Karácsonyi mese 1. rész

Élt egyszer egy kisfiú, akit Bálintnak hívtak. Középső csoportos óvodás volt, és a vonat volt a jele. Minden reggel az anyukája vitte oviba, és délutánonként is legtöbbször ő ment érte. Néha pedig a nagymamája és a nagypapája. Bálint nagyon örült volna, ha olykor-olykor az apukája érkezik érte, de sajnos ez lehetetlen volt. Bálint apukája ugyanis külföldön dolgozott, és csak ritkán tudott hazalátogatni. Gyakran telefonált ugyan, és hetente többször beszélgettek a számítógépen keresztül, de ez mégsem olyan volt, amikor lehet egy jót birkózni, vagy oda lehet bújni, kapni vagy adni egy puszit. Bálintnak nagyon hiányzott az apukája, és türelmetlenül várta, mikor jöhet legközelebb haza, mikor játszhatnak újra együtt, és mikor kaphat nem csak anyától, apától is jóéjtpuszit… Legalább a látogatás néhány napja alatt…

Aznap reggel, amikor Bálint a Mikulás ajándékát bontogatta, az apukája a táblagép képernyőjén keresztül köszöntötte Bálintot, aki boldogan mutatta édesapjának, milyen csomagot talált a csizmájában. Lelkesen emelte a kamera elé az összes darabot, és apa vele együtt örült.

– Úgy látom, nagyon jó fiú voltál, hogy ilyen sok mindent kaptál – mosolygott rá apa. – Nekem is van egy jó hírem a számotokra – folytatta. – Úgy tűnik, karácsonyra haza tudok utazni, és közösen ünnepelhetünk.

– Ez már biztos? – kérdezte anya.

– A jövő héten kiderül, de majdnem biztos – felelte apa.

Bálint arca ragyogott az örömtől. Micsoda klassz hír: apa jön!

– Még nem éld bele magad túlságosan – figyelmeztette az anyukája Bálintot, miután elköszöntek apától. – Csak a jövő héten válik teljesen biztossá, el tud-e jönni.

– Jó – válaszolta Bálint, de nehezére esett visszafogni örömét és lelkesedését. Annyira várta már, hogy apa újra velük lehessen!

Nagyon lassan vánszorogtak a napok a következő hétig, pedig sok érdekes program volt az oviban, sőt az adventi vásárba is ellátogattak. Csillogtak a szépen kivilágított karácsonyi díszek, de a hét fénypontja mégiscsak apa újabb bejelentkezése volt. Bálint izgatottan ült le anyukájával a számítógép képernyője elé, ahonnan apa mosolygott rájuk…

– Na, hazajössz karácsonykor? – kérdezte Bálint türelmetlenül.

– Igen, haza tudok utazni – válaszolta apa széles mosollyal.

– Hurrá! – örült meg Bálint a jó és immár biztos hírnek.

– Két nappal karácsony előtt indulok – tette hozzá apa –, és két hétig maradhatok otthon.

Bálint megnézte a naptárt a beszélgetés után, és anya megmutatta neki, hány nap van még hátra apa érkezéséig. Bálint látta, hogy még bizony aludni kell addig néhányat, de anya biztatta, hogy hamar eltelik az a pár nap. Azt is megnézték, mennyi ideig lesz itthon apa, és Bálint örömmel állapította meg, hogy abba bizony jó sok játék belefér. Türelmetlenül várta hát a karácsonyt…

Bálint minden nap nézte a naptárt, figyelte, ahogy fogynak a napok apa érkezéséig. Jobban várta az apukája hazautazását, mint a karácsonyt, a feldíszített karácsonyfát, sőt az ajándékokat, ami azért nagy szó…

Egy nappal apa indulása előtt anya gondterhelt arccal olvasgatta az időjárás-előrejelzést. Bálint észrevette.

– Mi a baj? – kérdezte.

– Nagy havazást meg vihart várnak – felelte anya. – Reméljük, apa azért gond nélkül haza tud érni.

Bálint izgulni kezdett az időjárás miatt, anya igyekezett megnyugtatni. Kár előre aggódni! Az időjárást úgysem tudják megváltoztatni.

Másnap délelőtt apa telefonált. A rossz időjárás miatt sajnos törölték a repülőjáratát…

Bálint nagyon csalódott volt, elpityeredett. Akkor most apa nem tud hazajönni?

– Sietek, ahogy tudok – ígérte apa. – Mindenképpen menni fogok, nyugodj meg. Csak kicsit később érkezem. Esetleg autóval indulok el.

– Az jó időjárási körülmények között is hosszú és fárasztó út. Ilyen hóviharban pedig veszélyes is – vetette ellen anya. – Nem szeretném, hogy autóval gyere. Előbb-utóbb rendeződik a helyzet, és felszállnak a repülők.

– Meglátjuk – válaszolta apa, és elköszönt.

Bálint szomorúan nézett anyára.

– Nem jön apa? – kérdezte.

– De, csak lehet, hogy nem ma. Esetleg nem a karácsony kezdetére, hanem közben – biztatta anya.