Anya, mesélj valamiről!

Az utóbbi időben egyre többször mesélek fejből, néha egy-egy régi történetet leporolva, de sokszor újat rögtönözve. A fiam most már nap mint nap kéri, hogy mondjak mesét.

Már egyéves kora előtt is meséltem neki fejből, de akkor még láthatóan nem a történet, hanem a folyamatos beszédem fogta meg inkább a figyelmét. Aztán jött egy időszak egy- és kétéves kora között, amikor a fejből mesélést kevésbé szerette. De ha eljátszottam bábokkal vagy játékfigurákkal, akkor mindjárt érdekessé vált a dolog! Így született például A döngő léptű kiselefánt és az egérke meséje vagy a Teki játszópajtást keres alapötlete.

A második születésnapja után megpróbáltuk örökmozgó gyermekünket bilizésre szoktatni. Az első feladat az volt, hogy valahogy egyáltalán megüljön a bilin néhány percig. Rajzfilmekkel nem akartam, nem mertem próbálkozni, maradt a mesélés. Tetszett neki. Úgyhogy bilizés közben rendszerint mesét mondtam. Ilyen alkalmakkor ötlöttem ki a nagy piros és a sárga kamion meséjét. Igyekeztem egyszerű sztorikat kitalálni, és viszonylag lassan beszéltem, de ekkor már láthatóan értette és élvezte a történeteket. Sokszor kérte valamelyik korábbi mesét újra, előfordult, hogy napokig ugyanazt ismételgettem. Aztán gyakran a témát is megadta, kanyarítottam elbeszélést a vécéről, a fürdőkádról, az ajtóról. 🙂 Mindig azon voltam, hogy ne dobjam vissza a labdát. Egyszer mégis megtettem. A csempe közti fugáról ugyanis éppen abban a pillanatban nem jutott eszembe semmi. Tényleg semmi. 🙂

Mostanában az esti fürdés után, törölközés közben szokott mesét kérni, így ez a fejből mesélés fix időpontja. Megesik az is, hogy figyelem-elterelő szerepet kap a mese, és segítségével sokkal könnyebben átvészelünk egy körömvágást. Van, hogy rám bízza a témát, máskor megmondja, miről szeretne hallani. Tegnap este például Babber lovagot választotta.

Örülök, hogy az olvasás mellett a fejből mesélés is beépült a napirendünkbe. A szakemberek szerint remekül fejleszti a fantáziát az, hogy neki kell elképzelnie az egész cselekményt, a figurákat, egyszóval az ő fejében pörög a „film”. De nekem is hasznomra válik: a mindennapos mesélés és rendszeres rögtönzés az én agytekervényeimet is karban tartja. 🙂