Hogyan olvasok fel mostanában?

Én ülve, ölemben az aktuális könyvvel, a fiam pedig mellettem hallgatja – heverészve. 🙂 Érdekes látni ezt a fajta evolúciót: míg totyogóként a lapozgatás volt a kedvence (akkor persze még az ölemben tanyázott, ma már túl nehéz hozzá), később pedig a képek kötötték le a figyelmét, majd az illusztrációk mellett a történet is egyre nagyobb szerepet játszott, addig mára egyértelműen a szöveg vette át az uralmat.

Fekszik mellettem a kanapén vagy az ágyon (attól függően, hol foglalunk éppen helyet), nem nézi a könyvet, csak hallgatja a felolvasást, és a sztori láthatóan a belső mozijában játszódik le. Már nem igényli ehhez a képeket, az ő fantáziájában jelenik meg minden. A végén persze felül, és ránéz a képekre, talán kíváncsiságból, de ha csak szöveg van egy könyvben, ma már – nyolcévesen, az első osztályt befejezve – az sem gond neki.

Olvass tovább →

Kalandos hajózás a Föld körül

Itt a nyár, az utazások időszaka, de sokan csak álmodhatnak a világjárásról, különösen az utóbbi másfél évben. Persze nem csupán a világjárvány, az anyagi helyzet is nagyban meghatározza, ki milyen távlatokban gondolkodhat, ha útra kelne…

Éppen ezért klassz legalább olvasni nagy utazásokról, főleg, ha sokkal kalandosabbak, mint egy szokványos nyaralás. Olyan izgalmakat megélni, mint Fa Nándornak, amikor egyedül megkerülte a Földet vitorlásával, keveseknek adatik meg. De mivel szerencsére írt róla a könyvet, kicsit mi is a részeseivé válhatunk!

A vidám borító izgalmas utazás történetét rejti

Fa Nándor Kalandjaim a Föld körül című kötetét a közelmúltban olvastuk, és el kell ismernem, mindketten nagyon élveztük: a gyerkőc meg én is. Egyszerre bújik meg benne egy izgalmas ifjúsági regény és egy ismeretterjesztő könyv. Rengeteget tanultunk belőle, én is. Például azt, hogy a Copacabanán, a világ leghíresebb strandján nem érdemes esti sétát tervezni (nem mintha az a „veszély” fenyegetne, hogy belátható időn belül eljutok oda). Vagy azt, hogy a koala meglepően nehéz állat. Vagy azt, hogy Tristan da Cunha szigetén tanácsos a lábunk elé nézni, mert könnyen tehénlepénybe léphetünk. S hogy hol van Tristan da Cunha? A könyvből az is kiderül. Szóval egy komplett földrajzórával is számolhatunk. 🙂

Olvass tovább →

Miért van böngésző az iskolás polcán?

Mit keresnek a három év alatti kicsiknek szóló könyvek, böngészők egy elsős – immár a nyolcadik életévét töltő – gyerek könyvespolcán?

Nos, nem (csak) azért, mert sajnálom elajándékozni/eladni őket. Nem is azért, hogy ne legyen üres a polc a szobájában – éppen ellenkező a helyzet, tele vannak a polcok; ha új játékot vagy könyvet kap, mindig rendezkedni kell kicsit, hogy minden elférjen. S nem is az unokámnak szeretném eltenni őket. 🙂

Elárulom a megoldást: azért táboroznak még ezek a könyvek a fiam polcán, mert remekül lehet a segítségükkel gyakorolni az olvasást. Hiszen kevés szöveget tartalmaznak, és azok általában nagy betűvel vannak szedve. A mondatok egyszerűek, nélkülözik a nehezen érthető, bonyolult szavakat és szerkezeteket. Vagyis nem csupán egy három év alatti kisgyermeknek ideálisak, hanem egy kezdő, az önálló olvasás világába most érkező kisiskolásnak is remek gyakorlóterepet kínálnak.

Ezek az egyszerű szövegű könyvek remek terepei a gyakorlásnak

Olvass tovább →

Pihe-puha könyvet a babának

Mi az: puha, zörög és lapozgatni lehet? Természetesen a babakönyvről van szó. Habár valódi, hagyományos könyvet általában nem szokás csecsemő kezébe adni (nem véletlenül), azért van arra mód, hogy már az első hónapokban lehetővé tegyük a kicsi számára a könyvekkel való barátkozást. A pihe-puha babakönyvek remek ajándékok és játékok lehetnek az első életévben. Jellemzően színesek, különféle anyagokból készülnek, hogy minél izgalmasabb legyen a tapintásuk, és rendszerint zörejeket is lehet velük kelteni – maguknak az anyagoknak vagy a bennük elrejtett, apró eszközöknek köszönhetően. Lehet gyűrögetni, csócsálni, forgatni, rázni, zajt kelteni vele, és persze lehet lapozgatni is őket. Ügyesebb kezű szülők, nagyszülők akár maguk is készíthetnek ilyet, de bababoltokban vásárolhatunk is.

