A semmittevés is lehet izgalmas

A kuflik nem hasonlítanak semmire vagy sok mindenre egy kicsit. Ugródudoruk van, maguk vájta üregekben élnek, és még a nevük is vicces. Legalábbis Pofánka, Fityirc, Zödön és Bélabá neve mindenképpen… Noha valamennyien kuflik, cseppet sem egyformák, mindegyikük külön egyéniség. S bár tulajdonképpen nem csinálnak semmi különlegeset, a hétköznapi életük is kellően izgalmas tud lenni. Pedig jobbára tényleg csak heverésznek… (Sőt ezt már rajzfilmen is teszik.)

Olvass tovább →

A szurikáta és az ecsetfülű malac

A szurikáták kétségtelenül a természetfilmek és az állatkertek sztárjai. Mosolyra késztetnek fürge mozgásukkal, mókás arcukkal, a két lábon figyelő őrszemmel. Kicsik, aranyosak, nagyon szerethetőek. Éppen ideálisak mesehősnek! Erre gondolhatott Julia Boehme is, amikor megírta Tafiti, a szurikáta és legjobb barátja, Pamacs, az ecsetfülű malac történetét.

Nemrég kölcsönöztük ki a könyvtárból a Tafiti és Pamacs repül című könyvet, és nagy sikert aratott. Bár a sorozat első kötetét – Tafiti és Pamacs világgá megy – még nem olvastuk, az alkotás így is tökéletesen élvezhető volt. Mindketten imádtuk a laza szurikáta és a segítőkész malac ötletes, vicces sztoriját. A mesekönyv kicsit nagyobb gyerekeknek való, én négyéves kortól ajánlanám, amikor a gyermekünk már képes hosszabb történeteket is követni, akár estéről estére. Jó választás olyan csemetéknek is, akik nemrég tanultak meg olvasni.

Vajon hogyan kerülhetett Tafiti és Pamacs a különleges léghajóba?

Olvass tovább →