Félős gyereknek zseboroszlánt!

Nem tudom, minden kisgyerek életében eljön-e az a pillanat, amikor sokkal ijedősebb, félősebb lesz, mint korábban. A kisfiam esetében így történt. Zavarta, megrémítette egy sor dolog, ami korábban egyáltalán nem. Idegen helyen az ajtócsapódás, egy hangos gép – például a fúró – bekapcsolása, zajos motorok, a szakállas és a bajuszos bácsik. Nem vagyok pszichológus, de gondolom, egyre jobban dolgozik a fantáziája…

A félelmet keltő jelenségeket igyekszünk neki megmagyarázni. Ha érti, mi miért van úgy, talán kevésbé rémül meg tőle. Azért hangos a gép, mert erős motor hajtja, az erős motornak pedig nagy hangja van. De csak zajos, nem bánt. A bajuszos és a szakállas bácsiktól sem kell tartani; azért, mert bajuszuk, szakálluk van, még nem rossz szándékúak. Lehet, hogy egyszerűen csak nem szeretnek borotválkozni. Géza bácsi is bajuszos/szakállas, mégsem ijedsz meg tőle.

Japánban valóságos kultusz alakult ki körülötte

Emellett persze – mint mindig – igyekeztem könyvet is segítségül hívni. Olvass tovább →

Mesés karácsonyt mindenkinek!

Két karácsonyi mesével is készültem. Az egyik fiúsabb, a másik lányosabb témájú, de mindkettőt szeretettel ajánlom mindenkinek, aki szereti a meséket.

Meghitt, békés ünnepet kívánok mindenkinek!

Az öreg autó karácsonyi kalandját a saját kocsink ihlette, amelyet tavaly és idén is pont az ünnepek előtt kellett javíttatni, így – bár nem terveztük – járgányunk is kapott karácsonyi ajándékot.

A másik történet főszereplője Izabet baba, akinek szokatlan hangzású nevét a kisfiam találta ki (valószínűleg félrehallva az Elizabethet). Izabet játékbaba, aki sokáig kedvenc, majd feleslegessé válik, később azonban egy karácsonyfa alatt újra nagy örömet szerez egy kislánynak.

(Az öreg autó meséje már olvasható az oldalon, és hamarosan Izabet baba története is megjelenik.)

Ezekkel az írásokkal kívánok mindenkinek mesés karácsonyt!

Meseolvasás másképp: diavetítés

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy kislány. Fekete-fehér tévéjükben naponta mindössze egyszer adtak mesét (ha jól emlékszem este hét óra körül, a fél nyolcas híradó előtt). Hétfőn még annyit sem, mert adásszünet volt. Nem birtokoltak videómagnót, sem számítógépet, a DVD-lejátszót pedig még fel sem találták. Nem létezett internet és Youtube sem. Viszont volt a kislánynak egy klassz diavetítője és hozzá sok-sok diafilmje. Nagyon szeretett diázni. Jól sejtitek: ennek a történetnek én vagyok a főszereplője, az a bizonyos kislány. Meg persze rengeteg kortársam (természetesen fiúk is)…

Olvass tovább →

Három kedves leporelló karácsonyra

Közhely, de a könyv tényleg szuper ajándék. Még a legkisebbeknek is. Mi minden alkalomra meglepjük a kisfiunkat egy-egy új kötettel – persze kap mellé játékot is. 🙂

Természetesen már egészen apró gyerekeknek választhatunk lapozgatni- és olvasnivalót – bármilyen apropóból, például karácsonyra is. Mint minden vélemény, ez is szubjektív, de a következő három leporellót bátran merem ajánlani, elsősorban (de persze nem kizárólag) a másfél-két éves korosztálynak.

Ajándékötletek a legkisebbeknek

Olvass tovább →

Hogyan ne vegyünk mesekönyvet?

Kapkodva, rohanva, figyelmetlenül – ez a válaszom a címben feltett kérdésre. A saját káromon tanultam meg, hogyan nem érdemes mesekönyvet venni. 🙂

Azóta mindig rászánom az időt, hogy beleolvassak a kiszemelt kötetbe, vagy rövidebbek esetében akár teljesen végig is olvassam. Legutóbb több mint egy órát töltöttem el a könyvesboltban, két kötet kiválasztása került ennyi időbe. 🙂

Megfizettem a tanulópénzt. Általunk is ismert sorozat egyik részével – kisvakondos könyvvel – jártam úgy, hogy siettem, beledobtam a kosárba, és mentem is. Otthon derült csak ki, hogy a cselekménnyel szemben erős kifogásaim vannak. Rögtönöztem valamit, és azóta is a saját változatomat mesélem a képekhez.

