Szórakozás kép és szöveg egységében

Könnyed olvasmányt keresel kisiskolásodnak a nyárra, hogy játszva gyakorolhasson? Sok jó, kezdő olvasóknak szóló könyvet ajánlottam már a blogon (például itt), de egy műfaj eddig kimaradt, pedig annak idején magam is szívesen vettem kezembe ilyen kiadványokat: nevezetesen a képregényekről van szó. Nem voltam az a megszállott típus, aki lelkesen gyűjtögette ezeket a füzeteket, de ha úgy adódott, szívesen olvastam ezeket a vicces vagy izgalmas történeteket.

Körülnéztem a saját polcainkon, milyen képregényeket találok a saját gyermekemnek – ezeket ajánlom is, egy-két megjegyzéssel fűszerezve. Mivel sok a kép, kevés a szöveg, és nem túl vaskos a terjedelem, talán a nehezebben vagy kevésbé szívesen olvasó gyerekek is bátrabban nekifognak ezeknek a füzeteknek.

Természetesen együtt is olvashatjuk a gyerkőccel, ha még nem ismeri eléggé a betűk világát: felolvashatjuk neki, az ujjunkkal jelezve, hol járunk, vagy követheti a szemével a sorokat. Hátha legközelebb egyedül is kedvet kap hozzá… A már ügyesebben olvasó kisiskolások pedig önállóan is belekezdhetnek, várhatóan gyors sikerélményben lesz részük.

Nos, lássuk az én ajánlómat!

Olvass tovább →

Karácsonyra hangolódás olvasással

Olvasni mindig jó, de az adventi időszak a hosszú, sötét estékkel, amikor kevesebb szabadtéri programra van lehetőség, különösen hívogató ilyen szempontból.  Karácsonyi történetekkel pedig felkészíthetjük a lelkünket a közelgő ünnepre. Ha  felolvasunk a gyereknek ünnepi hangulatú meséket, mindketten feloldódhatunk ebben a varázslatos légkörben.

Amennyiben délutánonként, esténként (vagy persze bármikor máskor) bekuckózva olvasnátok, hadd ajánljak karácsonyi és téli történeteket, illetve könyveket a blogon korábban megjelent írások közül.

Ha rövidebb karácsonyi mesére vágytok, íme néhány ötlet:

Ha hosszabb történetek is beleférnek az időtökbe, akkor ajánlom az elmúlt évek adventi meséit:

  • az első nemes egyszerűséggel a Karácsonyi mese címet viselte, melyben egy manó segít Bálintnak, az óvodás kisfiúnak, hogy az édesapja a nagy havazás ellenére hazaérjen az ünnepre külföldről, az első részét itt találjátok,
  • a következő évben A hólabda-küldetést izgultuk végig, melyben az életre kelt hógolyóról kiderül, hogy botcsinálta titkos ügynök, aki gyerekek titkos kívánságai után nyomoz, ez a mese itt indul (és itt folytatódik),
  • Az aranyszínű karácsonyfadísz epizódjaiban egy különleges országba, Fakóföldre látogatunk, ahol minden szürke, ám két gyerek addig kutat egy csodálatos dísz után, amíg vissza nem térnek a színek, íme az első rész,
  • a Legyen fehér a karácsony! című történetben pedig egy kisfiú nem mindennapi kalandba, majd munkába vág a rég áhított havazás érdekében, ez a mese itt érhető el.

Egy rövidebb, ízig-vérig téli mese:

Olvass tovább →

Hogyan olvasok fel mostanában?

Én ülve, ölemben az aktuális könyvvel, a fiam pedig mellettem hallgatja – heverészve. 🙂 Érdekes látni ezt a fajta evolúciót: míg totyogóként a lapozgatás volt a kedvence (akkor persze még az ölemben tanyázott, ma már túl nehéz hozzá), később pedig a képek kötötték le a figyelmét, majd az illusztrációk mellett a történet is egyre nagyobb szerepet játszott, addig mára egyértelműen a szöveg vette át az uralmat.

Fekszik mellettem a kanapén vagy az ágyon (attól függően, hol foglalunk éppen helyet), nem nézi a könyvet, csak hallgatja a felolvasást, és a sztori láthatóan a belső mozijában játszódik le. Már nem igényli ehhez a képeket, az ő fantáziájában jelenik meg minden. A végén persze felül, és ránéz a képekre, talán kíváncsiságból, de ha csak szöveg van egy könyvben, ma már – nyolcévesen, az első osztályt befejezve – az sem gond neki.

Olvass tovább →

Mesekönyv egyetlen példányban

Egyedi, saját készítésű ajándékkal leptem meg a fiamat tavasszal a nyolcadik születésnapján. Hogy ennek mi köze az Olvass mesét! oldal tematikájához? Nagyon is sok, hiszen a meglepetés nem más volt, mint egy egyedi mesekönyv, amelynek szövegét én írtam.

