Mesélni sokszor, sokféle helyzetben lehet, ha le szeretnénk kötni a gyermekünket, vagy egyszerűen csak beillesztenénk a mindennapjainkba ezt a hasznos időtöltést. Akár könyvből olvasunk, akár fejből mesélünk, számtalan alkalmat találhatunk a hétköznapjainkban arra, hogy utódunk szókincsét, fantáziáját neki való történetekkel fejlesszük. Ötletadónak íme néhány – nálunk bevált – szituáció…

• orvosi rendelőben várakozva,
• bilin ülve,
• útközben,
• törölközés során,
• lefekvés előtt (bármelyik napszakban),
• hajvágás alatt,
• körömvágás közben.

Lefekvés előtt vagy az orvosi rendelőben rendszerint felolvasok (utóbbi esetben viszek magammal könyvet, vagy esetleg a telefonomat használom); bilin (ezt az időszakot már magunk mögött hagytuk), útközben, törölközéskor, haj-, illetve körömvágáskor pedig fejből mondok mesét. Ezeket rendszerint rögtönzöm, de ha néha fáradtan nem jut eszembe semmi épkézláb, akkor előhúzok egy régebbi sztorit. Megoldás lehet az is, ha korábban olvasott mesét próbálunk emlékezetből felidézni, de vigyázzunk, mert ha csemeténk memóriája jobban működik, mint a miénk, akkor hamar reklamálhat, hogy nem is úgy van… 🙂

Ha felolvasnánk, de nincs nálunk könyv, akkor egy okostelefon is segítségünkre lehet. Az Olvass mesét! például jól használható mobilon is… 🙂