Babber lovag nem akar mosakodni

Babber lovag nem szeretett mosakodni. Minden reggel csak hosszú könyörgés után engedte meg az anyukájának, hogy megmosdassa. De még akkor is hangos tiltakozással fejezte ki, mennyire nem tetszik neki ez az egész művelet. Nem érdekelték a csipák, sem a reggeli ital maradványai a szája körül és az állán. Nem értette, hogyha őt ezek a dolgok nem zavarják, anya miért ragaszkodik mégis a mosakodáshoz. Ráadásul nem csak reggel, hanem a nap folyamán még sokszor. Étkezések előtt és után például kezet kellett mosni, sőt evés után még szájat is. Mosakodni kellett a kinti játék után is, hiába mondta Babber, hogy alig kente össze magát, és felesleges az egész macera.

Egyik reggel Babber lovag úgy döntött, véget vet a napi többszöri cirkusznak: egyáltalán nem mosdik többé. Elhatározását közölte is az anyukájával, aki – mi tagadás – nem fogadta lelkesen az ötletet. Babber lovag azonban nem tágított, így végül anya kelletlenül rábólintott.

– Rendben van, próbáld ki, milyen érzés, ha nem mosakodsz! A kezedet muszáj megmosni, de az arcodhoz nem nyúlok.

Babber lovag megörült a diadalnak. Így elmaradt a kellemetlen mosakodás, sem reggel, sem a délelőtti játszóterezés, sem az ebéd, sem az uzsonna után nem kellett eltűrnie a vizet az arcán. Délután az udvaron szaladgált, homokozott, s már nagyon várta haza az apukáját.

Apa érkezése előtt azonban még váratlanul találkozott barátjával, Erdővári Manóval, aki üdvözlés nélkül elsétált mellette. Babber lovag csalódottan kiáltott utána.

– Nem is köszönsz? – kérdezte tőle.

Erdővári Manó visszafordult, és csodálkozva pillantott rá.

– Te vagy az, Babber lovag? Ne haragudj, de nem ismertelek meg. Ki sem látszol a szutyokból! Mi történt veled? – tudakolta.

– Semmi nem történt, csak ma még nem mosakodtam – válaszolta Babber.

– Miért nem? Nincs víz? – érdeklődött döbbenten Manó.

– De, van – felelte Babber, immár kissé szégyenkezve. – De nem szeretek mosakodni.

– Akkor ne lepődj meg, ha a barátaid nem ismernek fel a sok szutyok mögött! – vágta rá Manó nevetve.

– Mi lesz, ha apa sem ismer fel? – szeppent meg Babber.

– Az könnyen megeshet – jegyezte meg Erdővári Manó.

Babber elgondolkodott. Ha apa nem ismeri fel, játszani sem fog vele, pedig az a nap legjobb része… Így aztán Babber lóhalálában elbúcsúzott Erdővári Manótól, és rohant az anyukájához.

– Meg akarok mosakodni! – kiáltotta már messziről.

– Nocsak! Meggondoltad magad? – ámult anya.

– Nem szeretnék többé piszkos lenni – jelentette ki Babber.

Nem is kellett többet mondania anyának, már mentek is a fürdőszobába tisztálkodni. Babber lovag ezúttal nem berzenkedett. Csendben hagyta, hogy anya lemossa mindazt, ami egész nap összegyűlt rajta. Épp jókor tették, hiszen alig lettek készen, máris megérkezett a munkából apa. Szép tisztán viszont nem kellett attól félnie Babbernek, hogy nem ismeri fel az apukája. Kapott két nagy puszit az arcára, és jöhetett a közös játék!