Régen a szegény legények (néha leányok) és a király, hercegnő, herceg (esetleg grófok és bárókisasszonyok) szerepeltek a mesékben, a mai, modern mesékben pedig jobbára középosztálybeli családokkal találkozunk. Molnár T. Eszter azonban gondolt egy merészet, és a társadalom perifériájára szorult embereket választotta A Kóbor Szálló című mesekönyve hőseinek. S milyen jól tette! Mert a felolvasás végére nem csupán a középosztálybeli gyermek, hanem jó eséllyel a szülő is másképp tekint az otthontalanokra, mint azelőtt.
Persze mindenki hallott már ilyen-olyan eseteket, de azok távolinak tűntek. A könyv lapjain feltűnő Hetedhét Hugó és a barlangban lakó Búbanya azonban a történet végére kedves ismerőseinkké válnak. Rendes emberek ők, csak kicsúszott a lábuk alól a talaj. A félelmetes Búbanyáról kiderül, hogy egykor ünnepelt énekesnő volt, aki elveszítette a hangját, Hugó pedig egy autóbuszgyárban dolgozott, de az üzem megszűnt, s ezzel odalett Hugó megélhetése is. Nem új történet a felnőttek világában, de mesében mindenképpen szokatlan.
Viszont nagyon fontos, hiszen e különös szereplők segítségével fejlődhet a gyerekek empátiája, érzelmi intelligenciája, kritikai érzéke. Olyan szeletet mutat meg nekik a világból, amelyről sokszor nem szívesen beszélnek a felnőttek. Mindezt olyan kedvességgel, bohósággal és játékossággal, mely tökéletesen illik a kisiskolás korosztály lelkivilágához, érzelmi és értelmi szintjéhez. Nem akar több terhet rájuk tenni, mint amennyit a 6-10 évesek elbírnak.
