Mese, közösség, portál

Ha mesekönyv lenne, már több ezer oldalt számlálna, ráadásul folyamatosan hízik. Egyszóval kimeríthetetlen meseforrásnak tűnik úgy, hogy akár a zsebünkben is elfér. Mindez izgalmas feladványnak hangzik, fel is tehetném a kérdést: mi az? De rögtön elárulom, a Mesketéről, a tavaly indult első magyar, mese tematikájú közösségi portálról van szó.

Az oldalra szabadon regisztrálhatnak profi és amatőr meseírók, majd feltölthetik alkotásaikat, hogy azok megjelenjenek a nagyközönség előtt. Az unokáinak mesélő nagymamától a tehetséges gyerekeken át a hivatásos írókig hatalmas a merítés – és folyamatosan növekszik. Már több mint háromszázan publikálnak a Mesketén.

Jelenleg több mint ezerháromszáz mese olvasható a portálon, kétszázöt pedig hangosmeseként is meghallgatható. Ez utóbbi jó szolgálatot tehet, ha véletlenül nincs időnk felolvasni, vagy betegség miatt nem tudunk. (Ez utóbbi már velünk is előfordult. Egyébként gyerekkoromban sokat hallgattam meselemezeket – bakeliten –, és nagyon szerettem. Vannak klasszikus történetek, amelyek azóta is az akkori mesélő hangján szólalnak meg a fejemben.)

Az oldalon többféle tematizálás segíti a tájékozódásunkat; válogathatunk életkor, nem vagy téma szerint is a mesék között. Kellemes meglepetés, hogy tizenéveseknek és felnőtteknek szóló írásokat is találunk. A blogban fontos kérdéseket megválaszoló cikkeket olvashatunk a mesélés mikéntjéről és hatásairól – például miért fontos a mese, vagy mikortól meséljünk a gyermekünknek.

Olvass tovább →

2022-es kedvenceink

Megint elszaladt egy esztendő, és szerencsére 2022-ben is sok remek könyvet olvastunk a fiammal. Ő most már önállóan is kézbe veszi a könyveket, jelenleg a Rumini második részét gyűri, az elsőt még nyáron olvasta. Böngészett képregényeket, és több más kötet mellett néhány Geronimo Stilton-kalandot is „elfogyasztott”. Ennek ellenére a közös esti felolvasások sem maradhattak el, és néhány közös kedvencet is találtunk.

Íme, néhány közös favoritunk az elmúlt évből – a válogatás, mint mindig, természetesen ezúttal is szubjektív.

Olvass tovább →

Olvasmányos adventi naptár idén is

Idén is folytatásos történetet tartalmazó adventi naptárral várjuk a karácsonyt – ahogyan az már hagyomány a családunkban. A munkamegosztás a következő: én írtam a mesét (bár ezúttal kevésbé mesés, inkább ifjúsági történetnek aposztrofálnám), minden napra egy-egy A5-ös oldalt, a fiam pedig naponta kiveszi az adventi kalendáriumból az aktuális részt, és elolvassa. Igen, már önállóan. Örülök neki, bár így az azonnali visszacsatolás elmarad, amit a felolvasással megkaptam.

Annyit változtattunk ebben az esztendőben, hogy nem a falra függesztettük ki az ünnepváró naptárt, hanem egy fonott kosárba állítottam bele a szokásos kis papírtasakokat. A kiürített napokat egyszerűen előre hajtjuk, így nagyjából látszik, hol tartunk, mennyi idő (folytatás) van még az ünnepig.

Tasakjaink ezúttal nem csipeszelve, hanem kosárban várják, hogy sorra kerüljenek

Az idei történetben nincs varázslat és távoli utazás, ellenben van adventi időszak, barátság, szeretet és segítőkészség. Meg persze csúfolódó gyerekek is, mert soha semmi nem tökéletes. Azért a végére – karácsonyra – egy fifikás kislánynak és a jó szándéknak köszönhetően minden elsimul, és december 24-én a szereplőinkkel ünnepelhetünk.

Olvass tovább →

5+1 gyerekkönyv a karácsonyfa alá

Minden ajándékot beszereztetek karácsonyra? Vagy hiányzik még valami? Nálunk mindig van néhány kötet is a karácsonyfa alatt, hiszen az ünnep remek alkalom arra, hogy szuper kiadványokkal gyarapítsuk a házi könyvtárunkat.

Ha még jól jönne egy-két könyv a fa alá, hadd ajánljak néhányat az utóbbi időben általunk olvasottak közül, elsősorban az óvodás-kisiskolás korosztálynak.

Olvass tovább →

Advent, hó és örök iskolai problémák

Mit mond egy klasszikus, csaknem száz éve született ifjúsági regény egy mai gyereknek? Érdemes ezeket megmutatni, felolvasni a huszonegyedik században? Ez a kérdés is foglalkoztatott, amikor néhány hete a fiammal elővettük Erich Kästner A repülő osztály című regényét.

