Címke: kiskamasz

Régi hősök modern regényben

/ Üveges Szilvia

Mit mondhat egy huszonegyedik századi gyereknek a görög mitológia? Érdemes-e mesélni neki az Olümposzról, Zeuszról, Pallasz Athénéről és a többiekről? Érdekes lehet ez neki? Szerintem egyértelműen igen a válasz, csak nem mindegy, hogyan tesszük ezt. Csomagoljuk az ősi történeteket emészthető, modern formába, jó adag kalandba – ez nem lesz nehéz – meg némi humorba, és jó eséllyel felkeltjük és fenn is tartjuk a mai kiskamasz kíváncsiságát.

Tasnádi István pontosan ezt tette Helló, Héraklész! című regényében, melyben személyesen a nagy hős féltestvére, Iphiklész mutatja be fivére sztoriját, beleértve a tizenkét mitikus próbatételt. Már a nézőpont is izgalmas, hiszen nem csak az események láncolatát világítja meg ez a szemszög, hanem megtudjuk azt is, mit élt át mindeközben a különleges képességekkel nem rendelkező Iphiklész. Az elbeszélővel alighanem a legtöbb gyerek könnyedén azonosul, hiszen gyanítom, mindenki környezetében van egy nagyobb, ügyesebb, erősebb testvér, unokatestvér, osztálytárs, szomszéd… és még sorolhatnám.

A borító is jelzi, izgalmas könyvet tartunk a kezünkben

Iphiklész lendületesen mesél, villámgyorsan berántva minket az ókori történetbe, a képregényes illusztrációk – Felvidéki Miklós munkája – pedig szépen kiegészítik ezt, ugyanakkor cseppet sem lassítják a befogadást. Így az olvasónak az az érzése, hogy gyorsan halad, ami hamar sikerélménnyel ajándékozza meg a kevésbé gyakorlottakat is. Ebben további nagy segítség – a sok kép mellett – a szellős tördelés.

Olvass tovább →

Potyaszereplő a János vitézben

/ Üveges Szilvia

Mi történik, ha egy igazán jó matekos, de olvasni utáló tízévest arra kárhoztat a magyartanára, hogy olvassa végig délután az iskolai könyvtárban a János vitézt? Nos… addig írogat mindenféle számsorokat meg számtornyokat, hogy belepottyan a műbe, annak is az első soraiba. Aztán kimászik a patakból, és tökéletesen összegabalyítja a szálakat. 🙂

Szabó Borbála elengedte a fantáziáját, és elképzelte, hogyan reagálna egy huszonegyedik századi gyerek Petőfi Sándor elbeszélő költeményére, ha valóban testközelből élné meg az eseményeket. A főhős, Berti pedig nem csupán megéli, de alakítja is a történet menetét. Például rábeszéli a török és a magyar csapat vezérét, valamint a francia királyt, hogy a csatát telefonos játékon játsszák le (természetesen az ő készülékén). Aztán meggyőzi Jancsit, hogy vegye feleségül a francia királylányt. A többit nem is sorolom, olvassátok el, mekkora kalamajkát okoz még. Mindenesetre meglepő, hogy aprónak tűnő dolgok is mekkora lavinát indíthatnak el.

Mi köze az irodalomnak a matekhoz? A könyvből kiderül

A János vitéz-kód – merthogy erről a regényről van szó – egyszerre szórakoztató a gyerekeknek és a felnőtteknek. Nem feltétlenül ugyanazt találjuk viccesnek, de unatkozni garantáltan nem fogunk, bármelyik korosztályhoz is tartozzunk. A regény olvasása közben egyúttal a János vitézt is újraolvassuk. Persze nem az eredetit, hanem a potyaszereplővel megtoldott változatot. 🙂

Olvass tovább →

Ródliversenyen át színielőadásra

/ Üveges Szilvia

Elmaradtam a könyvajánlókkal, pedig sok szuper klasszikust olvastunk (közösen) az elmúlt hetekben, sőt hónapokban, és ezekről szeretnék írni egy-egy bejegyzést. Úgyhogy figyelem, a következő posztokban régi, de annál jobb könyvek következnek, amelyeket kiskamaszoknak ajánlok, akár önálló, akár közös, családi olvasásra. Az első alkotás pedig nem más, mint Mándy Iván Csutak színre lép című regénye.

A Csutak-sorozatot gyerekkoromban a könyvtárból kölcsönöztem ki, és akkoriban nagyon szerettem. Bár sok konkrétumra nem emlékszem, pár hónapja megleptem az első kötettel a fiamat, nemrég pedig felolvastam neki. Nagy sikert aratott, bár el kell ismernem, számomra is vontatottan, lassan indult a cselekmény, és a Pál utcai fiúk áthallás is zavart kicsit (a gyerekemet nem, mert Molnár Ferenc klasszikusát még nem ismeri). De mindketten kitartottunk, nem adtuk fel, és érdemes volt: egyszer csak beindultak az események.

A modern külső több mint fél évszázados klasszikust rejt

Előbb izgalmas ródliversenyt követhettünk végig, majd egy diákelőadás megszervezése következett, így két nagyobb egységre osztható a cselekmény. Ez önmagában talán nem hangzik túl mozgalmasnak egy háromszáz oldalas könyv esetében, de higgyétek el: nagyjából a harmincadik oldal után egyetlen percet sem unatkoztunk, ráadásul a Pál utcai fiúk utóhatás is teljesen eltűnt. Annyi minden történt, és olyan élők voltak a karakterek, hogy néha alig tudtuk (tudtam 🙂 ) letenni a kötetet. A felolvasást azonban nem könnyítette meg, hogy a regény nem tagolódik fejezetekre, csupán rövidebb-hosszabb epizódokra, mintha filmjelenetek lennének összefűzve.

Olvass tovább →