Mit mond egy klasszikus, csaknem száz éve született ifjúsági regény egy mai gyereknek? Érdemes ezeket megmutatni, felolvasni a huszonegyedik században? Ez a kérdés is foglalkoztatott, amikor néhány hete a fiammal elővettük Erich Kästner A repülő osztály című regényét.

Az ismert német szerzőtől gyerekkoromban csak A két Lottit olvastam, ez a nyáron vásárolt alkotás teljesen ismeretlen volt számomra is, így kíváncsian vágtam bele. A történet viszonylag sokára, hosszú felvezetés – kétrészes előszó – után indult, ám az eleje sem bizonyult unalmasnak. Erich Kästner ebben a könyv megírásáról mesél, és tényleg szó szerint mesél – így majdnem annyira olvasmányos és szórakoztató, mint maga a sztori. Kiváló humorát is megcsillogtatja ezeken az oldalakon. Tény, egyikünk sem unatkozott közben.

Aztán kibontakozott a nagyjából kilencven évvel ezelőtti, gimnazista fiúkról szóló történet, mely ráadásképpen a karácsony előtti napokban játszódik, így már advent kezdete előtt ünnepi hangulatba kerültünk. A cselekmény izgalmas, fordulatos, és ami különösen meglepett, hogy olyan, ma is aktuális, sőt divatos problémákat boncolgat, mint például az iskolai bántalmazás vagy a gyerekek felé szeretettel és megértéssel forduló tanár alakja.

 

Jómagam ugyan az utolsó fejezetet dramaturgiailag már elhagytam volna, viszont jó volt olvasni ezt a könyvet, és a fiam is örült, hogy tart még. Sőt Kästner egy utószóval is megajándékozott minket – nem engedte el könnyen sem a hőseit, sem az olvasót –, ebből megtudhatjuk, mi történt később a főszereplőkkel. Ez ma már nem divatos megoldás, de én szeretem – mintha kedves, régi ismerősökről hallanék.

A művet kisiskolás és felsős gyerekeknek is ajánlom, de az előbbiek esetében mindenképpen felnőttel közösen, ugyanis előfordulnak ismeretlen kifejezések, illetve a száz évvel ezelőtti gimnázium annyira eltért a maitól, hogy bizonyos esetekben szükség lehet a magyarázatunkra. (Például a fiamat az érdekelte, mennyi idősek az iskola negyedikes főhősei, és el kellett mondanom, hogy ez nyolcosztályos középiskola volt, és életkorban a mai nyolcadikosok felelnek meg nekik.)

A karakterek rendkívül szépen kidolgozottak és szerethetőek. Valamivel több leírás van talán a könyvben, mint amennyi a mai regényekben, ezeket azonban egyikünk sem unta, sőt sokat segítettek abban, hogy el tudjuk képzelni azt a száz évvel ezelőtti német kisvárost és iskolát. Walter Trier eredeti illusztrációi finom humorral és csodálatos érzékenységgel ábrázolják a történetből kiragadott pillanatokat. Akárcsak a regény, a képek is örökifjúak, mit sem veszítettek mondanivalójukból, üdeségükből.

A mi kötetünk 2019-ben jelent meg a Móra Könyvkiadó gondozásában, B. Radó Lili évtizedekkel ezelőtt készített, kiváló fordításában. A fiú olvasókhoz a szereplők és a cselekmény miatt közelebb kerülhet ez a történet, de ez nem kizáró ok lányok számára, ők is találhatnak benne máig érvényes tanulságokat.

Szóval az én válaszom: igen, érdemes a klasszikus ifjúsági regényeket megmutatni, felolvasni a mai gyerekeknek.