Az ismert német szerzőtől gyerekkoromban csak A két Lottit olvastam, ez a nyáron vásárolt alkotás teljesen ismeretlen volt számomra is, így kíváncsian vágtam bele. A történet viszonylag sokára, hosszú felvezetés – kétrészes előszó – után indult, ám az eleje sem bizonyult unalmasnak. Erich Kästner ebben a könyv megírásáról mesél, és tényleg szó szerint mesél – így majdnem annyira olvasmányos és szórakoztató, mint maga a sztori. Kiváló humorát is megcsillogtatja ezeken az oldalakon. Tény, egyikünk sem unatkozott közben.

Aztán kibontakozott a nagyjából kilencven évvel ezelőtti, gimnazista fiúkról szóló történet, mely ráadásképpen a karácsony előtti napokban játszódik, így már advent kezdete előtt ünnepi hangulatba kerültünk. A cselekmény izgalmas, fordulatos, és ami különösen meglepett, hogy olyan, ma is aktuális, sőt divatos problémákat boncolgat, mint például az iskolai bántalmazás vagy a gyerekek felé szeretettel és megértéssel forduló tanár alakja.

 

A borítón lévő kép már előre jelzi a fiúsabb témát

Olvass tovább →

Ünnepi ajánlat: mesekönyv ráadással

Megint elrohant egy esztendő, és mire észbe kap az ember, már a küszöbön toporog a december! Szűk egy hónap van hátra karácsonyig, Mikulásig pedig már csak másfél hét. Tudod már, hogy nálatok mi kerül a csizmába és a karácsonyfa alá?

A jelenlegi gazdasági helyzetben sok családban különösen át kell gondolni, mire adunk ki pénzt, és mennyit. Mi egy hagyományhoz ragaszkodunk: könyv ezúttal is lesz az ajándékok között. Úgy nőttem fel, hogy a könyv érték. Azóta ezt jómagam is megtapasztaltam, hiszen fantasztikus érzés, amikor egy-egy régi olvasmányélményemet meg tudom osztani a gyermekemmel, és látom, hogy neki is sokat ad.

A könyveket rengeteget forgatjuk, minden este felolvasok, és a fiam önállóan is olvasgat már.  A régi, könnyen olvasható lapozgatókkal kezdte, ma már természetesen komolyabb alkotásokat is kézbe vesz. Viszont éppen ezért a bölcsődés, óvodás korosztálynak szánt köteteket is érdemes megőrizni, legalább az iskoláskor elejéig.

A magam szerény eszközeivel én is szeretnék hozzájárulni az olvasóim ünnepi készülődéséhez. Továbbra is kapható A kíváncsi kiscica felfedezi a világot című mesekönyvem – ráadásul változatlan áron! A Mesekönyvem menüpontra kattintva rendelhető meg. Karácsonyi meglepetésként gazdára vár két színező és egy foglalkoztató is, ezeket az első három megrendelő kapja ajándékba a könyv mellé! Aki lecsúszott ezekről, se keseredjen el, ugyanis az első tíz megrendelő ajándék kiscicás könyvjelzőt talál majd a csomagban!

Elsősorban az óvodás korosztályhoz szól, de kisiskolásoknak olvasási gyakorlatnak is kiváló

Olvass tovább →

Utazás a zenék birodalmában

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy vagány királylány, aki nem elégedett meg a könyvízű tudással, hanem útnak eredt, hogy felfedezze Harmónia teljes birodalmát és megtalálja a hangját. Közben bejárta Folkia, Impró, Poppia és Klasszika vidékét, megismerkedett ezek népével és zenéjével. És nem csak ő, mi is, miközben olvastuk a kalandjait.

Tarr Ferenc Harmónia, a zenék birodalma című könyve egyszerre nagyon szórakoztató és ismeretterjesztő jellegű. Vagy mondhatnám úgy is, ilyen szórakoztató ismeretterjesztő könyv ritkán kerül a kezünkbe. Miközben fordulatos, izgalmas sztorit követünk, rengeteg zenei fogalommal, hangszerrel és zeneszámmal ismerkedhetünk meg. A háttérinformációk a margóra kerültek, így nem zavarnak minket a történet olvasása közben, ugyanakkor bármikor megnézhetjük egy-egy szakkifejezés magyarázatát – vagy később is visszalapozhatunk.

A figyelemfelkeltő borító hasonlóan részletgazdag tartalmat rejt

Nem értek a zenéhez, de laikusként alaposnak, mindazonáltal jól érthetőnek találtam a leírásokat, illetve az egyes területek bemutatását. Teljességre nyilván nem törekedhetett a szerző, hiszen hatalmas témát ölel fel, de be- és áttekintésre tökéletes ez a könyv. Én magam is sokat tanultam belőle, például olyan hangszerekkel is találkoztunk, amelyekről az életben nem hallottam még.