A fiam állatos babakönyvei – már rég használaton kívül

Szöveg természetesen még nincs benne, de akár mi magunk is kerekíthetünk a képek köré mesét. A legkisebbeknek ugyanakkor az is elég lehet, ha utánozzuk a képen látható tárgy vagy élőlény (például járművek vagy állatok) hangját. A sztori még nem különösebben érdekli őket. 🙂

A kötet  többféle textilből készült, így tapintásra is érdekes

A textil babakönyv utáni a következő lépcsőfok nálunk a vastag kartonból készült kis fűzött könyvecske volt, amely használtan került hozzánk (ezért kicsit megviseltebb az állapota).

Ez a kötetecske kicsit megviseltebb, használtan került hozzánk – de így is  szerettük

Szöveg még ebben sem található, de minden oldalon egy-egy állat mosolygott ránk, így a közös nézegetéskor elmondtam az adott állat nevét, vagy megpróbáltam utánozni a hangját.

Remek alkalmat kínál a könyvekkel és az állatokkal való ismerkedésre is

Olvass tovább →

A viking múltba utaztunk

Mennyit tudsz a vikingekről? Én azt hittem magamról, hogy valamennyit. Aztán rájöttem, hogy szinte semmit. Mindezt egy gyerekeknek készült könyvnek köszönhetően.

De kanyarodjunk vissza a történet elejére! Ősszel olvastuk a gyerekemmel Varró Dániel A szomjas troll című könyvét, amelyben a viking világ és mitológia főszerepet kapott. Magam igyekeztem elmagyarázni a gyerekemnek olvasás közben, mi az a Valhalla, meg egyáltalán kik voltak azok a vikingek. Aztán egyik nap észrevettem egy Facebook cserebere-csoportban a barátnőm posztját, amelyben fiai már nem használt gyerekkönyvei közül kettőt cserére kínált fel. Az egyik kötet a 100 állomás – 100 kaland sorozat Vikingek című kötete volt. (A másik az Indián népmesék.) Mivel első körben nem keltek el a könyvek, szóltam a barátnőmnek, hogy minket érdekelnének. Másnap el is hoztuk őket tőlük, ezúton is még egyszer köszönjük. 🙂

Izgalmas, kevésbé ismert világba nyerhettünk betekintést

Szóval ha már így alakult, belevetettük magunkat a viking világgal való ismerkedésbe. A sorozatnak több témakörben jelentek meg kötetei, mi még egyikkel sem találkoztunk, a Vikingek volt az első.

Olvass tovább →

Amikor nevetésbe fulladt a versolvasás…

A klasszikussá nemesedő könyvek is lehetnek lebilincselőek, sőt nem véletlenül válik egy-egy alkotás ikonikussá. Ezt magam is újra megtapasztaltam, amikor az utóbbi hetekben elolvastuk Lázár Ervin Négyszögletű kerek erdő című kötetét. Kétszer is. Először augusztusban (nyáron kapta ezt a művet a gyermekem), majd szeptember végén másodszor, a fiam kérésére.

Mivel a kiadó – a Móra – kilencéves kortól ajánlja ezt a könyvet, picit gondolkodtam azon, megkapja-e már, de mivel az utolsó időszakban az óvodában is találkozott vele, és láthatóan tetszett neki, úgy döntöttem, megpróbálkozunk vele. Ha nem érti, ha még túl nehéz neki, ha nem tetszik, legfeljebb nem olvassuk végig, félretesszük későbbre.

Csodálatos, különleges lények a kötet főszereplői

Végül erre nem volt szükség. Az első betűtől az utolsóig feszült figyelemmel és nagy érdeklődéssel hallgatta. Kedvence a versírós történet lett, amelyen hangosan kacagott – bevallom, ezt a mesét én sem bírtam nevetés nélkül felolvasni, egyszerűen elröhögtem magam a szövegen, ami nem sokszor fordult elő még. Pedig emlékeztem erre a történetre és a sok zagyva költeményre gyerekkoromból. (Másodszor azért már kellő komolyságot tudtam magamra erőltetni.)

Olvass tovább →

Üvegajtó mögött a mesekönyvek?

Átfestettük és átrendeztük nyáron a gyerekszobát, hiszen a kisfiunk már hétéves, s úgy gondoltuk, a kétéves korában kialakított design és elrendezés már nem megfelelő számára. A bútorok egy részét is újra cseréltük, hiszen a korábbiak között voltak már húszéves darabok is, amelyeket mostanra némiképp megviselt az idő, a használat és a sok költözködés.

