A csodálatos telefonkagyló

A csodálatos telefonkagyló akár egy mese címe is lehetne, de ez most egy könyvajánló poszt, hiszen a varázserejű telefonkagylóról már írtak mesét, sőt könyvet is. Milos Macourek Matyi és Sári az iskolában című kötetében a két címszereplő segített megtalálni egy idős úrnak a szemüvegét, aki hálája jeléül nekik ajándékozott – egy telefonkagylót. A két iskolás gyerek első pillanatban természetesen nem értette, mihez kezdhetne az eszközzel, ám hamarosan kiderült, fantasztikus szerkezet került a birtokukba, amely a legelképesztőbb kívánságaikat is teljesíti…

Te mit kívánnál, ha kapnál egy ilyen csodálatos masinát? Biztosan nem azt, hogy a szomszéd kutyából emberfiút csináljon, hogy aztán elkísérhessen benneteket az iskolai kirándulásra, mint ahogy azt sem, hogy ellátogathass a jégkorszakba megtudni, sütötték vagy főzték-e a mamutot. Matyi és Sári azonban többek között ezekre az ötletekre használta a telefonkagylót.

Már a borító is vidám hangulatot ígér – a könyv pedig be is váltja várakozásunkat

Az elbeszélő pontosan úgy mesél nekünk, ahogyan azt egy élénk fantáziával rendelkező gyerek tenné az ő észjárásával. S nem csak a tartalom, hanem a szöveg stílusa is pontosan ezt tükrözi, a hosszú, egyetlen lendülettel letolt, sokszorosan összetett mondatok, amelyek rendszerint az és kötőszóval kezdődnek – mintha egy lelkesen hadaró gyereket hallgatnánk.

Nem tudom, a cseh szerző hány évesen írta ezt a kötetet, de hogy tökéletesen bele tudott illeszkedni a gyerekek gondolatvilágába, az biztos. 🙂 Adolf Born vidám és egyedi stílusú rajzai nem csupán kiegészítői, hanem egyenrangú partnerei a szövegnek.

Bár a kötetben van valami retró báj – már maga a telefonkagyló mint tárgy is ezt az érzést sugározza felénk –, elbeszélői stílusa miatt egy mai, huszonegyedik századi gyerek is hamar megkedvelheti és magáénak érezheti. Van, ami nem változik az évtizedek alatt sem…

A történetek szórakoztatóak, mulatságosak, a fiam többször felnevetett mesélés közben, a fordulatok nem kiszámíthatóak vagy szokványosak – felnőtt fejjel legalábbis tuti nem –, így sokszor én magam is kíváncsian vártam, hová lyukadunk ki. A kedvencem egyébként az utolsó mese volt, amelyben Matyi és Sári ellátogattak a Slitty-Slatty bolygóra, és kiderült, hogy az ember ugyan a teremtés koronája, de igazából mégsem… a mondanivalója aktuálisabb, mint valaha. (Többet nem árulok el, mert nem szeretném lelőni a poént.)

A magyar változat a Pozsonyi Pagony kiadásában jelent meg, a könyvet az 5 és 8 év közötti korosztálynak javasolják. Magam is a nagyobb ovisoknak és a kisiskolásoknak ajánlom, bár ez tipikusan az a kötet, amelyikről el tudom képzelni, hogy később is szívesen leveszi majd a gyerekem a könyvespolcról.