Nem új meséket kreáltam, hanem régebbieket vettem elő: azokat, amelyeknek az öreg autó a főhőse, a fiam ugyanis nagyon szereti ezeket a történeteket. Összesen öt mesét írtam korábban az öreg autóról – ezek olvashatóak is a blogon –, s ezeket tettem bele a készülő könyvecskébe. Az illusztrációkat saját fényképeink szolgáltatták (a családi archívumunkban bőven találhatóak járműves képek, hála a fiam rajongásának).

A tartósság érdekében kemény borítással készült a kötet

A szöveghez igyekeztem könnyen olvasható betűtípust választani, és jó nagy, tizenhatos betűméretre állítottam, a címeket pedig tizennyolcasra. Próbáltam nem túl sok szöveget bezsúfolni egyetlen oldalra, inkább szellős elrendezésre törekedtem. A célom az volt, hogy majd kezdő olvasóként is könnyen boldoguljon a kötetecskével a gyermekem, s egyáltalán kedve legyen levenni a polcról.

Olvass tovább →

Legyen fehér a karácsony! 3. rész

Ami azonban ennél is különösebb volt megjelenésében, hogy lábát ormótlan síbakancs takarta, kezében pedig síléceket tartott. Honnan jött ez a valaki? – képedt el Andris, hiszen pontosan tudta, kint nincsen hó. Minek akkor a sífelszerelés?

Mindenesetre a síbakancs érthetővé tette az idegen furcsa, imbolygó botorkálását. Síbakancsban nehéz járni, Andris saját tapasztalatból tudta.

A váratlan vendég cseppet sem látszott ijesztőnek, így Andris összeszedte a bátorságát, nagy levegőt vett, és megszólalt. Ezúttal már hang is jött ki a torkán.

– Ki vagy, és mit akarsz?

– Érthető, hogy ezt kérded, és nagyon köszönöm, hogy nem kiabáltál segítségért – hadarta egy szuszra az illető. – Albert vagyok, foglalkozásom karácsonyi manó.

– Karácsonyi manó? – hüledezett Andris. – Léteznek karácsonyi manók?

– Hát persze – felelte Albert kissé sértődötten. – Például én. Láthatod, nagyon is létező vagyok.

– Látom, látom – bólogatott Andris engesztelően. – Csak nem tudtam korábban… Még soha nem találkoztam egyetlen karácsonyi manóval sem.

– Akkor épp ideje volt! Azt az üzenetet kaptam, hogy nagyon szeretnél fehér karácsonyt, és mivel én gyerekek karácsonyi vágyait szoktam teljesíteni, itt vagyok.

– Hurrá! – kiáltott fel Andris, mire Albert ujját a szája elé tartva izgatottan pisszegni kezdett.

Olvass tovább →

Ha karácsony, akkor adventi mese!

Örömmel jelenthetem, hogy a folytatásos mesét rejtő adventi naptárnak idén is sikere volt nálunk, így alighanem jövőre is kalandos történet lapul majd a kalendáriumban. Természetesen ebben az esztendőben sem sikerült a december elsejei kezdésre elkészülnöm az írással, de aztán egy szabad délutánon befejeztem és kinyomtattam a hiányzó oldalakat, majd belecsempésztem a naptárként szolgáló papírtasakokba.

Huszonnégy helyett végül huszonöt oldalas lett a mese – az időszűke miatt pontosabb tervezésre, szerkesztésre nem maradt lehetőségem –, így az utolsó napra két lap került a naptárba, de nem hiszem, hogy a gyerkőc protestálna majd miatta…

Ebben az évben síelős, havas, manós-tündéres, kívánságteljesítős történetet írtam, szándékosan kihagyva az idei eseményekre való utalást – épp elegendőek ezek a valóságban, ne erről szóljon a karácsonyváró mesénk is. A fiam szereti a történetet, egyik este azt mondta, olyan izgalmas, alig várja a folytatást. Ez éppen elég dicséret nekem, hogy motiváljon, pontosan ezért készülnek évről évre ezek a mesék, sokszor az év végi hajrában küzdve az idővel, pontosabban annak hiányával – hogy örömmel hallgassa. 🙂

Ahogyan szoktam, ezúttal is karácsony körül elérhetővé teszem az idei adventi történetünket – folytatásokban, de nagyobb etapokban: nem huszonnégy, hanem öt napra elosztva. A címe Legyen fehér a karácsony! Ezzel kívánok minden kedves olvasónak szép, meghitt ünnepvárást és boldog karácsonyt.

