Régen a szegény legények (néha leányok) és a király, hercegnő, herceg (esetleg grófok és bárókisasszonyok) szerepeltek a mesékben, a mai, modern mesékben pedig  jobbára középosztálybeli családokkal találkozunk. Molnár T. Eszter azonban gondolt egy merészet, és a társadalom perifériájára szorult embereket választotta A Kóbor Szálló című mesekönyve hőseinek. S milyen jól tette! Mert a felolvasás végére nem csupán a középosztálybeli gyermek, hanem jó eséllyel a szülő is másképp tekint az otthontalanokra, mint azelőtt.

Persze mindenki hallott már ilyen-olyan eseteket, de azok távolinak tűntek. A könyv lapjain feltűnő Hetedhét Hugó és a barlangban lakó Búbanya azonban a történet végére kedves ismerőseinkké válnak. Rendes emberek ők, csak kicsúszott a lábuk alól a talaj. A félelmetes Búbanyáról kiderül, hogy egykor ünnepelt énekesnő volt, aki elveszítette a hangját, Hugó pedig egy autóbuszgyárban dolgozott, de az üzem megszűnt, s ezzel odalett Hugó megélhetése is. Nem új történet a felnőttek világában, de mesében mindenképpen szokatlan.

Viszont nagyon fontos, hiszen e különös szereplők segítségével fejlődhet a gyerekek empátiája, érzelmi intelligenciája, kritikai érzéke. Olyan szeletet mutat meg nekik a világból, amelyről sokszor nem szívesen beszélnek a felnőttek. Mindezt olyan kedvességgel, bohósággal és játékossággal, mely tökéletesen illik a kisiskolás korosztály lelkivilágához, érzelmi és értelmi szintjéhez. Nem akar több terhet rájuk tenni, mint amennyit a 6-10 évesek elbírnak.

Maga a sztori végtelenül egyszerű, mondhatni banális. Néhány nap eseményeit meséli el nekünk, elsősorban Hugó és az óvodás kislány, Riki szemszögéből. Felbukkan – a teljesség igénye nélkül sorolom – egy félelmetesen ugató kutya, egy ügyetlen boszorkánytanonc, beszélő macska, béna besurranó tolvaj, aki a hangzatos Sunyi Sanyi nevet viseli, valamint Gizike, a Kóbor Szálló nagy szívvel megáldott háziasszonya, továbbá néhány középosztálybeli, „normális” ember. S ők mindannyian egy csodás fináléban találkoznak.

Vérbeli mesét olvashatunk, varázslattal, kisebb-nagyobb bonyodalmakkal, humorral és szerethető karakterekkel. Szinte sajnáltam, amikor véget ért, és a célcsoport szempontjából kissé már túlkoros – 12 éves – fiam is úgy nyilatkozott, miután becsuktuk a könyvet, hogy ez jó kis mese volt.

Önálló és közös olvasásra is bátran ajánlható – utóbbi esetben remek alkalmat kínál arra, hogy a témáról beszélgessünk a gyerekekkel. Elsősorban az alsósoknak szánták, de szerintem egy ötödik-hatodik osztályosnak is szórakoztató és elgondolkodtató olvasmány lehet.

A sajátos hangulatú, kedves történetet Molnár Jacqueline bájos, vidám rajzai díszítik. A kötet a Pagony Kiadó gondozásában jelent meg 2022-ben. Mindenkinek ajánlom – felnőtteknek is! 🙂