Ha szeretitek az állatmeséket, mindenképpen érdemes egyszer kézbe venni Tony Wolf Az erdő meséi című kötetét. Mi nemrég kölcsönöztük ki a könyvtárból. 🙂 Többféle kiadásban megjelent az esztendők során Mesél az erdő az állatokról címmel is…

Az első dolog, ami feltűnt, hogy mennyire hangsúlyosak az illusztrációk. Kisebb és egész oldalt betöltő, nagyon szép képek díszítik a könyvet. A borítón Tony Wolf neve szerepel, ő rajzolta ezeket az elbűvölő ábrákat. A meséket azonban nem ő írta, hanem Peter Holeinone – ezt az információt azonban már csak belül, egészen hátul találtam meg.

A kötet szereplői az erdőlakó állatok; egyik kedvesebb, mint a másik (kivéve a varjút, de őt is megkedveltük olyannak, amilyen). 🙂 Mindegyikük más, igazi kis egyéniségek bukkannak elénk a lapokról. Tavasztól télig – tehát körülbelül egy éven át – nyerünk betekintést az életükbe, járunk tavaszköszöntő bulin, esküvőn, nézünk hullócsillagot, hűsölünk medencében, nevelünk kukoricát, készítünk gyümölcslevet…

A légkör vidám és szeretetteljes, miként a bevezető levélkéből is kiderül. Az állatok segítik egymást, s mindemellett rendkívül találékonyak. Bevallom őszintén, nekem ez tetszett legjobban a könyvben. 🙂 A fapapucsból hajó lesz, a kidőlt tölgyfából társasház, a borsóhüvely hasznosítására pedig egyenesen versenyt írnak ki a sünik!

Olvasás közben tanulhat gyermekünk néhány dolgot az erdei állatokról, például azt, ki tud közülük úszni, vagy a természetről: hogyan terem a kukorica, vagy hogy augusztusban látni sok hullócsillagot. (Apró hiba, hogy a málna és az áfonya szüretelését szeptemberre teszi a szerző, annál azért kicsit korábban szokták mifelénk…)

A történetek nem túl hosszúak, mindössze néhány perc felolvasni őket, így akár egy alkalommal több is beleférhet. Az utolsó mesében egy hatalmas esőzés elűzi az állatokat lakhelyükről, de végül biztonságos helyre – az erdő egy eddig ismeretlen részére – kerülnek. A furcsa, lezáratlannak tűnő befejezés egyértelműen utal arra, hogy van folytatás – további kötetben.

A borító belső részén – a könyv elején és végén is – az állatok képei láthatók, mégpedig nevükkel együtt (nem tulajdonnevekről, hanem köznévi megnevezésről van szó). Remek alkalmat kínálnak egy kis nézegetésre, egyúttal tüzetesebben szemügyre vehetjük gyermekünkkel, hogyan néz ki az adott állatfaj.

Az általunk olvasott kötetet az Egmont-Hungary Kft. adta ki 2012-ben. A művet leginkább az óvodás korosztálynak ajánlom, de lehet próbálkozni a felolvasást, könyvnézegetést szerető 2-3 évessel is.