Idén is mese kíséri az adventünket

Ezúttal is folytatásos mese kerül(t) a fiam adventi naptárába – akárcsak az utóbbi években. Az ajándékozásnak ez a formája remekül bevált, a gyermekem szereti a karácsonyi hangulatú, estéről estére követhető történetet. Idén már várta is, hogy legyen adventi mese.

A fénykép akár tavalyi is lehetne, de idén készült az adventi naptárunkról: a környezettudatosság, a költséghatékonyság és az egyszerűség jegyében a tavalyi szettet vettem elő. Mivel semmi baja nem volt, a tavalyi ünnep után eltettük, és kiválóan szolgál most is, sőt ha rajtam múlik, jövőre is. A közlekedőben két ajtó közé rögzítette a férjem – ezúton is köszönöm a segítségét. A papírtasakokba egy-egy oldal került az erre a célra írt meséből.

A tavalyi naptár idén is remekül szolgál, minden napra egy oldal kerül bele

Illetve még kerül is, mert nem sikerült befejeznem november 30-ra az írást. Tény, hogy későn is kezdtem el, november derekán, de idén valahogy nehezen jött az ihlet. Aztán egyszer csak egy apró hangulatkép felvillant bennem, és úgy kezdtem írni, hogy fogalmam sem volt, mi lesz belőle. (Ezzel szemben tavaly szeptember-októberben részletes vázlatot készítettem, és ennek segítségével született meg a mese, habár akkor is megcsúsztam a befejezésével.)

Olvass tovább →

Kalandos mese a naptárban és a blogon

Már hagyomány nálunk, hogy a gyermekünk adventi naptára folytatásos karácsonyi mesét rejt – nem volt ez idén sem másképp. Szerencsére ebben az esztendőben is örömet okozott az ajándékozásnak ez a módja, a fiam estéről estére várja, hogyan folytatódik a két gyerek, Marci és Panna története a mesebeli Fakóföldön. Még néhány nap, és a mese végére érünk, amikor kiderül, Panna és Marci karácsonyi álma valóra válik-e. 🙂

A történettel – bevallom – nem sikerült december elsejére elkészülnöm, de néhány nap csúszással a végére értem (és utólag becsempésztem a hiányzó részeket a naptárként szolgáló papírtasakokba 🙂 ).

Ahogy szoktam, karácsonykor a blogon is közzéteszem az adventi mesét. Nagyobb részletekben az Olvass mesét! látogatói is megismerhetik a fakóföldi gyerekek ünnepi kalandját. Ma jelenik meg a történet első része, s a következő napokban több epizódban a folytatás. Ezzel kívánok mindenkinek – kicsiknek és nagyoknak – örömteli készülődést és boldog karácsonyt. 🙂

Ha advent, akkor mesés naptár

Itt az adventi időszak, és idén már egyáltalán nem kellett azon gondolkodnunk, mi kerüljön a gyermek adventi naptárába: ezúttal is saját „készítésű” mese, huszonnégy részletben. Az utóbbi években ez annyira bevált, hogy nem is volt kérdés, folytatjuk ezt a hagyományt, sőt a fiam már számított arra, hogy ismét mese kerül a kalendáriumba.

Az ötletelést már szeptemberben elkezdtem, októberben elkészült a történet vázlata, novemberben pedig nekiveselkedtem az írásnak. Mivel az elmúlt hónap igen sűrűre sikeredett, november végéig csupán az első felét sikerült megírnom, és azóta is dolgozom rajta, de már csak az utolsó néhány napra való, vagyis a befejezés hiányzik. A még ki nem nyomtatott részleteket utólag csempészem bele a naptárba. 🙂

Két ajtó között kapott helyet az új adventi naptár, két lépésnyire a gyerekszobától

Olvass tovább →

Egy régi mese a számítógép mélyéről

Családi fotókat keresgéltem a minap, amikor a dokumentumok között több régi írásomra lettem figyelmes. Mesék is voltak közöttük… 🙂 Elővettem őket, az egyik rövidebbet le is „poroltam”, vagyis átolvastam, kicsit javítottam rajta itt-ott, s mivel arra érdemesnek találtam, úgy döntöttem, felteszem a blogra.

Ez a történet 2007-ben született (legalábbis a fájl akkori keltezésű), őszintén bevallom, már egyáltalán nem emlékszem, mi ihlette, vagy honnan jött az ötlet. 🙂 Gyerekkoromban, sőt még az egyetemista évek alatt is sok mesét találtam ki, némelyiket meg is írtam, ez a történet viszont – Mese a pöttyös labdáról – később született. Azokban az esztendőkben, amikor újságíróként sokat írtam, de mesék, novellák alkotására már szinte egyáltalán nem maradt időm és energiám. Úgy tűnik, egyszer-kétszer mégis találtam rá módot…

Olvass tovább →