Ki a legrosszabb gyerek?

Kavics (rendes nevén Kiskő Ambrus) átlagos nyolcéves gyerek, aki szeretne barátokat szerezni új otthonában, a lakótelepen, ahová a hegyről költözött le mindig elfoglalt szüleivel. Kavicsra gyakran egyik szomszédjuk, Nénike vigyáz, aki szerint a kisfiú a világ legrosszabb gyereke. Pedig Kavics tele van jó szándékkal, csak valahogy mindig rosszul sülnek el a dolgok…

A Kavicsról szóló meseregény, Nagy Katalin alkotása egy generáció kedvence volt a hetvenes-nyolcvanas években, film is készült belőle. Ez utóbbit láttam, valamelyest emlékszem is rá, a könyvet viszont most olvastam először, miután édesanyám már többször felolvasta a fiamnak, és minden alkalommal nagy sikert aratott, a kedvencei közé tartozik. Így elkértem én is, mert kíváncsi voltam rá. Nem okozott csalódást nekem sem. A kötet szórakoztató, humoros, mégis olykor elgondolkodtató, s természetesen teljes mértékben retró. Nekem nosztalgia, a fiataloknak korkép szüleik gyerekkoráról. Jómagam is rácsodálkoztam, mennyivel szabadabbak voltak a gyerekek harminc-negyven évvel ezelőtt, pedig én még benne éltem…

A borító egyszerre vidám és modern, remek kedvcsináló

Nagy Katalin kiválóan belelát Kavics – és a korosztálya – lelkébe. A gyerekeket pedig ma is foglalkoztatja a barátság és a beilleszkedés témaköre, és ma is vágynak szüleik figyelmére, a velük töltött minőségi időre. Imádtam Kavics logikáját és ötleteit, mert saját egykori gondolkodásmódomat juttatta eszembe. A fiam is megkedvelte a főhőst és társait, ő maga kérte többször felolvasni ezt a könyvet. Tegyük hozzá, kimondottan szereti a retró ifjúsági regényeket.

Olvass tovább →

Szívesen változnál diákként tanárrá?

A fiam szereti a retrót, ezt most már bátran kijelenthetem. Újabb régi, nyolcvanas évekbeli könyv nyerte el ugyanis a tetszését a Szeleburdi család és több más után. Rónaszegi Miklós Botrány a suliban című kötetét a férjem és testvére régi könyvei között találtam, és – néhány más alkotással együtt – elkértem anyósomtól. Először tavaly év végén olvastam fel a gyermekemnek, most pedig újra kérte. Számomra is ismeretlen volt korábban ez az könyv, és a belső lapokon olvasva, hogy ez fantasztikus történet, bevallom, kíváncsi lettem.

Vidám, ugyanakkor kissé retró hangulatú könyvecske

A sztori szerint Misi, a közepes tanuló alsós fiú kap a nagybátyjától egy mindent tudó, távol-keleti karórát. A különleges szerkezet fel van szerelve számológéppel, rádióval, sőt tévével is, csodájára jár az egész iskola – ne felejtsük el, ez még az okostelefonok előtti időben, a nyolcvanas években íródott. (Erre emlékezteti is az idősebbeket a tény, hogy délelőtt iskolatévét ad a televízió.) Egyetlen szabály van, amire nagybátyja felhívja Misi figyelmét: nem szabad egyszerre két gombot megnyomnia. A fiú persze pontosan ezt teszi véletlenül matekórán. Addig nem tudtuk, miért tilos ez, ám ekkor kiderül: Misi testet cserél a rettegett tanárral, Epehólyaggal. Aztán az óra elkeveredik, számtalan tanár és diák egymás bőrébe kerül. A végén teljes a felfordulás, már senki nem tudja, ki kicsoda…

Olvass tovább →

Faragóéknál még mindig zajlik az élet

Zűrzavaros, hangos csapatnál vendégeskedtünk az ünnepek alatt, és nagyon élveztük: a Mikulás hozta ajándékba a fiamnak a Szeleburdi család történetét, s az év végén ezt a kötetet – Bálint Ágnes alkotását – olvastam fel a gyermekemnek esténként.

Én magam is kíváncsian vártam a nyomtatott verziót, hiszen csak a nyolcvanas évek elején (egészen pontosan 1981-ben) forgatott filmet ismertem, a könyvet még nem olvastam. A filmből például kimaradt a rendszeres feljelentgetés és az ellenszenves Belvíziék költözésének valódi oka is. A nyúlbőr és a Radóval közös nyaralásért véghezvitt tanév végi tanulási maraton szintén. Így a kötet számomra is tudott újat mondani, egyetlen percig sem unatkoztam. De ami még fontosabb, a fiam sem. Remekül szórakozott a kalandokon, nevetett a poénokon, szóval hiába régi ez a könyv, és erősen retró a benne megjelenített világ, mégis teljes mértékben lekötötte a huszonegyedik századi gyereket.

