Tóbiás, a kukásautó karácsonykor gördült be az életünkbe. Hetekig kedvenc volt, most már ugyan kicsit ritkábban veszi le a kisfiam a polcról, de jó ajándéknak bizonyult. Persze tutira mentem, hiszen ha egy mesekönyvnek jármű a főszereplője, az már fél siker. Különösen, ha egy kukásautóról van szó!

A kukásautó érkezése ugyanis egészen pici korától kezdve eseményszámba megy nálunk. Habár már négyéves, ha épp itthon van, még mindig meg kell nézni a szemétgyűjtő járművet és persze integetni a kukás bácsiknak. Arra a kérdésre, hogy mi lesz, ha nagy lesz, gyakran az a válasz: kukásautó-sofőr. Így aztán rajta volt a listámon Mechler Anna Tóbiás, a kukásautó című könyve, karácsonykor pedig a fa alatt találta a kisfiam.

Összesen tizenkét mesét tartalmaz a kötet, melyek meglehetősen eltérőek. Vannak pörgősebb, cselekményesebb történetek, és akadnak elmélkedőbb, elvontabb sztorik. A Lomtalanítás az Operaházban vagy az Éjszakai műszak a Várban például az utóbbi csoportba tartozik, nem is ezek lettek a kisfiam kedvencei. Az Almák potyognak az égből, a Morgána túl lassan halad, a Tóbiás és a szánkózó madarak azonban a gyakrabban kért mesék közé tartozik. A Tóbiás kincset talál című epizód számomra túl talányos, lezáratlan maradt, de a gyermekem egyelőre még nem firtatta az elvarratlannak tűnő részleteit, pedig gyakran szokott kérdezni felolvasás közben.

A figurák aranyosak, szerethetőek, Hajba László rajzai pedig nagyon bájosak. Valószínűleg mindenkinek más történet „jön be”, de éppen ez a jó a mesék sokféleségében. A kötet a Kerék mesék-sorozat részeként jelent meg, és a széria többi könyvének szereplői is fel-felbukkannak ebben a kiadványban. Kukásautó-kedvelő gyerekeknek kihagyhatatlan!