Amikor egészen kicsi lány voltam, apai nagyapám mindig egy tündérmesét mondott nekem. Mindig ugyanazt a történetet. Nem tudom, honnan ismerte, talán neki is a nagyapja mesélte. Igazi tündérmese volt, varázslattal, háromszor ismétlődő mondókával – de ennél többre sajnos nem emlékszem belőle. Korán elveszítettem a nagyapámat, és ez az ő meséje volt, utána senki nem mondta nekem. Halvány foszlányok, a mondóka részletei villannak be, de a történetet hiába kérdeztem sok évvel később a családtagoktól, senki sem tudta felidézni.

Hogy miért írtam le mindezt? Mert az utóbbi hónapokban én is olvastam a fiamnak tündérmeséket. Ezek azonban mégis más hangulatúak voltak, mint amilyen a gyerekkori emlékeimben él. Mai, modern történetek, amelyeknek tündérek a főszereplői. Berg Judit Csiribí és Panka-sorozatáról van szó.

Az ezermester tündérfiú, Csiribí és a kedves, szelíd tündérlány, Panka egyelőre két kötetben mutatkozott be nekünk. A Tündér biciklin és a Tündérváros című könyveket olvastuk, az elmúlt hónapokban többször is. De talán kezünkbe kerül majd a sorozat többi kötete (Micsoda idő!, Tündérnaptár, Tündérzene) is.

Az egyes kötetek tematikusak, a Tündér biciklin például a járművek köré szerveződik, a Tündérvárosban pedig – a városi élet jellemzői mellett – különféle foglalkozások vannak terítéken – olykor sajátos megközelítésben.

A két főszereplő figura, Csiribí és Panka egyszerre tündérien kedves és emberien esendő: segítőkész, nyitott, melegszívű, ugyanakkor sértődékeny, érzékeny, hebehurgya. Előfordul, hogy megharagszanak egymásra, van, hogy a lányokat kizárják a vasútépítésből – de a végén persze mindig szent a béke. (Sőt még az is kiderül, hogy a lányok ügyesen tudnak vasútállomást emelni és mozdonyt is megtanulhatnak vezetni.)

Hasonlóképpen barátságos, szerethető figurák a mellékszereplők, jobbára az erdei állatok: például Csiribí barátja, Jocó vagy a húga, Emma. Még az öreg, mogorva Szarvasbogár bácsi sem tűnik olyan rettenetesnek… 🙂

A tündérek és az állatok mintha egy jókora erdei óvoda ovisai lennének, akik hibáznak, tévednek, sírnak, nevetnek, helytelenül viselkednek, sőt néha még rosszalkodnak is, de mindezzel tapasztalnak, tanulnak. Például azt, hogy ne egyél mosatlan, éretlen gyümölcsöt, mert fájni fog a hasad. 🙂 S mindeközben Panka megtanul biciklizni, sőt repülni is – mert eleinte tündér létére nem tud –, Csiribível együtt segít a virágmentő békáknak, megvigasztalja az elkeseredett, kiközösített csillagot, és új barátokra tesz szert.

A kötetekhez Pásztohy Panka első pillantásra talán szokatlan, de csodaszép illusztrációkat készített. A történetek abszolút uniszexek, kislányoknak és kisfiúknak szerintem egyaránt ajánlhatóak. Elsősorban az óvodás korosztálynak javasolnám a könyveket.

Klasszikus tündérmesei hangulatra nem érdemes számítani, e történetekben nem a váratlanság, a varázslat, illetve a jó és rossz harca dominál, hanem sokkal hétköznapibb sztorik, események, emberibb mozzanatok alakítják a cselekményt. Ezzel együtt e modern tündérmesék sikert arattak nálunk, nem véletlen, hogy többször is olvastuk őket.