Több mint fél évszázad után is lebilincseli az ifjú olvasókat

Olvass tovább →

Hatkezes meseregény a legkisebb fiúról

A legkisebb fiú/királyfi elindult szerencsét próbálni, és legyőzve a nagyobb/idősebb/erősebb ellenfeleket elnyerte a királylány kezét és a fele királyságot… vagy az egészet. Ismerős?

És mi a helyzet a legalacsonyabb fiúval az osztályban? Aki csak tartalék lehet a kosárlabdacsapatban? S akit – nem véletlenül – Centinek hívnak társai? (A valódi neve egyébként Tamás.) Csak nem indulhat világgá, már királylányok sincsenek, csupán magas és fölényes iskolatársak, a mindig zsörtölődő nagymama, aki lényegében neveli őt, egy különleges bolt és egy rég elveszett hajókapitány, akit viszont ideje lenne megtalálni és hazahozni…

A retró hangulatú könyv egy esztendő történetét öleli fel

A Centi és a Csicseri bolt című meseregény három kiváló szerző együttműködésében született meg. Marék Veronika, Tarbay Ede és Urbán Gyula jegyzik az egyes fejezeteket, s kalauzolnak el minket egy időben talán nem annyira távoli, de valójában már letűnt korszakba, ahol a főszereplő kisfiú 16 forinttal indult el káposztát vásárolni… Saját gyerekkorom légköre, emlékfoszlányai derengenek fel e könyvet olvasva, s bár a történet valójában picit idősebb nálam – a hetvenes években ötlötték ki –, remek betekintést engednek a mai gyerekeknek szüleik gyermekkorába. Amikor az északi szomszédunk még Csehszlovákia volt, amikor harmadikosként még elküldtek minket káposztát venni, az alsós gyerekek önállóan közlekedtek a nagyváros utcáin, és nem volt mindenki mindig mindenhol elérhető és ellenőrizhető. Igazi békebeli meseregény, amely időnként váratlan fordulataival és kedves szereplőivel hamar megszeretteti magát.

Olvass tovább →

A csodálatos telefonkagyló

A csodálatos telefonkagyló akár egy mese címe is lehetne, de ez most egy könyvajánló poszt, hiszen a varázserejű telefonkagylóról már írtak mesét, sőt könyvet is. Milos Macourek Matyi és Sári az iskolában című kötetében a két címszereplő segített megtalálni egy idős úrnak a szemüvegét, aki hálája jeléül nekik ajándékozott – egy telefonkagylót. A két iskolás gyerek első pillanatban természetesen nem értette, mihez kezdhetne az eszközzel, ám hamarosan kiderült, fantasztikus szerkezet került a birtokukba, amely a legelképesztőbb kívánságaikat is teljesíti…

Te mit kívánnál, ha kapnál egy ilyen csodálatos masinát? Biztosan nem azt, hogy a szomszéd kutyából emberfiút csináljon, hogy aztán elkísérhessen benneteket az iskolai kirándulásra, mint ahogy azt sem, hogy ellátogathass a jégkorszakba megtudni, sütötték vagy főzték-e a mamutot. Matyi és Sári azonban többek között ezekre az ötletekre használta a telefonkagylót.

Már a borító is vidám hangulatot ígér – a könyv pedig be is váltja várakozásunkat

Az elbeszélő pontosan úgy mesél nekünk, ahogyan azt egy élénk fantáziával rendelkező gyerek tenné az ő észjárásával. S nem csak a tartalom, hanem a szöveg stílusa is pontosan ezt tükrözi, a hosszú, egyetlen lendülettel letolt, sokszorosan összetett mondatok, amelyek rendszerint az és kötőszóval kezdődnek – mintha egy lelkesen hadaró gyereket hallgatnánk.

Olvass tovább →

Maci Laci – ezúttal nyomtatásban

Maci Laci gyerekkorom egyik kedvelt mesefigurája volt, s az elmúlt hetekben a fiamat is megismertettem a minden hájjal megkent, falánk medve történetével. Igaz, nem rajzfilmet néztünk – apropó, lehet most valahol látni Maci Laciék kalandjait? –, hanem egy régi mesekönyvet vettem le a polcról.

A jó minőségű, szép kivitelű és korához képest egészen jó állapotban lévő kötetet én kaptam még sok évvel ezelőtt, valószínűleg kisiskolásként, és már hónapokkal ezelőtt elhatároztam, hogy felolvasom a fiamnak. Néhány hete, amikor befejeztünk egy másik könyvet, elérkezett a pillanat. A gyerek érdeklődését felkeltette az ismeretlen kötet és történet, na meg persze a borítón szereplő medvék.

