Trixi, a seprűnyélen száguldó boszorkány a nagy futam megnyerése után sem lassult le – hiába bízott ebben a többi boszorka. Ugyanúgy robogott seprűjével, riogatva idősebb társait, mint azelőtt. Sőt talán még jobban is, hiszen arra számított, hogy újra versenyt hirdethetnek, és edzésben szeretett volna maradni.

A boszorkák egy darabig tűrték, ahogy nap mint nap elviharzott mellettük szédületes tempójával, de hamarosan ismét elfogyott a türelmük. Újra összeült hát a boszorkányok tanácsa. Ám hasztalan dugták össze fejüket a tagok, több óra elteltével sem született jó ötlet arra, hogyan lehetne visszafogni Trixi sebességét.

Végül a tanács elnöke szigorú javaslattal állt elő: ha Trixi továbbra is ész nélkül száguldozik, vegyék el a varázspálcáját!

Felmorajlott a tanácsterem, ilyen súlyos büntetésről még soha senki nem hallott közülük. Hosszú vita következett, ám mivel egyetlen boszorka sem ajánlott jobbnak tűnő megoldást, megszavazták az elnök felvetését. Trixit azonnal, postagalambbal értesítették arról, milyen következménye lehet annak ezentúl, ha túlságosan gyorsan hajt seprűjével.

Trixi átvette és elolvasta a döntést, de a hír láthatóan egyáltalán nem lombozta le. Vidáman dudorászott tovább, miközben seprűjét vikszolgatta. Azért másnap észrevehetően óvatosabban indult útnak, és az őt látó boszorkák elégedett mosollyal nyugtázták magukban, hogy mégiscsak volt valami eredménye a tanácsülésnek. Tényleg szükség van erre a szigorú büntetésre – állapították meg egymás között a boszik –, de mihez is kezdene egy boszorkány varázspálca nélkül?

A nyugodt tempó azonban csupán néhány napig tartott, s e pár nap alatt is Trixi mind gyorsabbá vált. Egy reggelen épp a tanács elnöke mellett sűvített el úgy, ahogy korábban is bármikor tette. A tanács elnöke épp a piacról igyekezett hazafelé, és annyira megijedt a hirtelen a semmiből felbukkanó, majd ugyanolyan villámgyorsan eltűnő Trixitől, hogy még az imént vásárolt krumpliját is kiborította a szatyorból.

– Ebből elég! – kiáltott dühösen Trixi után, majd miután varázspálcája segítségével visszatette a krumpliszemeket a szatyrába, hazament, és összehívta a tanácsot.

Nem sokkal később a boszorkák felsorakoztak Trixi otthonának ajtaja előtt, és ott várták a száguldó boszorkát, hiszen másképp esélyük nem volt utolérni.

Amikor Trixi hazaért és megpillantotta a szokatlan fogadóbizottságot, már pontosan tudta, mi lesz. A tanács tagjainak fel sem kellett szólítaniuk, már nyúlt a hátizsákjába, és átadta a varázsbotját. A tanácselnök gondosan eltette a mágikus botot, s azzal búcsúzott Trixitől, hogy ha hajlandó lesz rendesen, lassan haladni, ahogyan a többiek, visszakaphatja a nélkülözhetetlen eszközt.

Trixi meglepő módon cseppet sem tűnt letörtnek vagy szomorúnak. Jókedvűen állította a sarokba a seprűjét. Amikor később a barátnője meglátogatta, vidáman teázgatott és olvasgatott.

– Nem vagy elkeseredve? – csodálkozott a barátnője.

– A legkevésbé sem – kacsintott rá Trixi. – Már nem is emlékszem, mikor használtam utoljára a varázspálcát. Nem fog hiányozni, legalább nem kell mindig magammal cipelnem. Az egyetlen varázslat, amit használtam, az a repülő seprű volt, ahhoz viszont nem szükséges a pálca. Nagyobb büntetés lett volna, ha a seprűmet veszik el, de abból meg bármikor vehetek újat a boltban.

– Szóval nem fogsz lassítani? – ámult el a barátnője.

– Miért tenném? – nevetett Trixi. – Oda az egyetlen varázspálcám, az ugyan nem pótolható, de így már büntetni sem tudnak vele. Legfeljebb nem kapom vissza, de nem is hiányzik. Te is tudod, hogy nem szoktam használni.

Másnap már reggel kopogtattak a boszorkánytanács elnökének ajtaján. Savanyú arcú boszorkák toporogtak a küszöbe előtt.

– Trixi megint száguldozik, hiába veszítette el a varázspálcáját! – rikácsolták egymás szavába vágva.

A tanácselnök meghökkent, majd gondolkodni kezdett. Bármelyiküknek hatalmas érvágás lenne, ha elvennék a varázspálcáját… De hiszen még soha nem látta, hogy Trixi használná a sajátját! Ő annyira más, mint a többiek… Talán őt nem is zavarja a büntetés? Vajon mit lehetne tenni annak érdekében, hogy végre lassabban menjen?

A boszorkák zavartan néztek egymásra. Úgy tűnik, a varázspálca elvétele sem hozott megoldást…