Új kedvenc: Mazsola

Egy réges-régi mesekönyv lett az utóbbi hetek slágere nálunk. Bálint Ágnes Mazsola című alkotása bő harmincéves kiadásban van meg – még az apáé volt –, s néhány hónapja már végigolvastuk. Gyermekem akkor érdeklődéssel hallgatta Manócska és a kismalac történetét, de aztán – amikor a könyv végére értünk –, napirendre is tért felette. Pár hete újra lekerült ez a kötet a polcról, s ezúttal átütő sikert aratott. Olyannyira tetszett a fiamnak, hogy egymás után kétszer is elolvastuk, s azóta a Youtube-on is megnézett néhány epizódot a Mazsola és Tádé című bábfilmsorozatból. Azt is imádta. 🙂

A régi könyv már kicsit megviselt állapotban van

Mi lehet a titka ennek a múlt századi történetnek?

A figurák kedvesek, szerethetőek és – talán furcsán hangzik egy manó és egy malac esetében, de – emberszerűek. A történetek pedig olyan élethelyzeteket dolgoznak fel, amelyek nagyon ismerősek lehetnek a kisgyerekes családokban. Mazsola nem akar fürdeni, Mazsola unatkozik, csúfolódnak a gyerekek… Manócska alakjában az olvasó (vagy a felolvasást hallgató 🙂 ) a szülőre, Mazsoláéban pedig a csintalan, de mindig valami új tapasztalattal gazdagodó kisgyermekre ismer. Vannak dolgok, amelyek nem változnak… és Bálint Ágnes kiválóan ragadta meg ezeket. Olyan érzékkel, hogy a könyv semmit nem veszített bájából és aktualitásából.

Az ismerős élethelyzetek megjelenése remek alkalmat kínálhat családi beszélgetésekre is. 🙂

A könyvet szerencsére az utóbbi években többször is kiadták, mégpedig az eredeti illusztrációkkal, így az is könnyedén beszerezheti, akinek nincs meg a hetvenes-nyolcvanas évekből.