ősszel a Csipikét olvastam a fiamnak, egyik alkalommal véletlenül egy másik, hasonló formájú és méretű könyvet vettem le a polcról: Varró Dánieltől A szomjas trollt. Gyorsan vissza is tettem ezt a kötetet, és lekaptam Fodor Sándor meséjét, ám a gyerkőc megjegyezte magának az esetet, és amikor a Csipikét napokkal később befejeztük, azt kérte, hogy ezúttal a véletlenül előhúzott könyvet olvassuk.
Varró Dániel alkotását úgy másfél éve tulajdonképpen magamnak vásároltam egy ajándékba kapott könyvutalványból, mert nagyon kíváncsi voltam rá, viszont úgy gondoltam, ezt senkinek nem jut eszébe nekem ajándékozni, így megleptem magam vele. Otthon felkerült a könyvespolcra, és – őszintén bevallom – meg is feledkeztem róla, mire időm lett volna elolvasni.
Így aztán kicsit vonakodva emeltem le, amikor a fiam ezt a könyvet kérte esti felolvasásra, ugyanis fogalmam sem volt róla, milyen nehézségű szöveg vár ránk (a minőséget illetően nem voltak kétségeim a költő más alkotásait ismerve). De úgy véltem, próbálkozni lehet, ha nem jön be, félretesszük – ahogy más művek esetében is előfordult már.
