Élt egyszer egy egészen apró, de nagyon kíváncsi kiscica. Egy hátsó udvaron cseperedett testvéreivel, s pici szőrgombolyagként botladozott ide-oda a füvön. Mindent megnézett, a hangyákat, a bokrokat, a madarakat, kergette a lepkéket, szagolgatta az illatos virágokat.
Egyik nap arra gondolt, hogy ideje megismerni a világot. Vajon mi lehet a kerítésen túl? A kiscica nem töprengett sokat, útnak eredt. Kibújt a deszkák között, és máris az utcán volt. Most merre menjen? Elindult toronyiránt, de nem figyelt a lába elé, és belepottyant az árokba.
– Aúúú! – jajdult fel a kiscica, mert megütötte magát.