– Elfelejtettük a küldetést – szólt suttogva Berci a hólabdához.

– Jaj! – kiáltott fel a hólabda ijedten, és biztosan a homlokára is csapott volna, ha lett volna keze. De labdaként nem volt.

– Nincs még veszve semmi, ne aggódj – nyugtatta Berci, mert már tudta, hogy a kis gömböcske hajlamos pánikba esni. – Megnézem, kint van-e már.

Berci odaosont a kerítéshez, és átlesett. Anna kint volt, a házuk közelében – viszonylag messze Bercitől – rollerezett. Hogyan kellene közelebb csalogatni? Így nehéz vele szóba elegyedni, kiabálni meg mégsem kellene… Bercinek hirtelen ragyogó ötlete támadt.

– Gyere csak – súgta a hólabdának. – Átdoblak, és megkérem Annát, adjon vissza.

– Juj, ez veszélyes lehet – tiltakozott a hólabda. – Mi van, ha lebukok előtte? Vagy nem ad vissza? Vagy megütöm magam?

– Ne izgulj, nem lesz baj – kacsintott rá Berci. – Csak meg ne szólalj véletlenül előtte.

– Ha nincs jobb ötleted – sóhajtott a hólabda.

Berci megfogta a hógolyót, megvárta, míg Anna arrafelé néz, és – mintha véletlenül tenné – átdobta szupertitkos cimboráját. Anna látta az esetet, letette a rollert, és odaszaladt, hogy visszaadja Bercinek a labdát.

– Szia! Átesett a labdám – jegyezte meg Berci, hogy valamit mondjon.

– Szia, igen, láttam – felelte Anna. – Visszaadom neked. Nahát, de furcsa… Olyan hideg – állapította meg.

– Kint maradt éjszakára, és hideg volt az éjjel – magyarázta Berci.

– Szép labda – mosolygott rá Anna, miközben odanyújtotta a hólabdát.

– Köszi, nemrég kaptam – válaszolt Berci, és közben rettenetesen törte a fejét, hogyan kérdezze meg Annától, mit szeretne karácsonyra kapni. Mégsem lehet ajtóstul a házba rontani és minden bevezetés nélkül megkérdezni, mert még gyanút fogna… – Hátha te is kapsz egy ilyen szép labdát karácsonyra… – mondta gyorsan, mert attól tartott, Anna visszamegy rollerezni, és nem tud vele tovább beszélgetni.

– Hátha… – bólintott Anna, de úgy tűnt, nem gondolja maga sem komolyan.

– De persze az is lehet, mást szeretnél – hadarta Berci zavartan.

– Hát… – kezdte Anna bizonytalanul – igazából olyasmit szeretnék idén karácsonyra, amit nem is lehet a karácsonyfa alá tenni.

– Mi az? – kérdezte Berci, és olyan kíváncsi lett, hogy észre sem vette, pillanatokon belül teljesíthetik a küldetést, legalábbis nagyon közel vannak hozzá.

– Nagyon szeretném, ha meggyógyulna a legjobb barátnőm – bökte ki Anna. – Sajnos nagyon beteg lett, kórházban van. Annak örülnék a legjobban, ha meggyógyulna és visszatérhetne közénk az oviba.

Berci meglepődött. Ha vágyakra, ajándékokra, karácsonyfára gondolt, eddig mindig csak játékok jutottak az eszébe, és meg sem fordult a fejében, hogy lehet olyan gyerek, aki nem valamilyen játékot szeretne. Milyen igaza van pedig Annának: egy kedves barát egészsége és társasága tényleg sokkal fontosabb bármilyen játéknál. A játékok könnyen pótolhatóak, a barátok sokkal kevésbé.

– Remélem, meggyógyul, és nemsokára megint együtt játszhattok az oviban – mondta Berci elkomolyodva.

– Köszönöm, én is remélem – bólogatott Anna.

Kicsit beszélgettek még a közelgő ünnepről, a Télapóról meg az óvodáról, majd Annácska visszament a rolleréhez, Berci pedig dömperezni. A kisfiú a beszélgetés során mindvégig a kezében tartotta a hólabdát. Amikor eltávolodott a kerítéstől, ránézett a hógolyóra.