Jóhiszeműen vásároltam, hiszen ebből a sorozatból akkor már volt könyvünk, és az remek kis mese, mindketten nagyon szeretjük. Nem feltételeztem, hogy ugyanennek a szériának egy másik darabja ennyire más szellemben születhetett.

Hogyan vegyünk akkor mesekönyvet?

Olvass tovább →

A tanulságos mese mulatságos is lehet

Ha szórakoztató és szép mesekönyvet keresel két-három-négy éves csemetének, Vlagyimir Szutyejev Vidám mesék című kötete remek választás. Sokan emlékezhetnek rá gyerekkorukból, nekem nem volt meg, így megvettem a kisfiam harmadik születésnapjára. Azóta a kedvencei közé tartozik.

Vlagyimir Szutyejev neve ismerősen csenghet: ő illusztrálta A sün, akit meg lehetett simogatni című könyvet. A Vidám meséket azonban nemcsak rajzolta, hanem ő is írta. A történetek főszereplői többnyire állatok – gyakran emberi tulajdonságokkal felruházva –, de találunk köztük hóembert és furfangos ceruzát is.

A Vidám mesék egyszerre szórakoztató és tanulságos
A Vidám mesék egyszerre szórakoztató és tanulságos

Olvass tovább →

Egy megunhatatlan sorozat: Maszat

Az első „papíros” könyvek egyike, amelyet a fiammal lapozgatni kezdtünk a második születésnapja körül, Berg Judit egyik kötete, a Maszat épít volt. Mindkettőnk kedvencévé vált, így hamarosan további könyveket vásároltam a Maszat-sorozatból.

Végtelenül egyszerű, ugyanakkor kedves történetek, végtelenül egyszerű, mégis igényes nyelvezettel elmesélve. Olyan sztorik, amelyek bármelyik kisgyerekkel megeshetnek: áramszünet lesz, vonaton utazik, nem tud elaludni, madáretetőt készít, vagy séta közben számolgatja, miből mennyit lát az úton. Elmaradhatatlan társa az okos játékfigura, Hóchóc, aki mindig bölcs tanácsokkal segíti. Maszatnak két kis barátja is van, Misi és Sári, akikkel közösen fedezi fel a világot.

Olvass tovább →

Szerethető leporelló – akciós áron

A Teknőc Benőt a férjem hozta egyszer a kisfiunknak, valamelyik nagyobb áruházban akadt rá akciós áron. Mindössze háromszáz forintba került a leporelló – igen, a 2010-es évek közepén. A könyvvásárlást általában rám bízza, de ebben az esetben úgy gondolta, ennyi pénzt megér ez a kis kötet – habár némi kockázatot vállalt, mert nem futotta át a boltban a szöveget.

A mesét Szabó Szilvia írta, a rajzokat Radvány Zsuzsa készítette, és az egészet az Alexandra adta ki. És kijelenthetem, megérte azt a háromszáz forintot! Kaptunk érte egy kedves, kétéveseknek teljesen megfelelő történetet aranyos főszereplővel. Szépen megfogalmazott, nyelvi hibáktól mentes szöveget, valamint bájos illusztrációkat. Mindketten – a fiam és én is – megszerettük ezt a leporellót.

A Teknőc Benő kedves olvasmányunkká vált
A Teknőc Benő kedves olvasmányunkká vált

Olvass tovább →

Egy régi kedvenc apa könyvespolcáról

Nem csak anya, apa könyvespolca is kincsesbánya lehet. Különösen akkor, ha mindannyiunk gyerekkori kedvencét, a kisvakondot is megtaláljuk rajta. 🙂

Zdenek Miler és Eduard Petiska Volt egyszer egy kisvakond című, 1981-es, pozsonyi kiadású kötete két – ma már jól ismert – történetet tartalmaz a kedves kis állatról. Az elsőből megtudhatjuk, hogyan szerzett a vakond nadrágot, a másodikban pedig szoríthatunk neki, hogy sikerüljön autót építeni.

Volt egyszer egy vakond
Volt egyszer egy vakond – 1981-ből

A kisvakonddal először rajzfilmen találkozott a fiam, mégpedig A vakond autója című történettel, amelyik nagyon hasonlít a könyvben lévő sztorihoz, de azért nem teljesen ugyanaz. Járművekért rajongó gyermekem szívébe villámgyorsan belopta magát a csehek mesesztárja, így nem volt kétségem, hogy ez a kötet sikert arat-e nála. Jött, látott, győzött – és heteken át folyamatosan olvastuk. Nemcsak az autós, hanem a nadrágos mesét is nagyon megszerette.

Olvass tovább →