A gyönyörű illusztrációk is elbűvölik az ifjú olvasót

Miután az első fejezetekben az író bemutatta nekünk Maci Lacit, s megtudtuk róla, hogy kedvenc foglalatossága a parkba látogató turisták elemózsiájának megszerzése, ennek érdekében pedig bármilyen ravaszságra képes, meglódultak az események. Hamarosan egy kalandos történet közepén találtuk magunkat, amelyben Cindy, a kedves, bájos macilány rabságba kerül és cirkuszi attrakció lesz, Maci Laci pedig hűséges barátjával, Bubuval együtt a kiszabadítására indul. Talán nem árulok el nagy meglepetést: sikerül nekik a mentőakció, de több váratlan fordulat és vicces helyzet nehezítette meg a dolgukat. Utóbbiakat vidám kuncogás kísérte a gyermekem részéről, aki egyszerre izgult és mulatott a meseregényen.

Olvass tovább →

Retró iskola medveboccsal

Vackor gyerekkori kedvencem volt, óvodai kalandjait diafilmen számtalanszor megnéztem, hallgattam. A diafilm még megvan, de sajnos a sok használat miatt már elég rossz állapotban. Viszont férjem és sógornőm mesekönyvei közül előkerült a Vackor az első bében, aminek nagyon megörültem, és bár természetesen már olvastuk korábban a fiammal, most, az iskolára készülve kihagyhatatlannak bizonyult, újra elővettem.

A fiam is szereti Vackort, hiszen ki ne szeretne egy aranyos medvebocsot? Nála azért nem akkora favorit Kormos István verses meséje, mint egykor nálam… Viszont így is szívesen és örömmel hallgatta végig Vackor iskolai történeteit.

A mi kötetünk 1981-es kiadás, Reich Károly jól ismert rajzaival

A mesebeli környezet és iskola már nagyon retró – még nekem is –, de ezzel együtt is érdekes lehet annak, aki még nem jár iskolába, de már kíváncsian várja. Az ismétlődő fordulatokat, amelyek ebben a versben megírt mesében sűrűn előfordulnak, még a hétéves gyerekem is kedveli, és a könyv befejezése óta néha ötletszerűen idézi, hogy: „Hóha hó, fára mászni vóna jó!”

Olvass tovább →

Ki szereti a palacsintát?

Azt mondják, a jó cím már fél siker, és ebben van valami… A palacsintás király már a címével is felkelti a gyerekek érdeklődését, hiszen melyik gyerkőc ne szeretné a palacsintát? Egy palacsintás király csak érdekes lehet.  🙂

A palacsintás királyt, Fésűs Éva meseregényét tavaly olvastuk először, és azóta másodszor is. (Igen, ezzel is megcsúsztam, most írok róla, de jobb későn, mint soha.) Mindketten szerettük, a fiam is meg én is. 🙂 A tizenkét fejezetből álló kötetben klasszikus mesei, sőt népmesei elemek kereteznek egy, a modern korban is helytálló történetet. Dínom-Dánom ország királya, Tóbiás, miután elveszítette feleségét, evésbe fojtja bánatát – kedvence a palacsinta. Főszakácsa, Derelye azonban teljesen saját befolyása alá vonja a finom falatokra vágyó uralkodót. Rokonait fontos tisztségekbe juttatja, s pereputtyával együtt meg is lopják a királyt. Éliás királyfi és az udvari bolond összefognak, hogy megszabaduljanak a főszakácstól és a tolvaj talpnyalóktól. Talán nem árulok el nagy titkot, ha megsúgom, több bonyodalom után végül sikerül nekik, sőt Éliás az igaz szerelmet is megtalálja egy szegény, ám okos lány személyében. És minden jó, ha a vége jó…

A palacsintás király című könyv
A haspók király kedvence éppen a palacsinta

Olvass tovább →

Gyerekkorom kedvencei

Megint retró következik, mégpedig a javából: saját gyerekkori kedvenceim kerülnek ezúttal terítékre. Egy részükről már írtam korábban, hiszen a kisfiamnak is előveszem a régi köteteket.

Természetesen ez a lista nem teljes, hiszen nem kevés régi kedvencem van…

Olvass tovább →

Megint retró: barátunk, a Tévé-Maci

Emlékeztek még arra, amikor este a képernyő előtt ülve vártuk a Tévé-Maci felbukkanását? Amikor megérkezett, zuhanyozott, fogat mosott, leült a karosszékébe, és onnan nézte az Esti mesét – az aznapi egyetlen, körülbelül tízperces epizódot. Utána pedig lefeküdt aludni – és mi is. 🙂

Azt hiszem, generációm nevében írhatom, hogy szerettük, és szívesen forgattuk azokat a mesekönyveket is, amelyeknek ő volt a hőse. Népszerűségére való tekintettel ugyanis e formában is megjelent. Ebben a bejegyzésben antikvár kötetek következnek, melyek a nyolcvanas évekből származnak.

Olvass tovább →