– Nos, választ kaptál? – kérdezte tőle.

– Igen, és nagyon köszönöm a segítséged – mosolygott rá a hólabda. – Nem lesz könnyű a vágyát teljesíteni, de mi ott, Télországban mindent megpróbálunk majd. Nemsokára indulok is vissza.

– Szívesen segítettem – bólintott Berci. – Olyan jó lenne, ha meggyógyulna a barátnője!

– Igen – helyeselt a hólabda. – Köszönetképpen a segítségedért te is számíthatsz egy kis jutalomra tőlem, amit majd a karácsonyfa alatt találsz.

– Tényleg? – ragyogott fel Berci arca örömében.

– Tényleg – felelt a hólabda. – Nélküled tényleg nem boldogultam volna. Elismerem, nem vagyok valami jó szupertitkos ügynök. Az én módszereim mind csődöt mondtak, a tiéd meg villámgyorsan eredményt hozott: megtudtuk, amit szerettünk volna.

– Úgy tűnik, sokszor az egyenes út a legegyszerűbb – bölcselkedett Berci, és a hólabda bólogatott.

Egy kicsit még játszottak együtt, aztán a hólabda arra kérte Bercit, tegye ismét a smaragdtuja tövébe.

– Hiányozni fogsz – sóhajtotta Berci, aki megszerette az ügyetlen kis ügynököt.

– Te is nekem – válaszolt a hólabda, és egy apró könnycsepp látszott a szeme sarkában. – De mennem kell, hogy Annácska vágya teljesülhessen.

– Tudom – felelte Berci.

Ebéd közben váratlanul eleredt a hó. Hirtelen érkeztek a szürke hófelhők a reggeli napsütés után. Nagy pelyhekben havazott, és mire Berci újra ki tudott menni az udvarra, már több centi vastagon állt. Berci odasietett a smaragdtujához, de a hólabdát már nem találta ott.

Teltek a hetek, Berci kíváncsian várta a karácsonyt. Szenteste délelőttjén szép idő volt, bár a hó már rég elolvadt. Berci az udvaron játszott. A kerítésnél egyszer csak felbukkant Anna. Mosolygott, jókedvűnek tűnt, és láthatóan mondani szeretett volna neki valamit, így Berci odament hozzá.

– Képzeld! – kezdte Annácska, miután üdvözölték egymást. –  Nemrég telefonált a barátnőm anyukája. Meggyógyult a barátnőm, akiről a múltkor meséltem, haza is engedték karácsonyra a kórházból! Az ünnepek után újra járhat oviba! Annyira örülök neki! Ez a legszuperebb dolog, amit karácsonyra kaphattam!

Berci elmosolyodott, és együtt örült Annával, miközben hálás szívvel gondolt a hólabdára. Sikerült teljesítenie a küldetését, valóra vált Anna karácsonyi vágya.

Egy meglepetés azonban még hátra volt. Este a karácsonyfa alatt a sok ajándék között – amelyeket a vágyak alagútjában tulajdonképpen már látott – talált egy hógolyó-mintás papírba csomagolt kis dobozt. Mi lehet benne? Berci kíváncsian bontogatta, mert a papír mintájáról eszébe jutott a hólabda és az ígérete, hogy talál valami jutalmat a fa alatt, s arra gondolt, ez lehet az.

A dobozban egy kis fehér labda volt, kedves arcot rajzoltak rá mintaként. Nagyon-nagyon hasonlított a hólabdára – csak ez nem hóból készült, hanem műanyagból, mint a többi labda. Így nem kellett attól tartania, hogy elolvad. Berci minden ajándéknak örült, de ennek különösen. Egyrészt azért, mert ez tényleg meglepetés volt, nem számított arra, hogy kap egy ilyen labdát, másrészt azért, mert hiányzott neki a kis szupertitkos ügynök.

A meglepetés mégiscsak a karácsonyi varázslat része – állapította meg magában Berci, s ebben a pillanatban az új labda mintha rákacsintott volna. Vagy csak képzelte? Karácsonykor annyi minden megtörténhet…