A végéhez közeledik az adventi időszak, holnap tárul fel az adventi naptár utolsó zsebe – ekkor ér véget az ünnepváró időszakunkat végigkísérő mese, melynek folytatásait minden reggel megkapta a kisfiam a kalendáriumban. Örömmel írhatom, hogy az utolsó pillanatban született ötletemnek sikere volt! Még a hajrára is érdeklődéssel várta a gyermekem az aznapi részt, és ügyesen követte a kisebb darabokra szeletelt történetet.

Ahogy ígértem, az ünnepre a blogon is olvashatóvá válik ez a mese – mivel meglehetősen hosszú lett, négy részletben. Ma jelenik meg az első.

Tény, hogy nem ez a legkiforrottabb írásom. 🙂 Estéről estére írtam a folytatásokat, s még mindig nincs teljesen kész, az utolsó epizódot még ezután fejezem be. Vagyis úgy kezdem el közzétenni, hogy még nem látom magam előtt a teljes szöveget. (Erre egyébként még nem volt példa.) Lehetne hosszan szerkesztgetni, formálgatni, de bevallom, erre most, szenteste előtt egy nappal nincs időm, viszont annak meg nem látom értelmét, hogy januárban kerüljön az olvasók elé. Karácsonyi történet lévén most aktuális. No és persze megígértem, hogy az ünnepre kikerül a blogra. Nem tökéletes, de talán nem is kell annak lennie. Olvassátok (fel) olyan szeretettel, mint ahogy én írtam. 🙂

Ezzel kívánok Nektek mesés, szép, meghitt karácsonyt!