Amikor ősszel a Csipikét olvastam a fiamnak, egyik alkalommal véletlenül egy másik, hasonló formájú és méretű könyvet vettem le a polcról: Varró Dánieltől A szomjas trollt. Gyorsan vissza is tettem ezt a kötetet, és lekaptam Fodor Sándor meséjét, ám a gyerkőc megjegyezte magának az esetet, és amikor a Csipikét napokkal később befejeztük, azt kérte, hogy ezúttal a véletlenül előhúzott könyvet olvassuk.

Varró Dániel alkotását úgy másfél éve tulajdonképpen magamnak vásároltam egy ajándékba kapott könyvutalványból, mert nagyon kíváncsi voltam rá, viszont úgy gondoltam, ezt senkinek nem jut eszébe nekem ajándékozni, így megleptem magam vele. Otthon felkerült a könyvespolcra, és – őszintén bevallom – meg is feledkeztem róla, mire időm lett volna elolvasni.

Így aztán kicsit vonakodva emeltem le, amikor a fiam ezt a könyvet kérte esti felolvasásra, ugyanis fogalmam sem volt róla, milyen nehézségű szöveg vár ránk (a minőséget illetően nem voltak kétségeim a költő más alkotásait ismerve). De úgy véltem, próbálkozni lehet, ha nem jön be, félretesszük – ahogy más művek esetében is előfordult már.

A rímekben, mívesen megírt szöveg azonban – bár nem bizonyult könnyű olvasmánynak – tetszett a gyerekemnek. Fantasztikus humor jellemzi a kötetet, mindkettőnket mosolyra, nevetésre bírt. Három rövidebb történet után meglepetésemre egy játék-kockázat-kaland típusú mese következett, természetesen továbbra is vers formájában. A fiatal olvasó egy viking gyerek bőrébe képzelheti magát, és a történet különböző pontjain maga választhat, hogyan tovább. Rengeteg lehetőség van, és akár egészen hosszú történet is kerekedhet kalandunkból, félbeszakítani, pihentetni nem is érdemes egy-egy variációt, mert másnap – könnyen megeshet – már nem biztos, hogy emlékszünk minden részletre. Ilyen alaposan kidolgozott, ilyen sokféle opciót kínáló játék-kockázat-kaland könyvet talán nem is olvastam még soha korábban. Nem csak a gyerek, én is élveztem a történeteket, és kíváncsian vártam, mire bukkanunk ide-oda lapozgatva. Jó néhány változatot elolvastunk, és érzésem szerint még mindig rengeteg ismeretlen lehetőség áll előttünk, ha majd újra elővesszük.

A kötetben viszonylag sok olyan szó fordul elő, amelyek jelentését meg kellett magyaráznom a fiamnak (például fjord, Valhalla, valkűr). A könyv alcíme Kis viking legendárium, s ahogy ez alapján várható volt, remek betekintést kaptunk a skandináv (viking) mitológiába. Meghökkentő, váratlan fordulatokban sincs hiány – tényleg azt kell mondanom, legalább annyira élveztem az esti meseolvasást, mint a gyerek. 🙂

A könyvet Maros Krisztina vidám, a kötet különleges légkörét remekül közvetítő illusztrációi díszítik. Varró Dániel alkotását, melyet a Jelenkor Kiadó adott ki, elsősorban kisiskolás kortól ajánlanám – mindenkinek, egészen 99 éves korig. 🙂