Babber lovag és az elkóborolt cica

Babber lovag sétálni indult az édesanyjával. Ám alig két háznyira az otthonuktól nyöszörgést hallottak. A kétségbeesett hangocska az árok felől jött. Babber kíváncsian nézett oda, és egy egészen apró cicát vett észre. A macska ijedten nyávogva próbált kikapaszkodni a mélyből. Nagyon kicsi és gyámoltalan volt.

– Nézd, anya, egy cica! – mutatta Babber izgatottan.

– Igen – válaszolta anya mosolyogva.

– Ki tud jönni onnan? – kérdezte Babber lovag aggodalmaskodva.

– Szerintem megoldja, a macskák ügyesek – felelte anya, és abban a pillanatban a cica tényleg kimászott.

Ám hiába volt kint, láthatóan nem tudta, merre menjen. Zavartan téblábolt, elveszettnek tűnt.

– Most mi lesz vele? – pislogott Babber.

– Valószínűleg elkóborolt, és most nem talál haza – jegyezte meg anya. – Még nagyon aprócska, egyedül nem boldogul.

Olvass tovább →

Babber lovag az óvodában

Babber lovag izgatottan várta azt a napot, amikor elkezdhetett óvodába járni. Anya gyakran beszélt neki az oviról, néhányszor jártak is ott. Rengeteg játék volt a polcokon, sok-sok gyerek a szobákban, az óvó nénik pedig kedvesen fogadták.

Egyetlen dolog miatt nem örült annak, hogy már ovis nagyfiú lesz. El sem tudta képzelni, hogyan telnek majd a napok anya nélkül. Kinek fog szólni, ha pisilni kell? Ki törli meg az orrát? Ki segít felöltözni? Ki ad neki tízórait? Ki játszik vele?

Az első napon azonban boldog várakozással lépte át az óvoda kapuját Babber lovag, és jól érezte ott magát. Anya még csak kis időre ment el, de Babber olyan sok újdonságot látott, hogy szinte észre sem vette a hiányát. Másnap még mindig érdekesnek találta az óvodát, de délben azért már nagyon várta anyát. A következő reggel nehezen búcsúzott el, nem szívesen vette tudomásul, hogy egyedül kell ott maradnia. A negyedik napon sírva kapaszkodott anya nyakába, és bizony kellett egy kis idő, míg megnyugodott.

De nem lett jókedve később sem. Szomorúan nézegette a játékokat és a többi gyereket. Idegennek érezte őket is, az óvó néniket is. Bárcsak itt lenne anya! – gondolta Babber, és könnyek szöktek a szemébe.

– Mit látok, csak nem pityeregsz? – szólt rá egy ismerős hang.

Olvass tovább →

Babber lovag unatkozik

Egy csúnya, esős napon Babber lovag kedvetlenül ténfergett a lakásban. Apa reggel elment dolgozni. Anyának pedig sok dolga volt aznap; mosott, teregetett, ebédet főzött, fürdőszobát takarított. Babber lovag eleinte segített neki, de aztán hamar megunta.

– Játsszunk inkább! – kérte anyát.

– Ne haragudj, de előbb be kell fejeznem a munkát. Ha mindennel készen leszek, játszom veled – ígérte meg az anyukája. – Addig foglald el magad! Tudsz te egyedül is játszani.

Ez igaz is volt, legtöbbször elszórakoztatta magát Babber. Felpattant a hintalóra, megküzdött a képzeletbeli sárkánnyal, vagy képeskönyveket nézegetett, esetleg a kisautóit tologatta. Most azonban semmihez nem volt kedve. Bármibe fogott, pillanatok alatt megunta. Így járt a rajzolgatással, a kirakóval, még a lovagosdi sem kötötte le sokáig.

Olvass tovább →

Babber lovag és a hajmosás

Babber lovag nem szeretett hajat mosni. Pontosabban nem szerette, amikor a szülei a haját mosták. Sőt kimondottan utálta. Minden alkalommal ordított, ahogy a torkán kifért. Hiába próbált az anyukája és az apukája a lelkére beszélni, hogy nem fáj ez, meg a felnőttek is megmossák a sajátjukat, a szép szó nem ért semmit. Babber ugyanúgy sírt és kiabált legközelebb is.

Egyik nap különösen rossz hangulatban volt, és – ha ez egyáltalán lehetséges – még a szokásosnál is nagyobb cirkuszt rendezett. De apa akkor is megmosta a haját. Babber lovag nehezen nyugodott meg utána, még akkor is hüppögött kicsit, amikor nem sokkal később ágyba bújt. Megkapta a jóéjt-puszikat, majd bezáródott az ajtó.

Olvass tovább →

Babber lovag oltást kap

Babber lovaghoz egyik nap így szólt az anyukája:

– Holnap reggel elmegyünk a doktor nénihez, aki oltást ad majd neked: egy injekciós tűvel megszúr.

– Miért? – kérdezte ijedt arccal Babber.

– Hogy ne betegedj meg – válaszolta anya.

– Fájni fog? – aggodalmaskodott Babber lovag.

– Csak kicsit. Inkább kellemetlen lesz, mint fájdalmas. De a lovagoknak meg se kottyan az ilyesmi – felelte az anyukája mosolyogva.

