Mesélni sokszor, sokféle helyzetben lehet, ha le szeretnénk kötni a gyermekünket, vagy egyszerűen csak beillesztenénk a mindennapjainkba ezt a hasznos időtöltést. Akár könyvből olvasunk, akár fejből mesélünk, számtalan alkalmat találhatunk a hétköznapjainkban arra, hogy utódunk szókincsét, fantáziáját neki való történetekkel fejlesszük. Ötletadónak íme néhány – nálunk bevált – szituáció…
Az utóbbi időben egyre többször mesélek fejből, néha egy-egy régi történetet leporolva, de sokszor újat rögtönözve. A fiam most már nap mint nap kéri, hogy mondjak mesét.
Már egyéves kora előtt is meséltem neki fejből, de akkor még láthatóan nem a történet, hanem a folyamatos beszédem fogta meg inkább a figyelmét. Aztán jött egy időszak egy- és kétéves kora között, amikor a fejből mesélést kevésbé szerette. De ha eljátszottam bábokkal vagy játékfigurákkal, akkor mindjárt érdekessé vált a dolog! Így született például A döngő léptű kiselefánt és az egérke meséje vagy a Teki játszópajtást keres alapötlete.