Mi tehet egy gyerek, ha szeretett szülei elválnak, és édesanyja férjhez menne egy ellenszenves fráterhez? A maga módján tiltakozik. Lajcsi például elrabolja saját magát, a váltságdíjból pedig kamionsofőr édesapja után akar repülni, hogy a tervezett menyegzőt megakadályozza. Csakhogy a legjobb tervek is balul sülhetnek el… Ebből pedig izgalmas, mai szemmel is élvezetes ifjúsági regény születik Nógrádi Gábor tollából, a Gyerekrablás a Palánk utcában.

Az 1986-os, szerzői kiadású kötetemet vettem le a polcról, hogy esténként felolvassam a fiamnak. A kissé retró hangulat ellenére nagy sikert aratott, sőt én is élveztem az újra olvasását. (Gyerekként is szerettem ezt a könyvet, nem véletlen a kissé viharvert állapot – sokat lapozgattam.)  Nem volt zavaró az elvtársozás, sem Jugoszlávia, sem a rendőrségi Lada, sem a többi, mára idejétmúlt kifejezés és mozzanat. A történet és a sok humorral átszőtt szöveg felülírta mindezeket, beszippantva minket.

Kedveltük a karaktereket, különösen a mindig találékony nyomozót, Hecsekit, én felnőtt fejjel még a hozományvadász Károgit sem találtam annyira antipatikusnak, mint gyerekként. Az Állókígyó csúfnév ötletes, és kissé esendővé teszi ezt az amúgy is csetlő-botló figurát. A gyerekszereplők remekül kidolgozottak, talán csak épp a főszereplő Lajcsit találtam mai tapasztalatommal kicsit vérszegénynek. Ezért azonban bőven kárpótol minket a többiek egyedisége.

A sztori ma is érvényes kérdéseket boncolgat: a szülők válása, gyerek-szülő és felnőttek közötti kapcsolatok, elnyomó személyiségek (Róza néni), szeretet és szerelem. Az olykor elkalandozó elbeszélői mód ellenére mindez pörgős, modern, akciódús történetbe van ágyazva, természetesen happy enddel.

A kötetünk végén van néhány fekete-fehér fotó az azonos című filmből, sőt a szereposztás is megtalálható. Ha lesz rá lehetőségünk, biztosan megnézzük azt is együtt, bár a film mindig más, mint a könyv. (Ezúttal is. Én réges-régen láttam.)

A könyv frissebb kiadásban szerencsére ma is elérhető – a Móra Könyvkiadó jóvoltából –, s vélhetően nem csak alcímet kapott a nyolcvanas évek óta (Apa, gyere vissza!), de talán az elavult kifejezéseket is kicserélték. 🙂

Tíz év körüli gyerekeknek – fiúknak és lányoknak egyaránt – ajánlható, közös vagy akár önálló olvasásra is.