Babber azért szorongva gondolt a másnapra, bár nagyon igyekezett bátor maradni. Hiszen ha a lovagok fittyet hánynak az ilyen csekélységekre, akkor nevéhez hűen neki is így kell tennie!

Olvass tovább →

Babber lovag a szélviharban

Egyik nap nagy szél kerekedett. Szerencsére Babber lovag délelőtt tett egy sétát az anyukájával a környéken. Akkor még nem fújt annyira, épp csak kissé kellemetlen volt. Délután már nem tudtak kimenni, hatalmas szélvihar támadt. Hajlítgatta a fákat, zörgette a száraz faleveleket, rázta a redőnyt az ablakon. Babber lovag riadtan hallgatta a furcsa zajokat, az esti lefekvés előtt pedig még a szokásosnál is jobban bújt anya ölébe.

– Nem kell félni, ez csak a szél – nyugtatta az anyukája. – Nem bánt, csupán nagy zajt csap. Délelőtt találkoztunk is vele kint, csak akkor még nem volt ennyire elemében. Akkor sem ijedtél meg tőle.

Babber lovag visszaemlékezett a sétára. Valóban, érezte a szelet, amely időnként körültáncolta őket. De semmi rossz nem történt, csak összekócolta anya haját. Most mégis rémisztőnek tűntek számára a kintről behallatszó hangok.

Olvass tovább →

Babber lovag és a darus teherautó

Egy szép tavaszi napon Babber lovag sétálni indult az anyukájával. Útközben láttak hangyákat, egymásba kapaszkodó bogarakat, rügyekkel teli bokrokat, nemsokára zöldbe boruló fűzfát, rendőrautót, szirénázva siető mentőt, utánfutós kocsit, kamiont, felszálló repülőgépet; egyszóval sok érdekeset.

Már hazafelé tartottak, amikor egy üzlet előtt jókora teherautót pillantottak meg. A jármű végén daru magasodott, sötét pólót viselő férfi kezelte a gépet. Hatalmas raklapokat pakoltak le a teherautóról a bolt udvarára. Babber lovag megállt, és elmélyülten szemlélni kezdte a műveletet. A daru felemelte a nehéz csomagokat, majd szép óvatosan a földre helyezte azokat. A szerkezet kezelője hamarosan észrevette Babbert meg anyukáját, és barátságosan odaintegetett nekik.

Olvass tovább →

Babber lovag nem akar mosakodni

Babber lovag nem szeretett mosakodni. Minden reggel csak hosszú könyörgés után engedte meg az anyukájának, hogy megmosdassa. De még akkor is hangos tiltakozással fejezte ki, mennyire nem tetszik neki ez az egész művelet. Nem érdekelték a csipák, sem a reggeli ital maradványai a szája körül és az állán. Nem értette, hogyha őt ezek a dolgok nem zavarják, anya miért ragaszkodik mégis a mosakodáshoz. Ráadásul nem csak reggel, hanem a nap folyamán még sokszor. Étkezések előtt és után például kezet kellett mosni, sőt evés után még szájat is. Mosakodni kellett a kinti játék után is, hiába mondta Babber, hogy alig kente össze magát, és felesleges az egész macera.

Egyik reggel Babber lovag úgy döntött, véget vet a napi többszöri cirkusznak: egyáltalán nem mosdik többé. Elhatározását közölte is az anyukájával, aki – mi tagadás – nem fogadta lelkesen az ötletet. Babber lovag azonban nem tágított, így végül anya kelletlenül rábólintott.

Olvass tovább →

Babber lovag és a szalmabála-figurák

Babber lovag a szüleivel együtt a nagymamájánál és a nagypapájánál töltött néhány napot vidéken. A falu szélén két hatalmas szalmabála-figura köszöntötte az érkezőket: az egyik fiú-, a másik lányruhát viselt. Babber lovagnak nagyon tetszettek a bábuk, és minden nap el kellett sétálni vele a faluszélre, hogy megnézhesse a két barátságos, tömzsi alakot.

– Hogy hívják őket? – kérdezte a nagymamáját.

– Nincs nevük – felelte a nagymamája.

– Adjunk nekik! – javasolta lelkesen Babber lovag. – A fiú legyen Tóbiás, a lány pedig Izabella!

– Miért pont ezeket a neveket választottad? – csodálkozott Babber nagypapája.

– Éppen ezek jutottak eszembe – vágta rá Babber lovag.

Aznap éjszaka nagy zivatar kerekedett; dörgött, villámlott, eső verte az ablakot, szél hajlítgatta a fákat. Olvass tovább →

Babber lovaggá válik

Babber – mint oly sok kisfiú – nagyon szerette a lovagos történeteket. A nagypapája sokszor mesélt neki csillogó kardot viselő vitézekről, akik paripájukon vágtázva bátran megvívnak a sárkányokkal, és védelmezik a gyengébbeket. Babber áhítattal hallgatta a meséket. Ha felnő, bizony ő is lovag lesz!

Miután beköszöntött a tél, Babber – ahogyan a többi kisgyerek is – nagyon várta a karácsonyt.

Olvass tovább →