Olvass tovább →

Kobold az asztalosműhelyben

Kedves szülők, emlékeztek Pumuklira? Gyerekkorom egyik népszerű mesefigurája volt, csintalan kobold lobogó vörös hajjal, aki Eder mester asztalosműhelyében élt, szeretett rímekben beszélni, és mindenféle tárgyakat eldugott. Nyáron a fiammal egy könyvesboltban ráakadtunk a kalandjaiból készült kötetre – Ellis Kaut Pumukli és Eder mester című alkotására –, és természetesen nem hagyhattuk ott. Az egyedi, vidám borító a karakteres, színes Pumuklival a gyerekemnek is megtetszett.

A borító egyedi színvilágú, szép és figyelemfelkeltő

Kíváncsian lapoztam bele magam is a könyvbe, amiből a történet kezdetét, Pumukli felbukkanását a műhelyben, valamint első csetléseit-botlásait ismerhetjük meg, például az iskolai kalandjait. A kiadvány olyan epizóddal zárul, amelyre én nem emlékszem: Pumukli szekrényének sorozatgyártási jogát jó pénzért megvásárolta egy gazdag gyáros. Mindenesetre az ötletet érdekesnek találtam, mint ahogy azt is, mit csinál Pumukli a pénzzel, illetve az abból kapott ajándékkal. Tanulságos volt, mihez kezdhet egy aranyórával vagy egy hegynyi csokoládéval…

Olvass tovább →

Ki a legrosszabb gyerek?

Kavics (rendes nevén Kiskő Ambrus) átlagos nyolcéves gyerek, aki szeretne barátokat szerezni új otthonában, a lakótelepen, ahová a hegyről költözött le mindig elfoglalt szüleivel. Kavicsra gyakran egyik szomszédjuk, Nénike vigyáz, aki szerint a kisfiú a világ legrosszabb gyereke. Pedig Kavics tele van jó szándékkal, csak valahogy mindig rosszul sülnek el a dolgok…

A Kavicsról szóló meseregény, Nagy Katalin alkotása egy generáció kedvence volt a hetvenes-nyolcvanas években, film is készült belőle. Ez utóbbit láttam, valamelyest emlékszem is rá, a könyvet viszont most olvastam először, miután édesanyám már többször felolvasta a fiamnak, és minden alkalommal nagy sikert aratott, a kedvencei közé tartozik. Így elkértem én is, mert kíváncsi voltam rá. Nem okozott csalódást nekem sem. A kötet szórakoztató, humoros, mégis olykor elgondolkodtató, s természetesen teljes mértékben retró. Nekem nosztalgia, a fiataloknak korkép szüleik gyerekkoráról. Jómagam is rácsodálkoztam, mennyivel szabadabbak voltak a gyerekek harminc-negyven évvel ezelőtt, pedig én még benne éltem…

A borító egyszerre vidám és modern, remek kedvcsináló

Nagy Katalin kiválóan belelát Kavics – és a korosztálya – lelkébe. A gyerekeket pedig ma is foglalkoztatja a barátság és a beilleszkedés témaköre, és ma is vágynak szüleik figyelmére, a velük töltött minőségi időre. Imádtam Kavics logikáját és ötleteit, mert saját egykori gondolkodásmódomat juttatta eszembe. A fiam is megkedvelte a főhőst és társait, ő maga kérte többször felolvasni ezt a könyvet. Tegyük hozzá, kimondottan szereti a retró ifjúsági regényeket.

Olvass tovább →

Szórakozás kép és szöveg egységében

Könnyed olvasmányt keresel kisiskolásodnak a nyárra, hogy játszva gyakorolhasson? Sok jó, kezdő olvasóknak szóló könyvet ajánlottam már a blogon (például itt), de egy műfaj eddig kimaradt, pedig annak idején magam is szívesen vettem kezembe ilyen kiadványokat: nevezetesen a képregényekről van szó. Nem voltam az a megszállott típus, aki lelkesen gyűjtögette ezeket a füzeteket, de ha úgy adódott, szívesen olvastam ezeket a vicces vagy izgalmas történeteket.

Körülnéztem a saját polcainkon, milyen képregényeket találok a saját gyermekemnek – ezeket ajánlom is, egy-két megjegyzéssel fűszerezve. Mivel sok a kép, kevés a szöveg, és nem túl vaskos a terjedelem, talán a nehezebben vagy kevésbé szívesen olvasó gyerekek is bátrabban nekifognak ezeknek a füzeteknek.

Természetesen együtt is olvashatjuk a gyerkőccel, ha még nem ismeri eléggé a betűk világát: felolvashatjuk neki, az ujjunkkal jelezve, hol járunk, vagy követheti a szemével a sorokat. Hátha legközelebb egyedül is kedvet kap hozzá… A már ügyesebben olvasó kisiskolások pedig önállóan is belekezdhetnek, várhatóan gyors sikerélményben lesz részük.

Nos, lássuk az én ajánlómat!

Olvass tovább →