Új helyre kerültek a mesekönyvek is: az Ikea Billy elnevezésű könyvespolcát választottuk, annak is az alacsonyabb változatát. A háromból jelenleg két teljes polcot foglalnak el a kötetek, legfelül jelenleg – néhány apróság mellett – két Lego-ház tanyázik. (A Billy-polcok a lakás más részén már évek óta beváltak a házi könyvtár tárolására.)

Sokat gondolkodtunk azon, tegyünk-e ajtót a gyerek könyvespolcára. Ha ajtó mögé zárnánk a tárgyakat, kevésbé porosodnának, megkönnyítené a takarítást, és a szoba is rendezettebbnek hatna. Ugyanakkor az is eszembe jutott ellenérvként, ha nincs a holmija a gyerek szeme előtt, kicsit olyan, mintha nem is lenne. Bár az esti olvasást nem felejtjük el, azért tény, hogy amit nem látunk, azt kevésbé jut eszünkbe használni… Nem véletlen, hogy az általam sokra tartott Montessori-pedagógia is a játékok nyitott polcon való tárolását preferálja.

A könyvek átválogatása még az elvégzendő feladatok listáján van 🙂

Végül a praktikum nevében a könnyebb takaríthatóság – vagyis a zárt megoldás – győzött. A színben illő, fehér színű ajtó azonban nem tetszett nekünk, így maradt az üvegajtó mint lehetőség. A rendezettséget mint előnyt ezzel elveszítettük, hiszen az üvegen át minden látszik, ellenben magam is tapasztaltam a lakás más részén, hogy az üvegajtó mögött kevésbé porosodnak a könyvek vagy bármi más… De tegyünk-e egy hétéves gyerek szobájába üvegajtós polcot?

Olvass tovább →

6+1 alkotó könyves ötlet

Barkácsolni, kézműveskedni jó, és akár a könyvekhez kapcsolódóan is lehet. Mondom ezt én, a született kétbalkezes – de még én is megpróbálkoztam vele az esztendők folyamán, és sikerrel! S persze alkottam már a fiammal is olyan dolgokat, amelyeknek köze van a könyvhöz, sőt akár használható is olvasás során (után, előtt). Bár finoman szólva sem vagyok e téma szakértője, de néhány ötletet összegyűjtöttem, és ezekből mi magunk is megvalósítottunk többet. Az alkotás ugyanakkor jó apropója lehet a könyvekkel való kapcsolat szorosabbra fűzésének, a könyvekről szóló beszélgetéseknek is.

Magam fabrikálta mesekönyv, a fiam nagyon örült neki

Nézzük tehát, milyen – könyvhöz kötődő – kézműves alkotások születhetnek!

Olvass tovább →

Online kicsit nehezebb

Könyvespolc

Sok mindent egyszerűbb, könnyebb manapság már az interneten intézni, a könyvvásárlás azonban számomra nem feltétlenül ez a kategória. Persze nem maga a vásárlás jelent nehézséget, hanem az a folyamat, amíg egy kötet a virtuális kosárba kerül: a kiválasztás okoz nagyobb fejtörést. Hiszen a boltban – ha nem rohanok, de sietősen nem is érdemes könyvet venni – bele tudok lapozni, bele tudok olvasni, képet tudok alkotni a szöveg minőségéről, látom az illusztrációk stílusát, vagyis sokkal több információ birtokában hozhatom meg a döntésemet, melyik kötetért adjak pénzt. Online sokszor nincs lehetőség ilyen alaposan tájékozódni. Ennek ellenére előfordul, hogy interneten rendelek olvasnivalót, néha magamnak is, de főleg a gyermekemnek. S mivel most a könyvesboltok zárva vannak a járvány miatt, marad az online vásárlás (hacsak nem a hipermarketek soványabb kínálatában talál az ember megfelelőnek tűnő olvasmányt).

Hogyan választok virtuális vásárláskor könyvet?

Olvass tovább →

Kisiskolásoknak is ajánlok könyvet

Hihetetlen gyorsan közeledik az iskoláskor a gyermekem számára: tavasszal már hétéves lesz, nyáron elbúcsúzik az óvodától, szeptemberben pedig megkezdi a sulit. Óriási közhely, de tényleg igaz, hogy rohan az idő… Nekem úgy tűnik, mintha tegnap még a lapozgatókat forgattuk volna, most meg már meseregényeket olvasunk. Persze közben eltelt néhány esztendő, szinte észrevétlenül, pillanatok alatt…

Mivel egyre több olyan könyvet olvasunk, amelyek akár kisiskolásoknak is bátran ajánlhatóak – akár szülői fel-, akár önálló olvasásra –, ezért új kategóriát hoztam létre a blogon. Nem meglepő módon a Könyvajánló kisiskolásoknak  elnevezést kapta. 🙂 A Felnőttszemmel rovat alatt található meg, a menüből is megnyitható. Az első írás a Ki szereti a palacsintát? című, s elárulom, hamarosan újabb bejegyzések várhatóak.

Olvass tovább →