Mint két tojás: a dakszliikrek

Végtelenül kedves és mosolyra derítő könyvet vettünk kezünkbe nemrég: Bertalan és Barnabás történetét. A kötet címe is ez: Bertalan és Barnabás. Ha még hozzáteszem, hogy az író Janikovszky Éva, ráadásul Réber László készítette a rajzokat, akkor talán nem is kell többet írnom, ez a szerzőpáros olyan klasszikusnak számít ma már, hogy nem is igényel bővebb kommentárt: nevük garancia arra, hogy remek gyermekkönyvet olvashatunk.

Szellemes, vidám, könnyed, bájos történet és kötet

Így is történt, de azért szeretnék mégis kicsit többet írni erről az alkotásról, mert megérdemli. 🙂

A két címszereplő dakszlikutya, mégpedig ikrek. Olyannyira hasonlítanak, hogy képtelenség megkülönböztetni őket, gyakran gazdáiknak, az idős házaspárnak sem sikerül, ami bizony mindenkit zavarni kezd. Boldizsár bácsit és Borbála nénit, valamint a két kutyust is. Sajnos a megoldásnak szánt piros és kék szalag sem zárja rövidre a problémát, s a dakszliikrek bánatukban világgá indulnak… Szerencsére hamar honvágyuk támad, s a történet végére – egyszerű, mégis szellemes csavarral – megoldódik a gondjuk is.

Janikovszky Éva néhány mondattal olyan hatásosan – ugyanakkor szeretettel – festi meg a környezetet – s az illusztrációk remekül kiegészítik a szavait –, hogy tényleg a levendulaszagú kertben érezzük magunkat, és szinte magunk előtt látjuk Boldizsár bácsi és Borbála néni portáját. Az ikrek összetévesztése alapjáraton is komikus helyzetet tud teremteni, amit a könyv nyelvezete szelíd és nagyon kedves iróniával – de egyetlen pillanatig sem gúnnyal – fejel meg. Az eredmény (legalábbis nálunk): vidám történet és a mesét kuncogva hallgató gyerek. Meg egy mosolyogva felolvasó felnőtt. 🙂

A mese önálló kötetben kapott helyet, de nem túl hosszú, egy szuszra simán végigolvasható egy óvodás gyerekkel. A Móra Könyvkiadó gondozásában megjelent mű napjainkban is könnyen beszerezhető vagy elérhető a könyvtárakban. Érdemes megismertetni vele óvodás, kisiskolás gyermekünket. 🙂